Haskó László: Legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban

  • Haskó László
  • 2018. április 1.

Publicisztika

Bár még van egy hét…

Szabad-e a Jobbikra szavazni? – tette föl a kérdést a Magyar Narancs szerkesztője a magyar értelmiség legjavának, és kapott kivétel nélkül morálisan igazolható, bölcs és releváns válaszokat. Kis szépséghiba, hogy a válaszok egyik fele igen, a másik pedig nem volt. Vagyis a lap a mádi izraelita körét járta végig. Oda ért, ahonnan elindult.

Azt hiszem, pontatlan volt a kérdés: inkább azt kellett volna firtatni, előfordulhat-e, hogy tisztességes ember lelkifurdalás nélkül adja szavazatát (támogatását) egy általa gyökeresen elutasított elveket valló párt katonájának? Erre a történelem tanulsága okán egy magamfajta átlagember is tudhatja a választ: igen, előfordulhat, rendkívüli, sorsfordító helyzetekben (l. még forradalom, háború, polgárháború stb.), jó esetben „ez szokott megtörténni”. A Churchill–Sztálin-szövetséget közhely idézni, noha teljesen ideillik és igaz. Minden idők kompromisszumokra legkészebb elvhű politikusa két tömeggyilkos közül a mellé állt, amelyik a barátait küldte vágóhídra, szemben a Führerrel, aki az ellenségeit irtotta. Rövid távon az volt a nagyobb és közvetlenebb veszély. Jó döntés volt. Aztán, pár évvel Hitler és a hitlerizmus megsemmisítése után elmondta a fultoni beszédet, amelynek következtében – 50 év múlva – elporladt a sztálinizmus is.

Van érvényes magyar példa is.

Vajon Göncz Árpád vagy a koncentrációs tábort megjárt Angyal István

(vagy két Petőfi körös hozzátartozóm: Tábori András kiváló újságíró barátom, Egri György mérnök nagybátyám) törődött-e azzal, hogy 1956 októberében Dudás József, Pongrácz Gergely, netán egy volt nyilaskeresztes, vagy egy „kiugrott” kék ávós áll vele egy sorban? Természetesen nem. És az is (nagyon!) jó döntés volt.  Dudásék szabadságharca természetesen elbukott, de Gönczék forradalma győzött.

Nekik köszönhetem a legvidámabb barakkot, az „élhető” szocializmust, és – tessünk megkapaszkodni! – minden magyar idők legszélesebb nemzeti egységét. Szerintem ez ’56 vállalható hagyománya, (most is) használandó magyar történelmi tapasztalat.

Noha aligha szükséges, mégis tisztáznunk illik:

rendkívüli-e a helyzet? Mindenki tudja (az is, akinek tetszik), hogy mára Orbán Viktor kifejlett önkényúrrá érett.

Rajta kívül senkinek semmibe nincs beleszólása. Minden alkotmányosan kötelező ellensúlyt pribékjei tartanak kézben. A közmédia sivárabb, mint Rákosi idején, a kultúra nagyobbik részén átsüt Orbán álpuritán rossz ízlése. Piszkosak, gatyásak és bambák lettünk, mint egykor csak a társaink voltak, Ady versében. Az államkassza permanens saját zsebbe irányzott kiürítésének nyilvánossá vált tényeiről (az atombombákról) szó se essék!  A helyzet rendkívülivé válásának okozói sajnálatosan maguk az ellenzéki pártok (A-tól Z-ig!). Ma már nem érdemes sorolni a fő bűnöket, semmi értelme megnevezni a vétkeseket és a cinkosokat, rangsorolni őket a felelősségben. De pusztán a rendkívüliség világosabbá tétele kedvéért ki kell mondanom, hogy

a jelenlegi választási törvény elfogadása után legkésőbb 1 perccel egységesen el kellett volna hagyniuk a Parlamentet.

Először az LMP-nek, aztán a Jobbiknak, akkor most hiteles lenne a „cukiság” meg a „lehet más”.  Arról nem is beszélve, hogy az a párt, amelyik reményteli mozgalommal indított, és nem szavazott meg semmit, momentán az esélytelen választási pojáca szerepében kelt zavart. Kis országnak egy garnitúrája van. De legalább az utolsó percben, Hódmezővásárhely után segíthettek volna bennünket a tájékozódásban. Sajnos ez sem látszik összejönni! (Bár még van egy hét…) Magunkra maradtunk. Szépek lehetünk, elég okosak aligha! Maradnak a nagy szavak. Ha esetleg mégis: „a múlt elesik hatalmunkból” (Széchenyi), akkor én is, mint egykoron Kossuth pénzügyminiszter (az újoncokra szánt pénz megajánlásakor) „leborulok a nemzet nagysága előtt”.

Magyar Narancs – Archívum részletes

Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így a nekik is biztosított 5 perces műsoridőt.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.