Nem lesz szép vége a Várszegi Gábor és a Ferencvárosi Torna Club között két éve kezdődött románcnak. Pillanatnyilag a dolgok ott tartanak, hogy Várszegi valószínűleg ráfizetni is hajlandó azért, hogy kiszállhasson a boltból. Hogy mennyit, homály fedi. Az FTC Rt. 90 százaléknyi üzletrészéért kialkudott 2,4 milliárdos vételár első két részletét az elmúlt két évben átutalta a klub számlájára, s a magas felek most vélhetően arról vitatkoznak, hogy Várszeginek meg kell-e vennie az FTC Rt. fennmaradó üzletrészeit is. Utóbbi esetben megúszhatja legfeljebb 1,2 milliárd forint veszteséggel: ez annyival csökken, amennyit az FTC Rt. kisebbségi üzletrészének harmadik fél részére történő eladása esetén az üzletrészért kapni fog (egyelőre nem tolonganak a vevők), illetve amennyit eddig az FTC-n - például az ízletes Fradi sör forgalmazásával - keresett (egyes források szerint ez nem is olyan kevés). Az előbbi esetben Várszegi kiköhögi a teljes vételárat, és még többet veszít.
De ez az üzlet így is, úgy is megbukott.
A mágnás elgondolása - két évvel ezelőtti, szórványos és szűkszavú nyilatkozataiból ítélve - a következő lehetett.
Keressünk pénzt nehéz körülmények között is!
Van ugye a Fradi-pálya, ami a magyarországi militáns és cselekvő- (verő-) képes antiszemitizmusnak nemzetközileg is elismert fellegvára, gyökértalaja és gyepűje. Ezen a pályán igazán a militáns antiszemita fiatalemberek dalárdája és önképző köre érzi magát otthon. Kedvenc nótájuk vasúti tárgyú, kedvenc mozdulatuk az előre-felfelé lendülő kar, kedvenc tárgyuk a rendőrök felé hajítható utcai szemeteskuka. Kitűnő alapanyagát képezik a mindenkori keretnek (az SA-nak, Arkan szabadcsapatainak, you name it). Ezek a fiatalemberek Várszegiben, az MTK tulajdonosában a büdös, rohadt zsidót látták úgy a tranzakciót megelőzően, mind azt követően. (Győzködni kellett őket, hogy fogadják el a pénzét.) Figyelem: most nem mi zsidózunk; hogy Várszegit a B-közép, sőt, jó okkal vélelmezhetjük, a futballszerető magyar sporttársak túlnyomó része zsidónak véli, az teljességgel független attól, hogy mi is ő igazából; hogy milyen a vallása, vagy miként gondolkodik saját identitásáról (minek vallja magát).
Várszegi Gábor ezt a szempontot nem hagyhatta figyelmen kívül a vásárláskor. Sőt. Abban reménykedett, hogy ha sok pénzt fektet a Ferencvárosba (mint ahogy tette: az üzlet létrejöttekor Furulyás János is elégedetten dörzsölte a kezét), és ha a csapat majd a pöttyöst kergetve helytáll a nemzetközi porondon, és köpni fogja a lét, úgy e fiatalemberek (valamint a sportszerető Üllői úti nagyközönség csöndesebb, khm, gyanakvó része) belátják, hogy lám, egy zsidó is lehet rendes ember, sőt, egész megszeretik őt. Esetleg még azt is elhiszik, hogy nem is zsidó. És ekkor majd, felfedezve nagylelkűségét és hatékonyságát, valamint megengedve azt, hogy az üzleten ő is keressen, leszoknak a mocskoszsidózásról, és egy kicsit el is szégyellik magukat.
Ez logikus és felvilágosult gondolat volt.
Miért vinnének el, amikor nem csináltam semmit? Amikor ártatlan vagyok?
Az eredmények a következők.
Miután Várszegi nem bundázta meg a bajnokságot, a Debrecen elleni emlékezetes évadzárón a harmincas éveket idéző pogromhangulat kerekedett az Üllői úti oroszlánbarlangban. Várszegi belátta, hogy pedagógiája csődöt mondott, és bejelentette távozását: végső soron azt, hogy hétvégenként lemocskoszsidózzák, ingyen is megkaphatja. A klub vezetése - akik a dalárda és önképző kör szerint egyébként szintén zsidók; a Várszegivel való üzletelés közben bezsidultak - fut a pénze után. Nyilván mi is így tennénk a helyükben, hisz az eddig látható egyetlen alternatíva a futballcsapat csődje és bezárása, márpedig az nem egy életbiztosítás. A dalárda nem látott be semmit, sőt, mindennek az ellenkezőjét látja igazolva: azt, hogy Várszegi nem adja oda a pénzt, ami jár a klubnak. (Na, miért?) Mindeközben nemcsak a futballcsapat, de az FTC egyéb szakosztályainak a működése is megkérdőjeleződik. Tehát mindenki szív.
Mindebből két, egymással diametrikusan ellentétes tanulság adódhat. Az egyik az, hogy lám-lám, jobb lett volna, ha a (zsidó) Várszegi nem ártja bele magát a dologba. Ez a rossz következ-tetés. Hisz a jó következtetés az, hogy ahol zsidózás van, ott zsidózás van. Csak zsidózás. És nincs sport, nincs üzlet, nincs semmi.
