Karl Kraus: "Schrecken der Unsterblichkeit", Die Fackel, 1909. november 30.
A magam részéről a választási kampányt megnyitottnak nyilvánítom. Mint 1 szavazattal, 1 töltő- és 1 filctollal rendelkező magyar hon- és állampolgár, meg fogom vizsgálni, lehet-e szavazni a
Gyula által vezetett Magyar Szocialista Pártra. A párt- és miniszterelnököt 6 db emberi jogi szervezet, továbbá a Nógrád, Heves, Szabolcs és Baranya megyei cigány kisebbségi önkormányzatok, továbbá Osztojkán Béla (Magyar Hírlap, 1998. január 24.) és nem utolsósorban e sorok írója (Népszabadság, 1998. január 31.) rasszistába hajló kijelentések elkövetésével vádolja. A vádak nyomán a Miniszterelnöki Hivatal az Országos Sajtószolgálat útján nyilvánosságra hozta a kormányfő 1998. január 16-i beszédét (Szolnok, Lungo Drom-kongresszus), amelyből a február 2-i Népszabadság közölt részleteket. Ezeket a szövegrészeket tesszük itt elemzés, hm, tárgyává. Ne legyünk igazságtalanok
Gyulához. Nézzük meg alaposan, miket beszél. Nekem már azért is meg kell ezt tennem, mert szemben a szabadelvű, konzervatív és független baloldali figurák elsöprő többségével, én nem utálom Hornot, euroatlanti és szomszédsági politikáját pedig sokra tartom (béke és biztonság!), és tudni vélem, hogy a nemzeti érdek iránti elkötelezettsége - ahogy elvtársai mondanák: "szubjektíve" -őszinte, bár ezt barátaim, eszme- és szaktársaim nem hiszik el nekem. De itt nem az a kérdés, hogy a miniszterelnök általában milyen (én a külpolitikáján kívül semmijével se értek egyet), hanem az, hogy mit művel a magyar baloldallal, és közvetve: az országgal.
Afelől, hogy a magyarhoni szabadelvű és konzervatív pártok csakugyan azok-e, amik, jogos kételyeink támadhatnak, ám az, hogy a szocialista párt szocialista-e, az még csak nem is érdekel senkit. Én már több mint 4 évvel ezelőtt fölvetettem (T. G. M.: "A szocialisták hallgatása", Beszélő, 1993. karácsony), hogy az MSZP alapvető politikai álláspontja nem világos, pedig - tekintettel eredetére -ez fontos és érdekes kérdés. Azóta a válasz negatív értelemben közismertté vált, föltűnő azonban egy új probléma: a nem kommunista (pl. szociáldemokrata és radikális) baloldali hagyományok örököseinek és a modern nyugati (új) baloldal híveinek otthontalansága, akik jobb híján az SZDSZ tájékán helyezkednek el, vagy inkább a két koalíciós párt közötti imaginárius résben, de akiket a liberálisok prokapitalista, pro-NATO, pro-EU, pro-US politikája riaszt. Ennek ellenére a militáns antirasszisták, feministák, környezetvédők, a marginalizált "leszakadtak" (munkanélküliek, hajléktalanok, drogosok, menekültek, bizonyos meleg szubkultúrák tagjai) védelmezői csak a liberálisoknál lelnek menedékre úgy-ahogy, hiszen a szó nyugati értelmében vett szervezett baloldali mozgalom Kelet-Európában, így Magyarországon, nincs. (Itt most -ismeretek hiányában - el kell tekintenem a munkásfiatalok körében egyre népszerűbb autonóm-alternatív szélső- és ultrabaloldaltól, amelyről a politikai szociológia és a sajtó nem szeret beszámolni, saját fanzinjai meg hát... önreferenciálisak.) A dolog sajátos, hiszen a nem kommunista, sőt nem utódpárti baloldal a médiákban igen befolyásos, de kényszerű taktikai szövetségesei miatt a járatlan olvasó/hallgató/néző összemossa a liberalizmussal, ritkábban az MSZP-vel. Egyedül az üldözött, diszkriminált, stigmatizált keletnémet PDS talált utat - az utódpártok közül - az új baloldalhoz és a szociáldemokráciához (még a jó öreg Neues Deutschland is azt írja, hogy "liebe Genossinnen und Genossen", PC lett az istenadta), de hát Németország legalább részben nyugati állam, amit az is mutat, hogy megy a maccarthysta kommunistaüldözés mint nosztalgiaműsor (tudjuk: másodszor bohózat).
Gyula több értelemben is a magyar cuculizmus sírásója: mint radikális gorbacsovista 1989-ben (létező cuc.) és újabban mint a humanista, demokratikus cuc. átváltoztatója egyrészt (a) gigantikus üzleti vállalkozássá ("...aki a Xénia Lázat támadja, az az ifjúságot, a gyermekeket támadja..." -jó, mi?); másrészt (b) a historizáló MDF-nacionalizmus helyett - amely után egyre nagyobb az ember nosztalgiája, hisz az kockázatos volt, tehát férfias - teret engedett a posztlóden etnicizmusnak, amely nem a mégiscsak lőképes szomszéd államocskák, hanem a védtelen szerencsétlenek (menekültek, cigányok, drogosok stb.) ellen irányul. Miféle cucilizmus az, amely nem szegénypárti? A Magyar Szocialista Párt a középkorúnál idősebb alsóközéposztálynak tesz gesztusokat (itt a legtöbb szavazat), ám igazi elkötelezettsége a párthoz közeli új burzsoáziához kapcsolja, ami nem baj, mert a gazdasági ésszerűség felé nyomja. Ámde baloldali pártnál ritka a kisemmizettekkel, elnyomottakkal, félreszorítottakkal szembeni feudális arrogancia, márpedig a "szocpártban" (belső zsargon) tömörülő posztkádári kis- és nagypolgárságnak minden megalázott & megszomorított csak BÛNÖZÕ - ez a duma Nyugaton a jobboldal legkellemetlenebb szegmentumaiban hallható - vagy ("rétegtalálkozókon") BEILLESZKEDÉSI NEHÉZSÉGEKKEL KÜZD, ergo: a szerencsétlenség büntetendő. Százmillió forintos adócsalás fölött gáláns legyintéssel siklik el - hogy
Gyulának bizonyára ismerősen hangzó kifejezést használjak - az "osztálybíróság", ám a gallygyűjtő cigányokra lövöldöznek a mezőőrök. Persze ezt nem fogja tűrni a független magyar bíróság, amely azt a rasszista pécsi vendéglőst is pénzbírságra, kártérítésre és nyilvános bocsánatkérésre kötelezte, aki megtagadta egy cigány vendége kiszolgálását (faji alapon). Egy zsidóverő neonácit is elítéltek Gyöngyösön, és a nyilas Berci is kapott egy jogerős évet. (Ez utóbbit helytelenítem. Szólásszabadság.) A gallygyűjtésről egyébként már 1842 októberében írt egy ígéretes fiatal publicista, Karl Marx: "A szegény osztály e szokásaiban (>>megélhetési bűnözésszokásjog formája itt annál is inkább természetes, mert a szegény osztálynak a létezése maga is eddig csak a polgári társadalom puszta szokása, amely a tudatos államszerkezetben még nem talált megfelelő helyet. [...] A bölcs törvényhozó... [n]em fog arra szorítkozni, hogy egy osztály tagjainak útjából eltakarítsa mindazt, ami lehetetlenné teszi, hogy egy magasabb jogosult szférához tartozzanak, hanem saját osztályuknak megadja majd a reális lehetőséget arra, hogy jogokkal éljenek, ha azonban az állam nem elég humánus, nem elég gazdag és nem elég nagylelkű ehhez, akkor legalábbis az a feltétlen kötelessége, hogy ne változtassa bűntetté azt, amit vétséggé is csak bizonyos körülmények tesznek. A legenyhébb módszerekkel mint szociális rendbontást kell korrigálnia azt, amit csak a legnagyobb jogtalansággal büntethet mint antiszociális bűntettet. Különben a szociális törekvés ellen harcol, azt gondolván, hogy ennek nem-szociális formája ellen harcol. Egyszóval, amikor népi szokásjogokat elfojtanak, s valaki mégis él velük, ezt csak egyszerű rendőri szabálysértésként lehet kezelni, de semmiképpen sem szabad bűntettként büntetni. A rendőri büntetés az eszköz az olyan tettel szemben, amelyet a körülmények külsőleg rendbontássá bélyegeznek anélkül, hogy az örök jogrendet megsértené. A büntetésnek nem szabad nagyobb irtózatot keltenie, mint a vétségnek, a bűntett gyalázatának nem szabad a törvény gyalázatává változnia; az állam talaja alá van aknázva, ha a szerencsétlenség bűntetté, vagy a bűntett szerencsétlenséggé válik." (Marx: "Viták a falopási törvényről", MEM 1, Budapest: [Kossuth], 1957, pp. 120-121.) Genossinnen und Genossen, I rest my case!
Nem csiklánd picinyt az az édes, drága cucilista lelkiösmeret? No de térjünk rá végre a maga konkrétságában
Lungo Drom-beszédére. (Nagybötűs kiemelések, szögletes zárójelű [közbevetések] tőlem.)
"Nyíltan meg kell mondani [H. itt bátor], hogy a társadalom jó részének [elszólás >>java része>zöme>többségesub voce >>törvénysértéseks. v. [5], [6] szánalmas, de azér ércsük. [1] A cigányok NEM AKARNAK dógozni: nyilván azér munkanélküli a 70 százalékuk, mer lusták, se a szakképzetlen munka alkalmainak fogyása, se a bányabezárás, se a mezőgazdasági válság, se az oktatási diszkrimináció, se a munkáltatók előítéletes vonakodása a romák alkalmazásától nem számít. [2] A cigányok érdemtelenül kapnak segélyt és más támogatásokat: AZ IS SOK, amit a magyar (= fehér) állam eddig ADOTT, há´ még... (L. alább.) [3] A ROMÁK BÛNÖZÕK. [4] A romák nem tarcsák be A KÖZÖSSÉGI SZABÁLYOKAT, amelyek eszerint NEM a saját közösségük szabályai, ők nyilván nem a MINK KÖZÖSSÉGÜNKHÕ´ tartoznak, tehát idegenek, azannyuk. [5] Ugyanaz másképp: a közösségi EGYÜTTÉLÉS lett itten sértve: a roma hangos, fertőző, zenél, ordítva éhezik, pfuj. [6] Habár MÁSFAJTA neki a közössége, NE LEGYEN OLYAN: illeszkedjék, alkalmazkodjék, MAGYAR KENYERET ESZEE, TE! Az őneki a közössége: fogyasztás után eldobandó.
"Persze -folytatja H. - s ezt is nyíltan meg kell mondani [H. halálmegvető] - előítélet is van bőven, [most figyeljünk:] DE a kisebbség nem boldogulhat A TÖBBSÉG ELLENÉBEN, [most jön a retorikai csúcspont:] s ez viszont is érvényes [és megfordítva]."
elismeri, hogy van rasszizmus, de nem is szusszan, máris érzékelteti, hogy ki a bűnös (l. o.): az, aki a TÖBBSÉG ELLENÉBEN akar "boldogulni", azaz a romák kísérletei arra, hogy helyzetükön javítsanak, egyáltalán irányulhatnak a gádzsók ellen, aztán mencsük a látszatot ("viszont" &c. &c.). Ha a cigányok beköltöznek egy romos, gazdátlan házba, vagy rőzsét szednek, akkor SZEMBEFORDULNAK A MAGYARSÁGGAL (vö. "magyarellenes filoszemitizmus" [?!], Bihari Mihály, MSZP.).
"Ki kell mondani [H. sejteti, hogy ez nehéz, de végre-valahára valaki mégis elszánja magát] néhány alapvető rendező elvet [a dolog nehézsége tehát nem az, hogy FÖLFÖDÖZZÜK, melyek a HELYES rendező elvek, hanem az, hogy bátran kimondjuk, ami úgyis nyilvánvaló, de amit a romák iszonyú politikai ereje miatt eddig nem mertünk], s azokat [alany? mutatónévmás? egyesszám? többesszám? és egyáltalán?] a gyakorlatban is érvényesíteni kell (a rendező elvek tehát nem rendeznek, csak RENDEZZENEK: a pártelnök a Sein & a Sollen kelepcéjében vergődik Max Adler-esen).
Először: nem fogadható el - REMÉNYEIM SZERINT A CIGÁNYSÁG SZÁMÁRA SEM [maguk is értik, színesbőrű elvtársak, hogy a kategorikus imperatívusz, a Btk. és a KRESZ fajra, felekezetre, nemzetiségre és az SZDSZ-re való tekintet nélkül mindenkire egyenlően és pont egyformán érvényes, álljon arccal a fal felé, és kulcsolja a fejére azt a tetovált kezit!] - az az állapot, hogy egyre több roma család számára az egyetlen biztos, DE ÁLLANDÓ [>>debiztos!? ahán! AZ OSZTALÉK! a roma részvényvagyon antiszociálisságáról volna-é hát szó? a cigány szelvényvagdosó fináncoligarchiáról?] megélhetési forrás a GYERMEKEK [a gyermekgyűlölő és családellenes magyar társadalomban ez annyit jelent: ...mint a nyulak!] után JÁRÓ [de nem neked!] családi pótlék."
Ha valaki nem látta előre 23 éves korában, hogy 28 éves korában munkanélküli lesz, az ne toszott légyen, színesbőrű kollégák. Márpedig előreláthatták volna, FEKA kollégák, mert tudhassák, hogy elsőnek a KOHÁNY (many thanks to Vágréti) kollégákat bocsássák el. Hát akkor minek a baba, túlpigmentált bajtársam? He? És ha már a csődgondnok elbocsátott vala, a Civil Rights Act-tól nem korlátozott rasszista munkaadó nem vőn föl új kft-jébe, hát akkor mit szaporodol, kisanya? Szereted A BABÁKAT? Nem vered át a fehér embert: mi tudjuk, hogy SENKI SEM SZERETI A KISBABÁKAT! Akinek kis csecsemője van, az PÉNCT akar, vagy olyan seggrészeg vót, hogy nem VÉDEKEZETT. Jellemző az ilyen vademberre né, aki ugye jövedelmi FORRÁST kúr a szegény ártatlan poronty végett!
Nna.
sóhajt, majd így folytatja:
"Az etnikai [nem tót!] kisebbségeknek IS KÁROS, ha családok TÖMEGEI [mert mi magyarok hun házasodunk, hun meg elválunk, különb- s különbféle családainknak - jellemző! - nincsenek - brrr - TÖMEGEI] munka NÉLKÜLI életmódra, -egzisztenciára [ez a kötőjel itt zseniális: evvel összetett szavak esetében azt jelöljük, hogy az utótag azonos a fölsorolásban korábbi összetett szó utótagjával, pl. >>tök- és hájfej>elvtárs és -társnő>életegzisztencia>-egzisztenciaba, ahol a dologtalan herék tenyésznek] RENDEZKEDNEK BE (ez azért erős, tehát:), vagy KÉNYSZERÜLNEK [akkor miért bűn?] BERENDEZKEDNI..."
"Nem fogadható el": ez azt is jelentheti, én, H. Gy. szocialista, nem tudom elfogadni, tehát teszek ellene - de: "káros", ez azt jelenti, csúf erkölcstelenség cs. pótlékból dőzsölni...
Máté Lászlónak nem prédikálunk. Hujber Ottónak nem prédikálunk. Szokai Imrének nem prédikálunk. Schmuck Andornak nem prédikálunk. Palotás Jánosnak nem prédikálunk. Karl Imrének nem prédikálunk. Peták Istvánnak nem prédikálunk. Csikós Józsefnek nem prédikálunk. Lusztig Péternek és Tribuszernének nem prédikálunk. De a vacogó-didergő cigány kismamának, annak prédikálunk. Szégyelld magad, riherongy, nem vétetted el a kis purdét.
eddig csak cicózott, de most megkeményíti a hangját: "Egyértelművé kívánom tenni [NEM kétértelművé], hogy a pozitív megkülönböztetés NEM EGYENLÕ A KIVÉTELEZÉSSEL [hát mivel, te jó Isten? Maga a progresszív adózás is kivételezés, hisz a szegény ember arányosan kevesebbet fizet!]. ELFOGADHATATLAN lenne ugyanis, hogy A HASONLÓ SZOCIÁLIS HELYZETÛ RÉTEGEK [tehát a >>hasonló>szociális helyzetük>hasonlószociális, eddig nem került szóba, csakis >>törvénysértések>munkaakaratwhite trash - >>munkaakaratával>szorulnak rárítják? velük is kitolnak a rasszista munkaadók? őket is verik a náci bőrfejűek? nekik is alázatosan kell hallgatniuk a szocialista miniszterelnöki lelkifröccsöt, mint Farkas "Tamás-bátya" Flóriánnak?]. A szociálpolitika területén nincs lehetőség [= nincs szándék] nemzetiségi, ETNIKAI HOVATARTOZÁS szerinti pozitív megkülönböztetésre [milyenre van?]. A MÁSSÁG [Fodor Gábor, mi, magyar szocialisták, sohasem felejtünk el!], a származás nem lehet jogcím [miért nem, ha egyszer jogcím negatív megkülönböztetésre] a szociális KIVÉTELEZÉSRE [a cigány származás ma hátrány: nem előnnyel kellene ezt kiegyenlíteni, hogy az igazságosság helyreálljon?!]."
A pozitív diszkrimináció - bár esetenként problematikus, és csakugyan függőséget alakíthat ki, amiről a nevetséges magyarországi segélyösszegek esetében nyilvánvalóan nem beszélhetünk - az 1945 utáni demokratikus baloldal fő társadalomtervezési módszere volt és maradt. Megmagyarázná tán
Gyula, hogy miért radikálisabb Bill Clintonnál és Tony Blairnél épp a cigányok esetében, holott nálunk a "koraszülött jóléti államból" épp a cigányok maradtak ki leginkább? Nem, nem. Megy tovább a lelkifröccs.
"Harmadszor: a társadalmi együttélés szabályait, normáit [melyek azok? tocsikolás belefér?] mindenkinek be kell tartania. Ahol a szomszédok, a helyi közösségek tagjai közötti viszony kiegyensúlyozott és NORMÁLIS, ott nincs semmilyen konfliktus [= ahol nincs konfliktus, ott nincs konfliktus]... A törvény ellen vétőkkel szemben kivétel nélkül [hát persze] el kell járni, [ÉS MOST MIÉRT KELL HOZZÁTENNI, HOGY] tartozzanak a többséghez vagy a kisebbséghez [mintha a cigányoknak kisebb esélyük volna rá, hogy bűncselekményekkel gyanúsítják őket!...] ... Közismert, hogy A ROMA TÁRSADALOMNAK JÓL SZERVEZETT [összeesküvés! a Gangesz Bölcsei!] HELYI KÖZÖSSÉGEI VANNAK [evvel szemben az az igazság, hogy a romák szervezetlenek, és képtelenek érdekérvényesítésre; az, hogy tömegverekedésben egymást védik, eltörpül amellett, hogy legfontosabb szervezetük - amelyhez H. épp szól - de facto cigányellenes politikát folytat] ÉS ERÕS KÖRÜKBEN A BELSÕ SZOLIDARITÁS [ez a legklasszikusabb faji vád: a sippenfremd idegen ÖSSZETARTÓ; vö. az efféle kulturális sztereotípiákról: T. G. M.: "A magyar kérdés: másodszor", Magyar Narancs, 1997. október 9.]. Ennek sok pozitív velejárója van [éspedig?]. Sajnos ugyanakkor történelmi okai vannak annak is [???], hogy EZ A SZOLIDARITÁS GYAKRAN KITERJED A TÖRVÉNYSZEGÕKRE IS [vö. K. Marx, följebb; >>elvtelen összetartás>a zsidó szocdem szakszervezeti titkár és a konzervatív zsidó nagytőkés összefog a tisztafajú árjákkal szemkben>befolyással való üzérkedés>a haverok kapitalizmusa>objektíve>szolidáris>objektíve>ÖSSZETARTÁSIroma, bármit tesz, legjobb esetben is ő a bűnözőkkel egyetértő, őket elvtelenül >>fedezőállapotánál fogva kárhozatos erkölcsileg. Ezt hívják faji előítéletnek.] Ezért is tartom fontosnak, hogy A CIGÁNYSÁG IS NÉZZEN SZEMBE EZZEL A HELYZETTEL [vagyis alázkodjék meg a fehér ->>magyar>árjaA legszomorúbb az, hogy ez már a második ilyen szövegmagyarázatom, az elsőt dr. Horváth Balázs egykori MDF-belügyminiszterrel szemben kellett megírnom (T. G. M.: "Lelőttek egy cigányt: Szerény, bensőséges szövegelemzés", Beszélő, 1990. szeptember 1.), Balázs amúgy kedves fiú, Fidesz-jelölt manapság, kár, hogy a vizsgálat előtt tüntette ki a roma srácot lepuffantó rendőraltisztet; előfordul. De
Gyulától ezt, bevallom, nem vártam. Az MSZP-től se azt, hogy az SZDSZ cigánybarát országgyűlési határozattervezetét az FKgP-vel, KDNP-vel, MDF-fel leszavazza (a Fidesz - MPP és a Néppárt - a Szabó Iván-féle MDNP - a liberálisokkal voksolt ezúttal.) Erre az MSZP-re nem lehet szavazni. Evvel az MSZP-vel nem lehet koalíciót kötni. Erről az MSZP-ről nem igaz, hogy "mégiscsak" jobb, mint a jobboldali ellenzék - vagy csak oly kevéssé, hogy már nem számít. A Magyar Szocialista Párt (ha szótlanul eltűri elnökének szózatát) nem demokrata és nem szocialista; ha ez így megy tovább, reformpártból az Iliescu-Meciar-Milosevic típusú utódpártiság felé menetel, miközben a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot fölvásárolta egy multimilliomos exkommunista exminiszter (Kapolyi akadémikus), akinek a programja néhány MSZP-képviselői hely. A magyar baloldalnak lőttek. A magyarországi szociáldemokrácia volt valaha a leghatározottabb antirasszista erő, egyedül tiltakozott még a német kisebbség ("Volksdeutsche") kitelepítése ellen is, és utolsó leheletéig védte az erdélyi magyarságot - közismert antináci szerepéről itt nem is szólva -, és szembeszállt Révaiék kuruckodó, "népies" pszeudonacionalizmusával, amíg tehette. Ennek a tradíciónak vége. Ezt Horn Gyula tette, nem más. Beléphetünk mi mindenféle nemzetközi szervezetekbe (ET, OECD, NATO, WEU, EU): de milyen ország lép be? Mit viszünk ajándékba? Állítólagos fölényünk keleti szomszédainkkal szemben puszta szemfényvesztés. Ennek az országnak a miniszterelnöke baljósan előítéletes beszédeket tart, és nem röstelli.*
* A roma kérdésről végre megindult a vita. Idézett MaNcs-cikkemen kívül megemlíteném itt Kis János fontos tanulmányát ("Roma jogok - magyar érdekek", Népszabadság, 1997. december 31.), tollamból: "Az új magyar nemzet", Népszabadság, 1998. január 31., Horváth Aladár-Ladányi János, Osztojkán Béla, Radó Péter cikkeit a Magyar Hírlap szombati számaiban, a Mozgó Világ (1998. január) és a Beszélő (1998. február) összeállításait. Német párhuzamokról lásd: Eörsi István: "Jönnek a kurdok", Népszava, 1998. január 14. A "liberálisnak" tartott sajtóban csak a szocialistákhoz közel álló dr. Popper Péter védte a székesfehérvári hatóság konténerötletét: 168 Óra, 1998. január 13. A mainstream lapokban persze mindenféle megjelent, a legszomorúbb talán Beke Kata süket és vak cikke az MH-ban. A szocik figyelmébe ajánlom a Szocialista Internacionálé elvi nyilatkozatát, XIII. kongresszus, Stockholm, 1989. június 20-22., in: "Fel[,] szocialisták[,] sorakozzunk!", s. a. r. Baranyai Tibor, Merényi Miklós, a magyar nyelvtan és helyesírás figyelmen kívül hagyásával, h. n. [Bp.]: Kéthly Anna Alapítvány, é. n. [1990?], pp. 39-56. Cigányügyben figyelmeztetés érkezett címemre: "Ha így folytatja [T. G. M.], az egykor ünnepelt publicista csillogó irodalmi tehetségét már nem is aprópénzre váltja, hanem hamuként a szélbe szórja szét." Bayer József professzor, MSZP, Népszabadság, február 6.; vö. Elek István, Fidesz, MH, február 7.
