Haskó László: Legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban

  • Haskó László
  • 2018. április 1.

Publicisztika

Bár még van egy hét…

Szabad-e a Jobbikra szavazni? – tette föl a kérdést a Magyar Narancs szerkesztője a magyar értelmiség legjavának, és kapott kivétel nélkül morálisan igazolható, bölcs és releváns válaszokat. Kis szépséghiba, hogy a válaszok egyik fele igen, a másik pedig nem volt. Vagyis a lap a mádi izraelita körét járta végig. Oda ért, ahonnan elindult.

Azt hiszem, pontatlan volt a kérdés: inkább azt kellett volna firtatni, előfordulhat-e, hogy tisztességes ember lelkifurdalás nélkül adja szavazatát (támogatását) egy általa gyökeresen elutasított elveket valló párt katonájának? Erre a történelem tanulsága okán egy magamfajta átlagember is tudhatja a választ: igen, előfordulhat, rendkívüli, sorsfordító helyzetekben (l. még forradalom, háború, polgárháború stb.), jó esetben „ez szokott megtörténni”. A Churchill–Sztálin-szövetséget közhely idézni, noha teljesen ideillik és igaz. Minden idők kompromisszumokra legkészebb elvhű politikusa két tömeggyilkos közül a mellé állt, amelyik a barátait küldte vágóhídra, szemben a Führerrel, aki az ellenségeit irtotta. Rövid távon az volt a nagyobb és közvetlenebb veszély. Jó döntés volt. Aztán, pár évvel Hitler és a hitlerizmus megsemmisítése után elmondta a fultoni beszédet, amelynek következtében – 50 év múlva – elporladt a sztálinizmus is.

Van érvényes magyar példa is.

Vajon Göncz Árpád vagy a koncentrációs tábort megjárt Angyal István

(vagy két Petőfi körös hozzátartozóm: Tábori András kiváló újságíró barátom, Egri György mérnök nagybátyám) törődött-e azzal, hogy 1956 októberében Dudás József, Pongrácz Gergely, netán egy volt nyilaskeresztes, vagy egy „kiugrott” kék ávós áll vele egy sorban? Természetesen nem. És az is (nagyon!) jó döntés volt.  Dudásék szabadságharca természetesen elbukott, de Gönczék forradalma győzött.

Nekik köszönhetem a legvidámabb barakkot, az „élhető” szocializmust, és – tessünk megkapaszkodni! – minden magyar idők legszélesebb nemzeti egységét. Szerintem ez ’56 vállalható hagyománya, (most is) használandó magyar történelmi tapasztalat.

Noha aligha szükséges, mégis tisztáznunk illik:

rendkívüli-e a helyzet? Mindenki tudja (az is, akinek tetszik), hogy mára Orbán Viktor kifejlett önkényúrrá érett.

Rajta kívül senkinek semmibe nincs beleszólása. Minden alkotmányosan kötelező ellensúlyt pribékjei tartanak kézben. A közmédia sivárabb, mint Rákosi idején, a kultúra nagyobbik részén átsüt Orbán álpuritán rossz ízlése. Piszkosak, gatyásak és bambák lettünk, mint egykor csak a társaink voltak, Ady versében. Az államkassza permanens saját zsebbe irányzott kiürítésének nyilvánossá vált tényeiről (az atombombákról) szó se essék!  A helyzet rendkívülivé válásának okozói sajnálatosan maguk az ellenzéki pártok (A-tól Z-ig!). Ma már nem érdemes sorolni a fő bűnöket, semmi értelme megnevezni a vétkeseket és a cinkosokat, rangsorolni őket a felelősségben. De pusztán a rendkívüliség világosabbá tétele kedvéért ki kell mondanom, hogy

a jelenlegi választási törvény elfogadása után legkésőbb 1 perccel egységesen el kellett volna hagyniuk a Parlamentet.

Először az LMP-nek, aztán a Jobbiknak, akkor most hiteles lenne a „cukiság” meg a „lehet más”.  Arról nem is beszélve, hogy az a párt, amelyik reményteli mozgalommal indított, és nem szavazott meg semmit, momentán az esélytelen választási pojáca szerepében kelt zavart. Kis országnak egy garnitúrája van. De legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban. Sajnos ez sem látszik összejönni! (Bár még van egy hét…) Magunkra maradtunk. Szépek lehetünk, elég okosak aligha! Maradnak a nagy szavak. Ha esetleg mégis: „a múlt elesik hatalmunkból” (Széchenyi), akkor én is, mint egykoron Kossuth pénzügyminiszter (az újoncokra szánt pénz megajánlásakor) „leborulok a nemzet nagysága előtt”.

Magyar Narancs – Archívum részletes

Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így a nekik is biztosított 5 perces műsoridőt.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.