Házat, hazát

  • 2000. május 25.

Publicisztika

A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.

n A zámolyi romák - akik peripetiája lassan az elmúlt évek legszégyenletesebb magyar ügyévé nőtte ki magát - nem akarnak beköltözni azokba a házakba, amelyeket kisebbségi önkormányzatuk, az Országos Cigány Önkormányzat épített nekik Zámolyon. A házakat az OCÖ-re hagynák, árukból pedig szerte a megyében vennének lakásokat. Ha ez nem megy, kivándorolnak.

Ilyenek ezek. Hálátlan, dologtalan, hazátlan népség.

Miért is?

Mert nem akarnak visszaköltözni arra a településre, ahol felgyújtották a házukat, és életveszélyesen megfenyegették őket? És aláírásokat gyűjtöttek a szomszédságuk ellen, mondván, hogy bűnözők és tolvajok? Ahol a polgármester engedély, hatáskör, vizsgálat és tudtuk nélkül lebontatta a házukat, majd úgy nyilatkozott: "ezekre" nem költ egy fillért sem? Ahol a képviselőtestület szerint nem volt eladó telek a faluban, ám zárt ülésein rajtuk kívül bárkit telekhez juttatott?

Csoda-e, ha a zámolyi romák ezt a települést örökre el akarják kerülni? Még akkor is, ha maga Farkas Flórián, az OCÖ elnöke - ´98-as újraválasztása előtt tett kampányígéretét két év után teljesítve - építtetett ott házat nekik?

Farkas Flóriánt senki nem kérte arra, hogy a törvényben előírt kisebbségi jogok feletti őrködés és érdekképviselet helyett házakat építsen a romáknak. A székesfehérvári Rádió utca esetében már megállapította a kisebbségi ombudsman, hogy a lakásügyeket nem a kisebbségi, hanem a települési önkormányzatnak kell megoldania. Az OCÖ előzékenyen elébe ment a romáktól szabadulni óhajtó települési önkormányzatnak, megkönnyítve ezzel minden más önkormányzat jövőbeli helyzetét: mostantól bárki Zámolyra mutogathat, ahol a kisebbség magára vállalta a többség vele szembeni kötelezettségét. Sőt amikor Farkas bocsánatkérésre szólítja fel a zámolyi romákat, megelőlegezi a nem roma többség felháborodását: nem elég, hogy a büdös cigányoknak házat építenek, még nekik áll feljebb. Farkas ugyanazt sugallja, mint a többségi társadalom: okold az áldozatot.

Pedig a zámolyi romák nem akarnak mást, mint ami mindenkit meg kell hogy illessen ebben az országban: olyan helyen lakni, ahol nem kell félniük. A mi szégyenünk, ha a legközelebbi ilyen hely Kanada lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.