Haskó László: Legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban

  • Haskó László
  • 2018. április 1.

Publicisztika

Bár még van egy hét…

Szabad-e a Jobbikra szavazni? – tette föl a kérdést a Magyar Narancs szerkesztője a magyar értelmiség legjavának, és kapott kivétel nélkül morálisan igazolható, bölcs és releváns válaszokat. Kis szépséghiba, hogy a válaszok egyik fele igen, a másik pedig nem volt. Vagyis a lap a mádi izraelita körét járta végig. Oda ért, ahonnan elindult.

Azt hiszem, pontatlan volt a kérdés: inkább azt kellett volna firtatni, előfordulhat-e, hogy tisztességes ember lelkifurdalás nélkül adja szavazatát (támogatását) egy általa gyökeresen elutasított elveket valló párt katonájának? Erre a történelem tanulsága okán egy magamfajta átlagember is tudhatja a választ: igen, előfordulhat, rendkívüli, sorsfordító helyzetekben (l. még forradalom, háború, polgárháború stb.), jó esetben „ez szokott megtörténni”. A Churchill–Sztálin-szövetséget közhely idézni, noha teljesen ideillik és igaz. Minden idők kompromisszumokra legkészebb elvhű politikusa két tömeggyilkos közül a mellé állt, amelyik a barátait küldte vágóhídra, szemben a Führerrel, aki az ellenségeit irtotta. Rövid távon az volt a nagyobb és közvetlenebb veszély. Jó döntés volt. Aztán, pár évvel Hitler és a hitlerizmus megsemmisítése után elmondta a fultoni beszédet, amelynek következtében – 50 év múlva – elporladt a sztálinizmus is.

Van érvényes magyar példa is.

Vajon Göncz Árpád vagy a koncentrációs tábort megjárt Angyal István

(vagy két Petőfi körös hozzátartozóm: Tábori András kiváló újságíró barátom, Egri György mérnök nagybátyám) törődött-e azzal, hogy 1956 októberében Dudás József, Pongrácz Gergely, netán egy volt nyilaskeresztes, vagy egy „kiugrott” kék ávós áll vele egy sorban? Természetesen nem. És az is (nagyon!) jó döntés volt.  Dudásék szabadságharca természetesen elbukott, de Gönczék forradalma győzött.

Nekik köszönhetem a legvidámabb barakkot, az „élhető” szocializmust, és – tessünk megkapaszkodni! – minden magyar idők legszélesebb nemzeti egységét. Szerintem ez ’56 vállalható hagyománya, (most is) használandó magyar történelmi tapasztalat.

Noha aligha szükséges, mégis tisztáznunk illik:

rendkívüli-e a helyzet? Mindenki tudja (az is, akinek tetszik), hogy mára Orbán Viktor kifejlett önkényúrrá érett.

Rajta kívül senkinek semmibe nincs beleszólása. Minden alkotmányosan kötelező ellensúlyt pribékjei tartanak kézben. A közmédia sivárabb, mint Rákosi idején, a kultúra nagyobbik részén átsüt Orbán álpuritán rossz ízlése. Piszkosak, gatyásak és bambák lettünk, mint egykor csak a társaink voltak, Ady versében. Az államkassza permanens saját zsebbe irányzott kiürítésének nyilvánossá vált tényeiről (az atombombákról) szó se essék!  A helyzet rendkívülivé válásának okozói sajnálatosan maguk az ellenzéki pártok (A-tól Z-ig!). Ma már nem érdemes sorolni a fő bűnöket, semmi értelme megnevezni a vétkeseket és a cinkosokat, rangsorolni őket a felelősségben. De pusztán a rendkívüliség világosabbá tétele kedvéért ki kell mondanom, hogy

a jelenlegi választási törvény elfogadása után legkésőbb 1 perccel egységesen el kellett volna hagyniuk a Parlamentet.

Először az LMP-nek, aztán a Jobbiknak, akkor most hiteles lenne a „cukiság” meg a „lehet más”.  Arról nem is beszélve, hogy az a párt, amelyik reményteli mozgalommal indított, és nem szavazott meg semmit, momentán az esélytelen választási pojáca szerepében kelt zavart. Kis országnak egy garnitúrája van. De legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban. Sajnos ez sem látszik összejönni! (Bár még van egy hét…) Magunkra maradtunk. Szépek lehetünk, elég okosak aligha! Maradnak a nagy szavak. Ha esetleg mégis: „a múlt elesik hatalmunkból” (Széchenyi), akkor én is, mint egykoron Kossuth pénzügyminiszter (az újoncokra szánt pénz megajánlásakor) „leborulok a nemzet nagysága előtt”.

Magyar Narancs – Archívum részletes

Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így a nekik is biztosított 5 perces műsoridőt.

Figyelmébe ajánljuk

„A harmincas-negyvenesek gyakran megkérdezik maguktól, hogy miért élünk még mindig itt”

Soltész Béla Osztatlan közös című második novelláskötetének szereplői átlagos emberek, akik a 2020-as évek rossz közhangulata ellenére, a polikrízis közepette próbálnak boldogulni. Generációs tapasztalatokról és az élet minden területére beférkőző politikáról is beszélgettünk a szerzővel, aki társadalomtudósként a migráció hatásait kutatja, dél-amerikai kalandjairól pedig útleírásaiban számolt be.

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.