Ha másra nem is volt jó a magyar kedvezménytörvény, arra mindenképpen, hogy a magyarellenesség talaján egyesítse a szlovákiai politikai közéletet. Esetleg még egy helyre kis szlovák kormányválságot szülhet; elképzelhető ugyanis, hogy lapszámunk megjelenéséig mégis leváltják Ivan Miklos miniszterelnök-helyettest, az ottani gazdasági reform atyját, akit újabban már a szlovákiai magyar honatyáknak sincs nagy kedvük megmenteni, miután koalíciós szlovák kollégáik a státustörvényről folytatott múlt heti parlamenti vitában olyan dolgokat is a fejükhöz vágtak, amiről még nem is hallottak.

n Ha másra nem is volt jó a magyar kedvezménytörvény, arra mindenképpen, hogy a magyarellenesség talaján egyesítse a szlovákiai politikai közéletet. Esetleg még egy helyre kis szlovák kormányválságot szülhet; elképzelhető ugyanis, hogy lapszámunk megjelenéséig mégis leváltják Ivan Miklos miniszterelnök-helyettest, az ottani gazdasági reform atyját, akit újabban már a szlovákiai magyar honatyáknak sincs nagy kedvük megmenteni, miután koalíciós szlovák kollégáik a státustörvényről folytatott múlt heti parlamenti vitában olyan dolgokat is a fejükhöz vágtak, amiről még nem is hallottak.

Kedvetlenek a szlovákiai magyarok, de a présben mindenki az lenne. Ez a néhány hónap óta tartó vita alaposan megerősítette mindkét nép nemzeti érzelmeit; nem telik el nap, hogy ne juttatnák a szlovákiai magyarok eszébe odaát, hogy magyarok, és hogy ne kellene esténként a hazaáruló címkéjét vakargatni magukról. "A célnak talán jobban megfelelt volna, ha a törvény az eredeti elképzelések szerint megy át, merthogy beszűkült." Legalábbis így fogalmazott Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnöke (aki most éppen Magyarországon kampányol "a csőcselék" ellen), amikor meglátta a javaslat kiherélt változatát. Ami a kedvezménytörvényből maradt, szimpla gesztusok sorozata, még inkább szimbolika; de akad, aki már ettől is boldog. És micsoda boldogság volt olvasgatni, ahogy Ján Slota, a szélsőséges nacionalista Szlovák Nemzeti Párt tótumfaktuma a kicsi lovakon érkező barbárokról, megerőszakolt nőkről, kibelezett hullákról értekezett! Merthogy ezek lennénk mi, magyarok.

Pozsony nem akar megegyezni, ez egyre világosabb. És a Nastase-féle tockos után már Budapestnek sincs különösebb kedve ehhez. Erre utal Jaroslav Chlebo szlovák külügyi államtitkár meddő levelezése is Németh Zsolttal; megállapodnak, diplomáciai emlékeztetőt küldenek egymásnak, majd kölcsönösen elmagyarázzák, ki emlékszik rosszul, aztán újabb forduló arról, ki mit ért határon, státuson, területen.

A szlovákok a magyarországi választásokra várnak, mert azt remélik, Medgyessyvel könnyebb lesz, vagy még inkább abban reménykednek, hogy el lehet húzni ezt az egészet az ottani választásokig; ezzel aztán nagyokat tudnának kaszálni a szlovák pártok, lehetne megint a magyarkérdést a legfőbb kampánytémává tenni. Milyen klassz is lesz ez a felvidéki magyaroknak!

A státustörvény hatástalanítására amúgy a kormányzó Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) - amely a Fidesz és a szlovákiai magyar párt partnere az európai konzervatív tömörülésekben - azzal állt elő, hogy zárják be a már működő státusiroda-hálózatot, rójanak ki kilencvenszázalékos (!) adót a magyar oktatási támogatás haszonélvezőire, vonják meg az állami támogatást azon nemzetiségi iskoláktól, amelyek egy szomszédos országtól kapnak anyagi segítséget stb. Ha a két kormány nem jut dűlőre egymással, e javaslatcsomagot semmi sem állítja meg a parlamenti padsorokig, ahol akkorát bólintanak majd rá a szlovák képviselők, hogy hónapokig borogatják utána a homlokukat. Biztosan ezt akarta a Fidesz? Úgy tűnik, ez a falat mindenkinek a torkán akadt.