A lapunk bellapjain részletesen tárgyalt brókerügyben bizakodók vagyunk: a machináció minden lényeges mozzanata előbb-utóbb nyilvánosságra kerül, és arról is tiszta képet kapunk, hogy miként forgatták/forgatják - a Polip című maffiasorozatban látott módszer szerint - az adóforintokat egyes állami társaságok, nem okvetlenül a társaságok hasznára. Derűlátásunkat fokozza, hogy beszállt a vizsgálódásba az Állami Számvevőszék is, azon kevés állami hivatalok egyike, amely a rendszerváltás óta még nem játszotta el a bizalmat. Nem tréfálunk: eddig minden nagy port felvert ügyet feltártak az arra illetékes szervek (nyomozó hivatalok, országgyűlési vizsgálóbizottságok) vagy a sajtó. Pontosan tudjuk, mi történt a Tocsik-ügyben, a Fidesz közeli cégbirodalommal, a pártszékházakkal, a tb-önkormányzatok kezelte vagyonnal, egyszer talán, mondjuk a bírósági tárgyaláson, fény derülhet a Postabank ügyeire is - a sor folytatható.
Az a tévhit, amit a mostani csalássorozat kapcsán többen is osztanak (miszerint a politika előbb-utóbb mindent elsikál és semmiről nem derül ki semmi), valószínűleg abból a tényből fakad, hogy a stiklik zömmel jogi következmények (börtönbüntetés, vagyonelkobzás, a közéletből való időleges száműzés stb.) nélkül maradtak. Mi tagadás, ettől okkal érzi magát szarul az állampolgár. (Nota bene: nemegyszer az is tudható, hogyan nem jutott el egyik-másik bűncselekmény a vádemelésig.) De azoknak az ügyeknek, amelyekben minden kétséget kizáróan érintett volt a politika, a választók akaratából mindig lettek politikai következményei; s ha a Horn- vagy az Orbán-kormány nem a Tocsik-, illetve a Simicska-botrányokba bukott is bele, az nyilvánvaló, hogy e neves jogvégzett polgárok belevertek egy-egy szöget kormányuk koporsójába.
Ezzel most is tisztában van mind a két nagy párt. Máskülönben nem volna ésszerű magyarázat arra a Monty Python-show-ra, amit a Fidesz és az MSZP másodvonalbeli figurái elővezetnek. (Súlyosbítva az olyasféle "sajtóértesülésekkel", hogy ki kinek a protokoll-listáján van rajta. Nem azért mondjuk, de már a Narancs is kapott karácsonyi üdvözlőlapot magas közjogi méltóságoktól - az előző ciklusban is.) A "ki mikor találkozott a sikkasztással gyanúsított brókerrel", illetve a "ki vezet folyószámlát a K&H-nál" jellegű "információkra" alapozott gyanúsítgatásokból két következtetés vonható le: a nyilatkozó politikusok vagy semmit, vagy nagyon sokat tudnak (s ez esetben alig kódolt üzenetekkel figyelmeztetik a vetélytársat a helyes viselkedés szabályaira). Esetleg egy harmadik: a pártvezetéssel nemrég még látványosan szembemenő két politikusnak (Rogán a néppártkoncepciót bírálta, míg Gy. Németh jelöltette magát Demszky ellenében) oly módon kell lojalitását igazolni, hogy nyilvánosan csinál hülyét magából. Magasabb pártérdekből. És ha ez nem lenne elég hülye magyarázat, a jövő hétre kitalálunk még hülyébbet. Pedig nagy lesz a verseny!
