Pogány Kristóf: Ezer brutális óra

publikálva
2002/9. (02. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amúlt héten publikálták a nagy közvélemény-kutató cégek februári adatfelvételeik eredményét - a következőt már csak nyolc nappal a szavazás előtt hozzák majd nyilvánosságra. Az utóbbi hetek nem éppen ingerszegény időszakát a kampány legkeményebb napjai követik majd. Ebben a hátralévő negyven-egynéhány napban, vagyis ezer óra alatt fog eldőlni, ki kormányozza a köztársaságot a negyedik parlamenti ciklusban. Az olvasó joggal várhatja, hogy a közvélemény mostani állapotából a politikai elemzők következtessenek arra, milyen eredmény várható áprilisban. Erre teszek kísérletet az alábbiakban.

Amúlt héten publikálták a nagy közvélemény-kutató cégek februári adatfelvételeik eredményét - a következőt már csak nyolc nappal a szavazás előtt hozzák majd nyilvánosságra. Az utóbbi hetek nem éppen ingerszegény időszakát a kampány legkeményebb napjai követik majd. Ebben a hátralévő negyven-egynéhány napban, vagyis ezer óra alatt fog eldőlni, ki kormányozza a köztársaságot a negyedik parlamenti ciklusban. Az olvasó joggal várhatja, hogy a közvélemény mostani állapotából a politikai elemzők következtessenek arra, milyen eredmény várható áprilisban. Erre teszek kísérletet az alábbiakban.

H

A parlamenten kívüli pártok esetében könnyebb helyzetben van az elemző: nem valószínű, hogy százezerszám tudnak a kampányban új szavazókat szerezni. A kisgazdapárt és a Munkáspárt aligha fog meglepetést okozni: az 5 százalék fölötti eredmény mindkettejük esetében csodaszámba menne, egyéni körzetekben pedig végképp esélytelenek. A Centrum Párt 3-4 százalékos támogatottsága néhány hónapos működés után imponáló, még az sem kizárt, hogy bejutnak az Országgyűlésbe; sokkal valószínűbb azonban, hogy az őszi önkormányzati választásokon érnek majd el jó eredményt. Az eddigi választások tapasztalatai szerint egy ideológiamentes, helyi erős emberekre építő pártnak ott lehet igazi esélye.

H

Az SZDSZ a közvélemény-kutatások szerint ´98 júniusa óta a választókorú lakosság 3 százalékának bizalmát bírja. Ebből a sávból két hónapnál hosszabb időre csak Demszky Gábor elnöksége alatt, 2000 novemberétől 2001 áprilisáig tudott kitörni a párt, vagyis népszerűségének hullámzása mögött ezen időszakot leszámítva csak szavazóinak hangulatváltozása állt. A lakosság 3 százaléka tehát SZDSZ-szavazó, őket a kampány valószínűleg mozgósítani tudja, ezzel pedig (az eddigi választások tapasztalatai szerint) 75-85 százalékuk ténylegesen le is adja majd szavazatát. A "törzsszavazók" támogatása 60-65 százalékos részvétel mellett 3,46-4,25 százalékos listás eredményre elegendő. A ténylegesen az urnákhoz járuló, ám ma még pártpreferencia nélküli választók tábora 10-12 százalék körülre tehető. E szavazók nagy része vélhetően a két nagy párt valamelyikére szavaz majd - minél szorosabb a verseny, annál inkább. A liberális párt még hibátlan kampánnyal sem tud 2-3 százaléknál több választót megszólítani ebből a körből; nehéz ugyanis elképzelni, hogy a két nagy párttal azonos mértékben tud új szavazókat szerezni. Ennek megfelelően választási eredményének lehetséges felső határa valahol 7 százalék körül mozoghat. Öszszességében az SZDSZ minden bizonnyal 3,5-7 százalék között teljesít majd; eredményét pedig döntő mértékben a politikai környezet határozza meg. Ha a márciusi közhangulat szerint a Fidesz egyértelműen nyer, az SZDSZ jobb eredményre számíthat, hiszen a kicsit is szocialista érzelmű szavazók nem érzik majd szükségét, hogy mindenképpen az utódpártra szavazzanak. Ha a szocialisták vezetése egyértelműen megmarad, megint csak könnyen átszavaznak baloldali szavazók; ha viszont újra nyílt lesz a verseny a két nagy párt között, nemhogy új szavazót nehéz lesz megszólítani, de még a törzsszavazók megtartása is komoly nehézségekkel járhat. A legvalószínűbbnek mindezek alapján a parlamenti küszöb környéki listás eredmény számít.

