Hadiösvényen (Orbán Viktor és Cseh Tamás)

  • .
  • 2009. szeptember 24.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. szeptember 3. Szőnyei Tamás írásának alapvető mondanivalójával egyetértek, de néhány kérdésben pontosításra, illetve tisztázásra szorul.
Kezdjük azzal, hogy szemtanúként állíthatom: Orbán Viktor igenis "elgyalogolt" a sírhoz. A felemelően, ízléssel, és Tamás kívánsága szerint - és nem véletlenül! - politikamentesnek tartott temetésen Orbán korrektül háttérbe vonult, éppen úgy, mint a jelen levő többi politikus, mint Magyar Bálint vagy Kövér László. Egyetértek viszont, hogy Orbánnak a polgári körök összejövetelén tett megjegyzése gátlástalan, ízléstelen és kegyeletsértő volt. De a fő gond nem az volt vele, hogy a "művészt" háttérbe szorította volna a "harcossal" szemben. Tamás ugyanis mind a kettő volt (én a harcost ismertem és tiszteltem benne leginkább). A fő probléma az, hogy OV bebizonyította, abszolúte semmit nem értett meg Tamás lelki alkatából, és hogy ezzel nemcsak saját magáról állított ki szegénységi bizonyítványt, hanem - Freud doktorral szólva - ijesztő tudatalattijáról is. Tamás ugyanis valóban harcos volt (éspedig micsoda harcos!), de nem volt, éspedig tudatosan és következetesen nem volt katona a lelkében. Orbán láthatólag csak katonákban tud gondolkodni, akik egy reguláris hadsereg engedelmesen hadra fogható beosztottjai, ha tetszik, parancsra mozgatható sakkfigurái, ahol persze ő a vezér. Orbánnak fogalma nincs arról, hogy a katonák mellett vannak szabad harcosok is. Füst a Szembében azonban hunkpapa harcos volt, szabad, belülről vezérelt, csak saját szívére hallgató indián, aki gyűlölte az egyenruhát, az egyszerre lépést és a parancsnokolást. A "kék katona" a "fehér ember" szimbolikus összefoglalása egy indián, hát még egy hunkpapa sziú számára. Ezenkívül a törzsének ő volt a főnöke (de nem vezére), aki már kezdő harcosként sem engedelmeskedett volna semmilyen parancsnak. Indiánként mindig csak azt követte, amiről ő szabadon döntött. Õ - ezt el is mondta - Orbánban nem a politikust szerette (attól egyenest irtózott), hanem azt a szakállas fiatalembert, akit a Bibó Kollégium egy estéjén, sok bor mellett egyszer a szívébe zárt. Ezt így kell mondani - és éppen ezért ijesztő az az érzéketlen opportunizmus, amivel Orbán ezt a kapcsolatot, amire büszkének kellett volna lennie, ilyen ócskán meggyalázta. Tamás "orbánista" volt, de nem volt "fideszes", és pláne nem volt senki katonája. Orbáné sem, a jobboldalé sem. Csengey Dénessel is azért vesztek össze annak idején, mert Tamás nem volt hajlandó politikusok rendezvényeinek díszlete lenni. Õ? Díszlet? Na ne már.

Tamás undora a politikusoktól pontosan az ilyen Orbán-féle eseteken alapult. Talán már kevésbé érthetetlen, hogy közismert szimpátiái ellenére miért ragaszkodott temetése politikamentességéhez. Mert, mondta volna, tudod, ezek ilyenek...

Geréby György

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.