Házat, hazát

  • 2000. május 25.

Publicisztika

A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.

n A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.

Ilyenek ezek. Hálátlan, dologtalan, hazátlan népség.

Miért is?

Mert nem akarnak visszaköltözni arra a településre, ahol felgyújtották a házukat, és életveszélyesen megfenyegették őket? És aláírásokat gyűjtöttek a szomszédságuk ellen, mondván, hogy bűnözők és tolvajok? Ahol a polgármester engedély, hatáskör, vizsgálat és tudtuk nélkül lebontatta a házukat, majd úgy nyilatkozott: "ezekre" nem költ egy fillért sem? Ahol a képviselőtestület szerint nem volt eladó telek a faluban, ám zárt ülésein rajtuk kívül bárkit telekhez juttatott?

Csoda-e, ha a zámolyi romák ezt a települést örökre el akarják kerülni? Még akkor is, ha maga Farkas Flórián, az OCÖ elnöke - ´98-as újraválasztása előtt tett kampányígéretét két év után teljesítve - építtetett ott házat nekik?

Farkas Flóriánt senki nem kérte arra, hogy a törvényben előírt kisebbségi jogok feletti őrködés és érdekképviselet helyett házakat építsen a romáknak. A székesfehérvári Rádió utca esetében már megállapította a kisebbségi ombudsman, hogy a lakásügyeket nem a kisebbségi, hanem a települési önkormányzatnak kell megoldania. Az OCÖ előzékenyen elébe ment a romáktól szabadulni óhajtó települési önkormányzatnak, megkönnyítve ezzel minden más önkormányzat jövőbeli helyzetét: mostantól bárki Zámolyra mutogathat, ahol a kisebbség magára vállalta a többség vele szembeni kötelezettségét. Sőt amikor Farkas bocsánatkérésre szólítja fel a zámolyi romákat, megelőlegezi a nem roma többség felháborodását: nem elég, hogy a büdös cigányoknak házat építenek, még nekik áll feljebb. Farkas ugyanazt sugallja, mint a többségi társadalom: okold az áldozatot.

Pedig a zámolyi romák nem akarnak mást, mint ami mindenkit meg kell hogy illessen ebben az országban: olyan helyen lakni, ahol nem kell félniük. A mi szégyenünk, ha a legközelebbi ilyen hely Kanada lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.