Rég fogadott rossz hírt akkora megkönnyebbülés, mint hétfőn, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal állt elő, hogy az eredetileg közöltnél kétszer nagyobb a folyó fizetési mérleg tavalyi hiánya. A hazai piacokat természetesen megtépázta a "magyar csoda" viszonylag gyors kimúlása (illetve az, hogy a "csoda" mindössze egy téves adatközlés következménye volt), elvégre a befektetők árgus szemmel lesik a makrogazdasági információkat, hogy azok alapján végre úgy lehessen viselkedni, ahogyan a tankönyvek szerint kell: rossz hírek hallatán hanyatt-homlok menekülni, kedvezőek esetén emelni a tétet (miközben a fordítva gondolkodók jól megszedik magukat).

n Rég fogadott rossz hírt akkora megkönnyebbülés, mint hétfőn, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal állt elő, hogy az eredetileg közöltnél kétszer nagyobb a folyó fizetési mérleg tavalyi hiánya. A hazai piacokat természetesen megtépázta a "magyar csoda" viszonylag gyors kimúlása (illetve az, hogy a "csoda" mindössze egy téves adatközlés következménye volt), elvégre a befektetők árgus szemmel lesik a makrogazdasági információkat, hogy azok alapján végre úgy lehessen viselkedni, ahogyan a tankönyvek szerint kell: rossz hírek hallatán hanyatt-homlok menekülni, kedvezőek esetén emelni a tétet (miközben a fordítva gondolkodók jól megszedik magukat).

Az elemzők viszont fellélegezhettek: a fizetési mérleg 2001-es, 518 millió euróra rúgó, mindeddig érthetetlenül kedvező mértékű hiányának magyarázatával hiába birkóztak - mostantól már senki nem fogja őket ezzel csesztetni. A korábbi próbálkozások rendre befuccsoltak: a meglepően alacsony energiaszámla, mint magyarázat, alapjáraton is necces volt és már a könyökünkön jött ki, a másik közkeletű variánsban, a hazai beszállítók felértékelődésében meg talán maga a gazdasági miniszter is csak sátoros ünnepeken hitt.

Bár korábban is előfordultak akkora különbségek a fizetési mérleg előzetes és végleges számai között (a bakikat az MNB kivétel nélkül az adatszolgáltatók nyakába varrta), amelyek mélyrepülésbe vitték a hazai piacot, az mégsem mindennapos eset, hogy a nemzetgazdaság külső egyensúlyát mutató adat ilyen jelentős korrekcióra szorul. A jegybankban alkalmazott pénzforgalmi szemlélet (aminek a mostani fiaskóval, úgy tűnik, befellegzett) már ezelőtt is vezetett tévedésekhez a hibás adatközlés miatt, akárcsak most. Egy 1997-ben végzett adatgyűjtés például kiderítette, hogy egy évvel korábban mintegy 450 millió dollárral több portfólió-befektetés érkezett az országba, mint ami a jelentésekben szerepelt. (A téves jogcímezéseknél azonban az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy a javítás egy másik tételsoron is megjelenik negatív előjellel, azaz összességében nincs hatása.)

Azon sem szabad csodálkozni, hogy "néhány multinacionális cég magyarországi leányvállalatának hibás adatközlése" ekkora galibát képes okozni. Ebben a pici gazdaságban ezek adják a bruttó hazai termék meghatározó részét - nem véletlen, hogy a profitrepatriálás szempontjából különösen érzékeny hónapokban (ami általában június és december) sokan fohászkodnak a Szűzanyához, nehogy az Audi vagy az IBM egyetlen átutalási megbízással hazavágja a magyar fizetési mérleget.

A korrekció egy álomképet mindenesetre szertefoszlatott: azt, hogy a magyar gazdaság vészjósló nemzetközi környezetben is szilárdan helytáll, mint Pisti a vérzivatarban. Igaz, a "magyar csodát" az egyéb mutatók nem támasztották alá, pedig milyen jó volt elhitetni, hogy van élet a világgazdaságon kívül is. (A Fidesz hétvégén elfogadott választási programjában a "magyar modell" külön szócikket kapott.) A nép, az istenadta nép meg hétfő este azzal a tudattal bújhatott ágyba, hogy aznap már elalvás előtt szegényebb lett egy álommal.