Csodaszarvashiba

  • 2002. február 21.

Publicisztika

Rég fogadott rossz hírt akkora megkönnyebbülés, mint hétfőn, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal állt elő, hogy az eredetileg közöltnél kétszer nagyobb a folyó fizetési mérleg tavalyi hiánya. A hazai piacokat természetesen megtépázta a "magyar csoda" viszonylag gyors kimúlása (illetve az, hogy a "csoda" mindössze egy téves adatközlés következménye volt), elvégre a befektetők árgus szemmel lesik a makrogazdasági információkat, hogy azok alapján végre úgy lehessen viselkedni, ahogyan a tankönyvek szerint kell: rossz hírek hallatán hanyatt-homlok menekülni, kedvezőek esetén emelni a tétet (miközben a fordítva gondolkodók jól megszedik magukat).

n Rég fogadott rossz hírt akkora megkönnyebbülés, mint hétfőn, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal állt elő, hogy az eredetileg közöltnél kétszer nagyobb a folyó fizetési mérleg tavalyi hiánya. A hazai piacokat természetesen megtépázta a "magyar csoda" viszonylag gyors kimúlása (illetve az, hogy a "csoda" mindössze egy téves adatközlés következménye volt), elvégre a befektetők árgus szemmel lesik a makrogazdasági információkat, hogy azok alapján végre úgy lehessen viselkedni, ahogyan a tankönyvek szerint kell: rossz hírek hallatán hanyatt-homlok menekülni, kedvezőek esetén emelni a tétet (miközben a fordítva gondolkodók jól megszedik magukat).

Az elemzők viszont fellélegezhettek: a fizetési mérleg 2001-es, 518 millió euróra rúgó, mindeddig érthetetlenül kedvező mértékű hiányának magyarázatával hiába birkóztak - mostantól már senki nem fogja őket ezzel csesztetni. A korábbi próbálkozások rendre befuccsoltak: a meglepően alacsony energiaszámla, mint magyarázat, alapjáraton is necces volt és már a könyökünkön jött ki, a másik közkeletű variánsban, a hazai beszállítók felértékelődésében meg talán maga a gazdasági miniszter is csak sátoros ünnepeken hitt.

Bár korábban is előfordultak akkora különbségek a fizetési mérleg előzetes és végleges számai között (a bakikat az MNB kivétel nélkül az adatszolgáltatók nyakába varrta), amelyek mélyrepülésbe vitték a hazai piacot, az mégsem mindennapos eset, hogy a nemzetgazdaság külső egyensúlyát mutató adat ilyen jelentős korrekcióra szorul. A jegybankban alkalmazott pénzforgalmi szemlélet (aminek a mostani fiaskóval, úgy tűnik, befellegzett) már ezelőtt is vezetett tévedésekhez a hibás adatközlés miatt, akárcsak most. Egy 1997-ben végzett adatgyűjtés például kiderítette, hogy egy évvel korábban mintegy 450 millió dollárral több portfólió-befektetés érkezett az országba, mint ami a jelentésekben szerepelt. (A téves jogcímezéseknél azonban az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy a javítás egy másik tételsoron is megjelenik negatív előjellel, azaz összességében nincs hatása.)

Azon sem szabad csodálkozni, hogy "néhány multinacionális cég magyarországi leányvállalatának hibás adatközlése" ekkora galibát képes okozni. Ebben a pici gazdaságban ezek adják a bruttó hazai termék meghatározó részét - nem véletlen, hogy a profitrepatriálás szempontjából különösen érzékeny hónapokban (ami általában június és december) sokan fohászkodnak a Szűzanyához, nehogy az Audi vagy az IBM egyetlen átutalási megbízással hazavágja a magyar fizetési mérleget.

A korrekció egy álomképet mindenesetre szertefoszlatott: azt, hogy a magyar gazdaság vészjósló nemzetközi környezetben is szilárdan helytáll, mint Pisti a vérzivatarban. Igaz, a "magyar csodát" az egyéb mutatók nem támasztották alá, pedig milyen jó volt elhitetni, hogy van élet a világgazdaságon kívül is. (A Fidesz hétvégén elfogadott választási programjában a "magyar modell" külön szócikket kapott.) A nép, az istenadta nép meg hétfő este azzal a tudattal bújhatott ágyba, hogy aznap már elalvás előtt szegényebb lett egy álommal.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”