Haskó László: Késő, avagy cseppben a tenger

  • Haskó László
  • 2018. április 7.

Publicisztika

Egy régi szakrendelő kiegészítése modern diagnosztikával működő sürgősségi osztállyal és egynapos sebészettel nem kerül többe egy benzinkút létesítésénél.

E sorok írásakor még sem az ország, sem a budapesti kiemelt fontosságú sürgősségi osztály főorvosának sorsa nem dőlt el. (Pontosabban már eldőlt minden, csak éppen még nem ismerjük a dőlésirányt.)

A főorvos lemondásáról, illetve fölmentéséről óránként kapunk egymásnak ellentmondó híreket,

ami azt mutatja, hogy a kórházat pont úgy vezetik, ahogy az országot. Megfelelő terminus technicusszal szólva: az orránál fogva. Nem kizárt, sőt valószínű, hogy az érintett orrokat ugyanaz a kéz szorongatja. (Elég erősen! Könnyeznek is belé.) Hihetnénk, hogy a főorvossal van baj, vagy, ha nem, hát az igazgatóval. Nos, erről szó sem lehet! A tábornok-direktor – régi, kipróbált személyes szakmai kapcsolatunk jogán állíthatom – az ország egyik legkiválóbb orvosa! Az osztályvezetőt pedig az egész ország ismeri, szereti, tiszteli, és nem ok nélkül.  
A hiba akkor esett, amikor az elismert toxikológus (mérgezések gyógyításával foglalkozó szakorvos) elvállalta a sebtében, személyi és tárgyi feltételek megteremtése nélkül összetrombitált látványsürgősségi osztályt a látványszuperkórházban. Nem hibáztatom, jó szándékú, szakmai ereje teljében lévő orvos aligha tér ki hasonló kihívás elől, ha van kellő tapasztalata az adott területen. Ha van! Azonban

Magyarországon ilyen tapasztalat nem szerezhető.

A posztszocialista magyar egészségügy szervetlen, önkényes, sokoldalúan korrupcióalapú fejlődése (helyesebben visszafejlődése) nem termelt ki egyetlen talpalatnyi jól ellátott (földrajzi, illetve szakmai) területet sem.
Innen szép a győzelem, vigasztalja magát a péppé veretésre álló falusi focicsapat, és ezt gondolhatta 2010-ben a Nagy Játékos is, de amint a rongylabdások, ő sem lett Győző. Koncepcióját megkísérlem egy találós kérdéssel (nagyképűbben allegóriával) érzékeltetni.

Ha egy bölcs vezér bezáratná a benzinkutak felét,

a megmaradók pedig csak dízelolajat árulhatnának, és a többi autó számára az ország négy sarkában építenének négy ezerpumpás szuper benzinkutat, ahol csak előzetes kocsimosatás után lehetne tankolni, mi történne a bölcs vezérrel? Alighanem új palotába költöztetnék, vagyis a régi sárgába, ott a Hárshegyen, azt építenék vissza neki és udvartartásának.  
Igen, ez ilyen egyszerű. Egy-egy régi szakrendelő kiegészítése modern diagnosztikával működő sürgősségi osztállyal és egynapos sebészettel nem kerül többe egy benzinkút létesítésénél. Mindez, akárcsak a benzinkút, 0-tól 24-ig. És a bolondok házára sem lenne szükség.

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.