n A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.
Ilyenek ezek. Hálátlan, dologtalan, hazátlan népség.
Miért is?
Mert nem akarnak visszaköltözni arra a településre, ahol felgyújtották a házukat, és életveszélyesen megfenyegették őket? És aláírásokat gyűjtöttek a szomszédságuk ellen, mondván, hogy bűnözők és tolvajok? Ahol a polgármester engedély, hatáskör, vizsgálat és tudtuk nélkül lebontatta a házukat, majd úgy nyilatkozott: "ezekre" nem költ egy fillért sem? Ahol a képviselőtestület szerint nem volt eladó telek a faluban, ám zárt ülésein rajtuk kívül bárkit telekhez juttatott?
Csoda-e, ha a zámolyi romák ezt a települést örökre el akarják kerülni? Még akkor is, ha maga Farkas Flórián, az OCÖ elnöke - ´98-as újraválasztása előtt tett kampányígéretét két év után teljesítve - építtetett ott házat nekik?
Farkas Flóriánt senki nem kérte arra, hogy a törvényben előírt kisebbségi jogok feletti őrködés és érdekképviselet helyett házakat építsen a romáknak. A székesfehérvári Rádió utca esetében már megállapította a kisebbségi ombudsman, hogy a lakásügyeket nem a kisebbségi, hanem a települési önkormányzatnak kell megoldania. Az OCÖ előzékenyen elébe ment a romáktól szabadulni óhajtó települési önkormányzatnak, megkönnyítve ezzel minden más önkormányzat jövőbeli helyzetét: mostantól bárki Zámolyra mutogathat, ahol a kisebbség magára vállalta a többség vele szembeni kötelezettségét. Sőt amikor Farkas bocsánatkérésre szólítja fel a zámolyi romákat, megelőlegezi a nem roma többség felháborodását: nem elég, hogy a büdös cigányoknak házat építenek, még nekik áll feljebb. Farkas ugyanazt sugallja, mint a többségi társadalom: okold az áldozatot.
Pedig a zámolyi romák nem akarnak mást, mint ami mindenkit meg kell hogy illessen ebben az országban: olyan helyen lakni, ahol nem kell félniük. A mi szégyenünk, ha a legközelebbi ilyen hely Kanada lesz.
