Nemzeti színjáték

  • 2002. február 21.

Publicisztika

Szemben a napi politika világával, ahol néhány megszállott emlékeztetési kísérletei ellenére is mindennapos az öntudatlan vagy tudatos, a totális vagy részleges amnézia, a színházi világ nem felejt, nem felejthet. Évtizedekre visszamenőleg tudják a szerepeket, a sajátjukat és a többiekét, generációkon keresztül emlékeznek minden szóra és gesztusra, minden csókra és hátba szúrásra. A Nemzeti Színház egyszerre politika (ahol a közjó érdekében nem lenne szabad felejteni), s színház (ahol nem is lehet).

n Szemben a napi politika világával, ahol néhány megszállott emlékeztetési kísérletei ellenére is mindennapos az öntudatlan vagy tudatos, a totális vagy részleges amnézia, a színházi világ nem felejt, nem felejthet. Évtizedekre visszamenőleg tudják a szerepeket, a sajátjukat és a többiekét, generációkon keresztül emlékeznek minden szóra és gesztusra, minden csókra és hátba szúrásra. A Nemzeti Színház egyszerre politika (ahol a közjó érdekében nem lenne szabad felejteni), s színház (ahol nem is lehet).

Egy hónappal vagyunk az ünnepélyes nyitány előtt. Árulják a jegyeket (s agyalnak a protokoll-listán), zajlik a próba (s a színészegyeztetési mizéria), bemutatták a sajtónak a gyakorlatilag kész épületet. Nesztek, nézzétek, belül kék, óarany és sötétbronz, fotózzátok, kamerázzátok, adjátok hírül, hogy mi megcsináltuk. Hogy mi csináltuk meg. Megcsináltuk a mi rakétaként emelkedő nemzetünk színházát. Dumálhattok bármit, lepereg rólunk, mutogathattok az Erzsébet térre, úgyis pillanatokon belül hűlt helye lesz a gödörnek, elsárgulhattok irigységetekben, akkor is az lett, amit mi akartunk, nem vagytok sehol. Megígértük, megépítettük.

A premier közönségének az a dolga, hogy a nagyszerű színjátéktól ájultan néhány hét múlva oda tegye az ikszet, ahova kell, s ne emlékezzen semmire. Ne emlékezzen arra, hogy milyen indokkal állították le az Erzsébet téren megkezdett építkezést. Pedig tanulságos. Az volt a fő baj, hogy, úgymond, tipikus szocialista nagyberuházásként vágott bele a Horn-kormány. Alultervezték a költségeket, hogy majd közben, amikor már alaposan benne vannak, szépen fölnyomják, ahogy szokás, a költségvetés, vagyis te, tisztelt adófizető polgár pedig állod a cechet, mást úgyse tehetsz. Az Orbán-kormány kulturális minisztériuma által megbízott szakértő vizsgálata szerint az 1995-ös folyó áron 6 milliárd költségvetési forintból (plussz a közadakozás 1,5 milliárdjából) kihozni szándékozott beruházás költsége 20,5 milliárd lett volna. Erre hivatkoztak, és 1998 őszén bejelentették: ők kihozzák 10,7 milliárdból. Ezt valószínűleg senki sem hitte el, mindenesetre jól hangzott, lehetett rá szerződést bontani, kamu pályázatot csinálni. Most, hogy áll a színház, azt olvasni, építésének költsége 15,4 milliárd forint lesz. Adjuk ehhez hozzá az Erzsébet térbe belefeccölt összeget, becsüljük meg, milyen távolságban hagytuk el a 10,7 milliárdot, és kérdezzük meg, nem volt-e ez az egész véletlenül valahonnan ismerős, olyan - na, hogy is mondják - tipikus szocialista nagyberuházás, ahol a költségeket alultervezik stb.

S akkor építészetikáról még nem beszéltünk, építőművészetről meg pláne.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.