Kiállítás

Más megvilágításban

More Than Human

Kritika

A múzeum negyedik tematikus tárlata már a címével egyértelművé teszi, hogy az itt kiállított művek elsősorban azt szeretnék megmutatni, hogy az ember is csak egyetlen entitás a minket körülvevő „sok mindenből”, és emiatt a szerepünket újra kellene gondolnunk.

A kurátori koncepció arra épül, hogy az ember túlzott antropocentrizmusa hibás perspektívát hordoz, nem tett jót sem a környezetünknek, sem önmagunknak, hogy saját magunkat tartjuk a létezés mércéjének és centrumának. A csillagászoknak köszönhetően egy ideje már tudjuk, hogy nem a Föld, sőt még csak nem is a Nap a világ közepe. Mára az ökológiai válságok, a tömeges fajkihalások teljesen átrendezik a világról alkotott képünket. A kiállítás címe azokra a világokra, érzékelési módokra és együttélési lehetőségekre utal, ahol élő organizmusok és mesterséges entitások (technológiák, algoritmusok és szenzorhálózatok) szoros és kölcsönösen egymásra ható viszonyrendszerben állnak egymással. Ez perspektívaváltás és nem kritikátlan zöld romantika. Leginkább reflexiók és kérdésfelvetések sora arról, miként lehetséges a felelős együttélés. A tárlat azt vizsgálja, hol húzódik az ember szerepe ebben a rendszerben: uralkodóként, parazitaként vagy partnerként veszünk részt az „egészben”. A kiállítás a fény, az idő, a tér, az anyag és az interakció médiumain keresztül bontja szét az antropocentrikus látásmódot. Vannak élményalapú, zsigeri szinten ható művek, amelyek kibillentenek az egyensúlyunkból, és a valóságérzékelésünket is megkérdőjelezik, mellettük kutatásalapú, tudományos háttérrel rendelkező és természeti jelenségeket érzékletesen felmutató konceptuális munkák láthatók. Egyetlen műben sem bukkan fel az ember, a Hold utcai piaccsarnok egykori nyüzsgő világa kihalt laboratóriumi térré változott.

Az anyag a technológia és a természet viszonyát új megközelítéssel vizsgálja, olyan műveket mutatva be, amelyek apokalipszis helyett valamiféle megoldást is kínálnak, sokféle irányt felmutatva. Néhány alkotás „rávilágít” arra is, hogyan működik a More Than Human perspektíva a gyakorlatban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.