H

A MIÉP-et illetően a politikai elemzők hagyományosan tapogatóznak. Ennek oka nem az állítólagos "rejtőzködő szavazók" százezreiben keresendő, hanem abban, hogy a ´94-ben is a MIÉP-re szavazó szűk magon kívül összeér a Fidesz táborának jobbszéle és a MIÉP. Még ha figyelembe vesszük is, hogy ´94-ben egy frissen szervezett párt futott neki a választásnak, a minden körülmények között a neonáci pártra szavazók aligha lehetnek többen a lakosság 2 százalékánál, vagyis Csurka pártjának minimális eredménye 3 százalék alatt van. Új szavazók meghódítására vagy a Fidesztől való választórablásra a MIÉP-nek elsősorban akkor van esélye, ha a szocialisták tartósan elhúznak a Fidesztől - a ´98-as jó szereplés oka az alacsony részvétel mellett az is volt, hogy sokáig úgy tűnt, a jobboldalnak nincs esélye a kormányra kerülésre. Ha tehát a potenciális MIÉP-szavazónak mérlegelnie kell, mi a fontosabb számára: Orbán Viktor miniszterelnöksége vagy a MIÉP parlamentbe jutása, valószínűleg sokan az előbbire voksolnak, amíg erre esélyt látnak. Ha viszont a szocialisták hatalomra kerülése biztosnak tűnik, jelentős számú szoftnáci Fidesz-választó átszavazhat, ami akár 8 százalékos eredményt is jelenthet a MIÉP számára.

H

A Fidesz az elmúlt hetekben fordított Midász királyként viselkedett: amihez hozzáért, nem arannyá változott, hanem szétporladt. A sort a Nastase-megállapodás nyitotta, folytatódott a bostoni különrepülővel, e sorok írásakor pedig a visegrádi országok közötti konfliktus van soron. A párt egyértelműen defenzívába szorult, a közvélemény-kutatók szerint azonban szavazót mindmáig alig veszített, választóinak szavazási kedvén azonban látszik: ők is elégedetlenek az elmúlt hetek történéseivel. Ha a miniszterelnök pártja nem tud offenzívát indítani a következő napokban, a jobbszél szavazói könnyen a MIÉP-et választhatják, új szavazókat pedig csak igen nehezen tud megszólítani. Mindezek mellett sem valószínű, hogy abszolút támogatottsága a lakosság 22 százaléka alá csökkenne, ami egy kedveszegett szavazótábor mellett a hipotézisként felállított 60-65 százalékos részvétel esetén mindössze 30 százalékos eredményhez lenne elegendő - igaz, a 8 százalékos MIÉP mellett. Nem felejthetjük el ugyanakkor, hogy a Fidesz gazdasági hátországa igen erős, valószínűleg a leglátványosabb kampányt folytatja majd a párt, vagyis szavazói elszántabbak lesznek; a párt minimum 3-4 százaléknyi új szavazó megszólítására mindenképpen számíthat. Minimumeredménye ennek megfelelően 33-35 százalék körül valószínű. Ha viszont fordítani tud a miniszterelnök, nemcsak a MIÉP támogatóinak egy részére számíthat, de az utolsó héten döntő 10 százalék körüli szavazó nagyobb részét is megnyerheti pártja számára. Ebben az esetben a Fidesz - MPP a listás szavazatok 42-44 százalékát szerezheti meg.

H

A szocialista párt számára a frissen jött siker akár meglepetés is lehetne: igazán semmit nem kellett tennie azért, hogy megforduljon vagy legalábbis megfordulni látszszék az ország hangulata. A sikernek ugyanakkor árnyoldalai is vannak: a szocialista párt új szavazókat valószínűleg nem szerzett, mostani eredménye két tényező eredője. Saját szavazóinak megnőtt az önbizalma, valamint a Fidesztől elforduló vagy elbizonytalanodó szavazók "kiesnek" a biztos szavazó/biztos pártválasztó adat mintájából, mivel vagy nem neveznek meg pártot, vagy nem mondják biztosnak a választásokon való részvételüket. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy a Fidesztől most elpártolt szavazókat a szocialisták meg tudják szerezni. Nem elhanyagolható azonban az a versenyelőny, amit a többi bizonytalan szavazóért futott versenyben szerzett az utódpárt. Most vasárnapi választás esetén ezen választók nagyobbik részét minden bizonnyal a szocialisták szereznék meg, ami 45 százalék körüli eredményt jelentene; ez tűnik a szocialisták maximumeredményének. Ha fordul a hangulat márciusban, és a Fidesz visszaszerzi elvesztett vagy bizonytalankodó szavazóit, már sokkal szorosabb verseny ígérkezik. A lakosság 25 százalékánál kevesebben ekkor sem szavaznak majd az MSZP-re, az utolsó héten döntő választók közül azonban ekkor kevesebbet szerezhet csak meg a legnagyobb ellenzéki párt. Minimális eredménye így 37-38 százalék körüli értékre tehető.

