Házat, hazát

  • 2000. május 25.

Publicisztika

A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.

n A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.

Ilyenek ezek. Hálátlan, dologtalan, hazátlan népség.

Miért is?

Mert nem akarnak visszaköltözni arra a településre, ahol felgyújtották a házukat, és életveszélyesen megfenyegették őket? És aláírásokat gyűjtöttek a szomszédságuk ellen, mondván, hogy bűnözők és tolvajok? Ahol a polgármester engedély, hatáskör, vizsgálat és tudtuk nélkül lebontatta a házukat, majd úgy nyilatkozott: "ezekre" nem költ egy fillért sem? Ahol a képviselőtestület szerint nem volt eladó telek a faluban, ám zárt ülésein rajtuk kívül bárkit telekhez juttatott?

Csoda-e, ha a zámolyi romák ezt a települést örökre el akarják kerülni? Még akkor is, ha maga Farkas Flórián, az OCÖ elnöke - ´98-as újraválasztása előtt tett kampányígéretét két év után teljesítve - építtetett ott házat nekik?

Farkas Flóriánt senki nem kérte arra, hogy a törvényben előírt kisebbségi jogok feletti őrködés és érdekképviselet helyett házakat építsen a romáknak. A székesfehérvári Rádió utca esetében már megállapította a kisebbségi ombudsman, hogy a lakásügyeket nem a kisebbségi, hanem a települési önkormányzatnak kell megoldania. Az OCÖ előzékenyen elébe ment a romáktól szabadulni óhajtó települési önkormányzatnak, megkönnyítve ezzel minden más önkormányzat jövőbeli helyzetét: mostantól bárki Zámolyra mutogathat, ahol a kisebbség magára vállalta a többség vele szembeni kötelezettségét. Sőt amikor Farkas bocsánatkérésre szólítja fel a zámolyi romákat, megelőlegezi a nem roma többség felháborodását: nem elég, hogy a büdös cigányoknak házat építenek, még nekik áll feljebb. Farkas ugyanazt sugallja, mint a többségi társadalom: okold az áldozatot.

Pedig a zámolyi romák nem akarnak mást, mint ami mindenkit meg kell hogy illessen ebben az országban: olyan helyen lakni, ahol nem kell félniük. A mi szégyenünk, ha a legközelebbi ilyen hely Kanada lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.