Publicisztika

Szelet vetett Magyar Narancs, 2008. április 3. Kedves MaNcs! "A kicsi is szép" című keretes írásba egy kis alkotmányjogi hiba csúszott.

Magyar Narancs, 2008. április 3. Tisztelt Szerkesztőség! Minimum tizenegyes! című (egyébként nem rossz ötletből merítő) irodalmi listájuk legutóbbi kommentárjában minimum két hiba van, talán több, is, de én ezeket vettem észre.

Tegyék a kezüket a szívükre! Ki nem lopott már a MÁV-tól? Legalább egy kicsit? Egy kalapácsot, egy üléshuzatot, egy talpfát legalább! Szappant, kőkerítést, kábelt, vonatfüttyöt! A jegyár felét, amit nem fizettek ki a kalauznak, aki viszont a másik feléért szemet hunyt illegális helyváltoztatásuk fölött? Vannak persze a szerencsések, akik - mert megtehetik - izmosabb leltári tételeket visznek haza. Pár ezer tehervagont, valami ingatlant, esetleg 4 mozdonyt, netán készpénzt egy jó kis csalárd alvállalkozói szerződésben, alkalomadtán egy, a MÁV-val közösen alapított kft. alaptőkéjében.

Számolnak a Fideszben is. Ezt onnan lehet tudni, hogy szigorítják a frakciófegyelmet. Az igazolatlanul távol lévőket felnyomják az Országgyűlés Hivatalában, ami fizetéscsökkenéssel jár; de maga a képviselőcsoport is keményít, a fontosabb szavazásokról távol maradókat 50 ezer forint per gombnyomáshiánnyal bünteti. Aki kicsit ügyes, pár nap alatt elbokázhatja teljes illetményét.

A múlt héten NATO-csúcs volt Bukarestben, de erre Magyarországon jószerivel senki rá se bagózott. Sem az Országgyűlés, sem a sajtó - ennyire köldöknéző ország lettünk. A nemzetközi sajtó hetek óta címlapon latolgatta a csúcstalálkozó esélyeit, Magyarországon azonban alig volt olyan politikai napi- vagy hetilap, amely a bulvárhíreken túl elemzésre méltatta volna az eseményt. A NATO-csúcs előtt leginkább logisztikai híreket olvashattunk: Bukarest utcái kiürülnek, antiglobalista tüntetők várhatók, Ferihegy is szerepet kap.

Hétfő óta a koalíció kérdése az egyetlen belpolitikai téma, még a borsodi liberális álküldöttek ügye és a profitorientált egészségügy rémképe is teljesen háttérbe szorult.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Tisztelt Szerkesztőség! Dicséretes dolog, hogy a természettudományos ismeretterjesztést a Magyar Narancs is fontosnak érzi, mert erről nem lehet eleget beszélni.

A belül részletezett hétfői - Hollán Ernő utcában celebrált - flashmob és ellenflashmob rendezvénynek akad néhány tanulsága, amit érdemes tán eszünkbe vésni. Például milyen jó, hogy ilyen sokan megtudhatták, hogy mi a bánat az a flashmob. Bár Tomcat (és szűkebb házanépének) soros akciója a spontán, látszólag értelmetlen célokból realizálódó, villámgyorsan létrejövő és hamar feloszló csődület fogalmának csupán részben felelt meg, amennyiben csak a közjó szempontjából számított értelmetlennek, sőt. Amúgy nyilván beleillik a celebbé pumpált elmebeteg médiahackre épülő önépítő stratégiájába, s némi reklámértékkel is bír, hisz nagy számban értesülhetett a publikum például arról, hogy létezik egy Hungarica nevű "hazafias" zenekar: koncertjegyeikért íme, máris "ölik egymást a népek".

Bár a kormányválság óta a két leggyakrabban használt szószerkezet az "előre hozott választás" és a "kétharmados Fidesz-többség", a nagyobbik ellenzéki pártról alig esik szó mostanában. (Nota bene: mintha mindenki magától értetődőnek tekintené, hogy a népszavazás 3,3 millió igenszavazója az utolsó szálig Fidesz-szavazó is. Holott körülbelül annyira az, amennyire a 700 ezer nemszavazó mind SZDSZ-támogató.)

Mind sivárabb etnobiznisszé züllik az erdélyi magyar belpolitika. Az utóbbi hónapokban talán csak annyi változott, hogy ez az etnobiznisz most kivonulni készül az országos politikából, és leszorul a helyi önkormányzatokba. Fókuszában immár nem a - mesterségesen gerjesztett és életben tartott - román- magyar konfliktus áll, hanem az erdélyi magyar pártközi villongások.

A múlt héten a szlovák napilapok üres címlappal jelentek meg, tiltakozásul Robert Fico kormányának azon igyekezete ellen, hogy az új sajtótörvény segítségével korlátozzák a sajtószabadságot.

Választhattam volna, hogy gyalogosként elgázoltatom magam a zebrán, de rövid megfontolás után a könnyebb változatra szavaztam: járművemmel - egy piros robogóval - magam hajtottam keresztül a piros lámpánál egy gyalogátkelőhelyen. Utána bementem a rendőrségre, és feljelentettem magam súlyos szabálysértőként.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Kedves Narancs! Nagy örömmel és egy kis nosztalgiával olvastam a brit charity shopokról szóló beszámolót.

Nagyszerű dolog a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, érthető, hogy a gazdaság szereplői mihamarabb adótörvényt szeretnének. Most mégis amellett érvelek, hogy várjunk a nagy adócsomaggal őszig.