H

Mindezek alapján két valószínű forgatókönyv körvonalazódik. A Fidesz-MSZP-párharcban tételezzünk egy 38/41 arányú MSZP- és egy 43/40 arányú Fidesz-vezetést. A kis pártok közül az első esetben a MIÉP bejut, 6 százalék körüli eredményt ér el, az SZDSZ esetében azonban billeg a léc. A második esetben az SZDSZ nagyobb eséllyel parlamenti párt, mint a MIÉP.

Egy előkérdést meg kell válaszolnunk még: kitől vesznek el mandátumot a kis pártok, ha átbillennek az 5 százalékos küszöbön? A választási rendszer elemzése azt mutatja, hogy a kis pártok parlamentbe kerülése a győztes párt mandátumainak számát kisebb mértékben befolyásolja; tekintettel arra, hogy az egyéni körzetekben mindkét nagy párt számíthat a kis pártok szavazóinak második fordulós támogatására. A kis pártok főleg az országos listáról szereznek mandátumot, vagyis bejutásuk az ott a többi pártnak kiosztható mandátumok számát csökkenti. A legtöbb mandátumot pedig az egyéni kerületek többségében második helyre szorult párt szerzi az országos listáról, vagyis ő fizet nagyobb árat, ha egy kis párt bejut az Országgyűlésbe.

A győztes párt képviselőinek számát tehát kevésbé befolyásolja a kis pártok parlamentbe kerülése vagy kimaradása. Ennek megfelelően - számításaim szerint - a fent vázolt MSZP-győzelem, attól függetlenül, hogy az SZDSZ parlamenti párt vagy sem, abszolút többséget jelent. Ha a liberális párt bejut az Országgyűlésbe, az MSZP abszolút többsége paraszthajszálnyi: mindössze kétmandátumos. Ezzel szemben a mandátumeloszlást megbecsülő modell szerint a Fidesz csak akkor remélhet abszolút többséget, ha a MIÉP nem kerül be az Országgyűlésbe. A verseny tehát nagyon szoros: mind a győztes, mind a kis pártok bekerülése, mind pedig az abszolút többség elérése, vagyis a koalíciós kényszer tekintetében.

H

Ha az MSZP abszolút többséget ér el, csak az a kérdés, hogy az SZDSZ bejut-e, és ha bejut, vállalja-e az MSZP-vel ilyen módon is a koalíciót. Relatív MSZP-többség esetében az SZDSZ bejutásán múlik a kormányváltás. Megkockáztatom azt az állítást, hogy a liberális párt semmiképpen nem fog nemet mondani egy szocialista együttműködési ajánlatra. Önkormányzati szinten a fővárosi közgyűlést kivéve már most is majdnem teljes a két párt szimbiózisa. Csak a fővárosban jelenik meg önálló politikai akarattal rendelkező tényezőként az SZDSZ, a párt sehol máshol nem szerezte meg a képviselő-testület egyharmadát. A polgármesteri tisztségek persze fontosak, képviselő-testületi háttér nélkül azonban nem teszik lehetővé politikai akarat és erő megjelenését; az SZDSZ-es önkormányzati képviselők pedig nagyrészt csak egy MSZP-vel kötött választási megállapodással tudják megőrizni mandátumukat. Ez a folyamat a szombathelyi közös országgyűlési képviselőjelöltek állításával a párt országos politikusai körében is elindult. Ha az MSZP és az SZDSZ átfogó visszalépési megállapodást köt áprilisban, a két párt politikai legitimitása teljesen össze fog fonódni: az így mandátumot szerző képviselők egzisztenciális érdeke lesz, hogy ez az együttműködés 2006-ig kitartson, és újra az Országgyűlésbe juttassa őket. Ebben a helyzetben nagyon valószínűtlen, hogy a kormány-ellenzék viszonylatban ne egy oldalon álljon 2002 után a két párt.

A Fidesz és a MIÉP esetleges együttműködése nehezebb ügy. A kisebbségi Fidesz-kormány MIÉP-es külső támogatással közjogi képtelenség: a magyar alkotmányos rendszerben csak úgy lehet miniszterelnököt választani, ha az országgyűlési képviselők több mint fele az illető jelöltre szavaz. Ha pedig a MIÉP igen szavazataival jut hatalomra egy miniszterelnök, kormánya nem kisebbségi kormány lesz, hanem a MIÉP-pel kötött kormányzati szövetségen fog alapulni. A Fidesznek alapvető érdeke, hogy a MIÉP ne kerüljön be az Országgyűlésbe. Ha a MIÉP mégis parlamenti párt lesz, Orbán Viktornak három lehetősége marad: a nagykoalíció, a koalíció a MIÉP-pel, ami az ország európai uniós csatlakozásába kerülhet, vagy pedig az új választások kiírása. Legvalószínűtlenebbnek ez utóbbi tűnik, hiszen az esetleges őszi időközi választások második fordulójában Orbán bizonyosan nem számíthatna azokra a MIÉP-szavazókra, akiket májusban egyszer már átvágott.

A szerző alkotmányjogász, PhD-hallgató.

publikálva
2002/9. (02. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk