Az MSZP, ha úgy tetszik, a hét végén felmondta a koalíciós szerződést.
A csíkos öltönyben ámokfutó, miniszterelnökre emlékeztető tamagöcsi (amelyik azt pityegi: horngyulaörvendekhorngyula) hosszas lappangási idő és lázas keresgélés után megtalálta azt a fórumot, ahol végre elmondhatta gondját-baját. A kapitalizmus és a piacgazdaság ostorozásában múlhatatlan érdemeket szerzett Baloldali Tömörülés oszlopos tagjainak bátran a szemébe vágta: ne gondolja senki azt, hogy az SZDSZ-szel könnyű lenne kormányozni. Mert a közös fotózások alkalmával, ugye, a Lotz rendszeresen mögé furakszik, és szamárfüleket mutat neki (megtekinthető az évzáró tablókon), Kuncze minden kormányülés előtt eleszi a kakaóscsigáját, a tornaórákon pedig föllöki - a zsebpénzét csak azért nem veszi el, mert bepanaszolta az osztályfőnöknél; ami miatt Kuncze évek óta nem hajlandó kiejteni a nevét, és társaságban csak úgy említi, hogy "árulkodójúdás". A Magyarról meg jobb nem beszélni: egy időben álbajuszt és álszemüveget öltött, és Bokros Lajos művésznéven egy álprogrammal maj´nem romba döntötte az országot, szerencsére időben hatástalanították. Nem lehet könnyű az SZDSZ-szel kormányozni, már csak azért sem, mert más a felfogása és az értékrendje, annyira, hogy ők egy egészen másik pártban vannak, amit úgy hívnak, hogy Szabad Demokraták Szövetsége (és a nevében nem is szerepelnek a szocialista, magyar és párt szavak).
Fennkölten azt lehetne mondani, hogy itt valaki vagy hülye, vagy megkezdődött a választási kampány. Holott csupán egy hülye kezdte el kampányát.
Az MSZP-nek nem a koalícióval kell törődnie mostanság, hanem a választások megnyerésével: ezt nem lehet máshogy érteni, mint a koalíció felrúgásaként és hadüzenetként (akkor sem, ha az SZDSZ első nyilatkozataiban megpróbálta tompítani a legfrissebb hornizmus élét). Nem mellékes az sem, hogy Horn Gyula gyakorlatilag egyetlen - és ezért leghűségesebb - szövetségese ellen kezdett támadást: egy pillanatra tegyünk úgy, mintha igaz lenne az, amit Horn állít magáról - miszerint megmentette az országot, megállította a lecsúszást és fellendítette a gazdaságot, erőtlen vállán bevitte az országot a NATO-ba, és ugyanazon országot egy Mózes-kosárban az EU küszöbén hagyta, kitépte az infláció szívét, kitört az adósságcsapdából, és tökön rúgni készül a szervezett bűnözőket -; szóval ha elhinnénk neki, hogy mindezt egyedül csinálta, még akkor is el kéne ismerni, hogy hihetetlen erőfeszítéseit az SZDSZ támogatta. És csak akkor tiltakozott, amikor Horn Gyulán erőt vett a téboly. És most Horn - kinek fejében a magabiztosság és a dölyf és a téboly között észrevétlen az átmenet - mégis úgy érzi, hogy elsősorban a koalíciós partnerével szemben kell meghatároznia magát. Valószínűleg azért, mert úgy kalkulál: a mérsékelt centrumpolitikust rosszul alakító Torgyán mindenképpen veszít (lármás populizmusa híján elpártolnak tőle a radikálisok, új híveket meg nem szerez, hiszen mérsékelt jellegtelenségében észre sem lehet venni), az MDF-et zászlajára tűző Orbán pedig legfeljebb megnézi a hoki-vb döntőjét felvételről (ismét a finneknek szurkolva). Ha Horn időnként a Fidesszel kokettál, avval kiválóan tudja idegesíteni az SZDSZ-t - más célja egyelőre, talán, nincs is velük. Horn most megint erősnek érzi magát: ha az MSZP nyer, akkor majd megvizsgálja, kell-e koalíciós partner, ha pedig kell, milyen és kicsoda.
Az SZDSZ igazából nem sokat tehet a horni provokáció ellen; a kilépés nyilván öngyilkossággal lenne egyenértékű: az üzenet, hogy a pozitív eredmények nem kizárólag Horn Gyula (na jó: és részben az MSZP) érdemei, nem jutna el a választókhoz. Márpedig ami szavazatot remélhet, azt azért remélheti, mert van egy - igaz, nem túl számottevő - réteg, amelyik képes felfogni, hogy az SZDSZ-re is szükség volt, sőt. Ha maradnak a koalícióban, akkor avval a tudattal ülhetnek le hetente tárgyalni, hogy a szocialista Rambó minden adandó alkalommal (és minden esetleges ígérete ellenére) újra megalázhatja és átverheti őket. Jól felépített szívatás ez, a tétje pedig egy olyan (esetleges és leendő) koalíció, amelyben az MSZP még jobban dominál.
Horn Gyula azt álmodta, hogy szovjet elvtársak tervezte traktor ő, és nagyon mélyen beszántja az SZDSZ-t.
Az meg önmagában is gyönyörű és felettébb megnyugtató, hogy szerinte senkinek sincs oka szégyellni MSZMP-s múltját. Hanem mindenki legyen direkt büszke; ő például csak azt sajnálhatja, hogy annak idején csak őrt állt és nem lövetett. Az MSZMP-t azért sem kell szégyellni, mert akkor lehetett, akár elkobzás árán, a demokratikus kormányzáshoz nélkülözhetetlen rutinra és sokoldalú tapasztalatra szert tenni. Mert az is baja Hornnak, hogy az SZDSZ-nek nincs rutinja.
Tényleg: a Magyar Bálint, amilyen balek, egy pufajkát sem tudna rendesen begombolni. És csővel maga felé fordítaná a dobtárast.
