Bauer Tamás közgazdász-publicista Fideszt támogató cikkemre küldött válaszában megró, mert a jobboldali párt melletti szavazásra buzdítok.
Nem lirizáló argumentumai döntő többségével szemben is lehetne ellenérveket felhozni, de miközben a szellemes megoldásoknak járó elismeréssel díjazom, ahogy fordulataimat és hasonlataimat gondolatmenetem ellen fordítja, a vitához nincs sok kedvem. Bauer Tamás cikke pontosan illeszkedik abba a közírói magatartásba, ami miatt magyar politikai publicisztikát nem nagyon érdemes olvasni. A kérlelhetetlenség, a kételyt nem ismerő projekciók, az öncélú jelzőhalmozás, a "lehetséges" vagy az "esetleg" negligálása, az állandóan az ellenfélből kiinduló gondolkodás, a "mindenre tromfolunk valami-vel" attitűdje lehet, hogy szórakoztató; én intellektuálisan sivárnak találom.
Nem tudom viszont másnak, mint lovagiatlannak tartani, ahogy Bauer az általa ellenszenvesnek talált jobboldal egyes lépéseiért személyesen is felelőssé tesz, a Wass-szobrokon át a nemzetpolitikáig és a bejegyzett élettársi kapcsolatig. Ha olyan pártra szeretnék szavazni, amelynek minden lépésével egyetértek, akkor nyilván alapítanék egyet. Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát például támogatom. A házasságukat nem. És tényleg csak az olvasók tájékoztatására: nemzetpolitikával kapcsolatos egyes gondolataimat épp Bauer Tamással vitázva fejtettem ki az Élet és Irodalomban (2008. november 14.). Nem értettünk egyet, de ettől még nem vizionáltam a demokrácia végzetes megroppanását. Ha meg valaki a nemzettel mint politikai-kulturális entitással vagy Wass Alberttel kapcsolatos véleményemre kíváncsi, az [origo] véleményoldalán, a komment.hu-n írott cikkeimből tájékozódhat. (Nem politikai publicisztikák, mielőtt.)
Az "1895 előttre visszaforduló magyar jobboldal" képe mindenesetre bátor bemondás az amúgy is erősen kezdő licitben. Ha másért nem, ezért érdemes volt megírni Bauer Tamás húszezer leütését.
Ablonczy Balázs
