Hegymenet

  • 2005. február 24.

Publicisztika

Gyurcsány Ferenc mindenkit hazaküldött Zengõ-ügyben: az ellenzéket azért, mert kormánypárt korában nem kellõ körültekintéssel felügyelte a tervezést; a zöldeket meg azért, mert mégiscsak Zengõn lesz a radar, bár másik út vezet majd hozzá, hogy ne kelljen annyi fát kivágni. És elhajtotta saját magát is, merthogy kifogásolta a magyar államigazgatás korábbi eljárását, aminek per pillanat õ a feje. A kör bezárult.

Azzal, hogy a kormány minden eddigi munkát lenullázva új "koncepciót", új hatástanulmányokat rendel, és újrakezdi az engedélyeztetési eljárást, a politika azon gyáva magatartását tetõzte be, amellyel 2003 õsze óta viszonyult e problémához. A NATO-finanszírozású lokátorállomás zengõi telepítése ciklusokon átívelõ projekt, amelyhez eddig mindegyik kabinet hozzátette a magáét: a legtöbbet a Horn- és az Orbán-kormány. Amikor azonban helyi környezetvédõk a polgári engedetlenséget választva akadályozni kezdték a munkák folytatását, az ellenzék a közelgõ választásokra tekintettel (és e ciklusban mindig épp közelgett egy választás) csöndben maradt. (Ha a tiltakozás Orbánék alatt zajlik, nyilván a szocialisták húzták volna meg magukat.) Innen nézve Gyurcsány politikailag ügyesen lépett, amikor a Fidesz nyakába varrta a zengõi kérdés eszkalálódását. Ha az ellenzék érdemben nem reagál (és nem reagált, Turi-Kovács Bélával mondattak föl valami hülyeséget), akkor rajtuk marad a sár. Ha reagál, akkor a kormány azt mondja: rendben, de ezt a vitát a tisztelt ellenzék folytassa le a védegyletes barátaival, mi mossuk kezeink. Ám nyilván nem csak e kommunikációs trükkrõl van szó csupán. Gyurcsánynak épp elég a baja, legalább ezzel ne nyaggassák; s e lépéssel a konfliktus látványos része (greenpeace-es rohamosztagosok vs. marcona biztonságiak) ad acta helyezõdött legalább egy évre. A NATO meg gondoljon, amit akar, 1999 óta úgyis annyiszor mutatott neki fügét Magyarország, hogy egy újabb határidõ elbliccelése igazán nem számít.

Az elmúlt egy évben sokat írtunk a zengõi radartelepítésrõl. Mindkét fél érveit megrágtuk, és rendre arra jutottunk, hogy a zöldek állításai nem állják meg a helyüket; és hogy az álláspontjukat vállaltan felkaroló ombudsman kifogásai is a levegõben lógnak. Az államigazgatás, ha apró hibákkal is, de összességében rendesen tette a dolgát az engedélyeztetésekor. Ezt nemcsak fõügyészségi, de alkotmánybírósági határozatok is alátámasztják. Nem helyes, hogy a miniszterelnök most õket égeti, s kizárólag pártpolitikai indíttatású döntésével azt a látszatot kelti, mintha a zöldek folyamatos csúsztatásainak bármi alapja lett volna.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.

Elverték a jövőt

Lehetetlen immár elfedni a magyar nyugdíjrendszer strukturális bajait. Lehet titkolni a kassza hiányát, lehet utalványt osztogatni – a demográfia, az elhibázott és a meg nem hozott kormányzati intézkedések baljós jövőt vetítenek előre. Aligha véletlen, hogy egyelőre a kormány­váltásra készülő erő próbálkozásai is harmatgyengék.