Élenjáró költők

  • .
  • 2008. április 17.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. április 3. Tisztelt Szerkesztőség! Minimum tizenegyes! című (egyébként nem rossz ötletből merítő) irodalmi listájuk legutóbbi kommentárjában minimum két hiba van, talán több, is, de én ezeket vettem észre.
Először is a híres mai prózaírók közé sorolja Darvasi Ferencet, aki nem tudom ki, de szinte biztos, hogy a cikkíró Darvasi Lászlóra, a Dumumba elvtársnő című klassz novella szerzőjére gondolt. A másik: Komor Vilmos (valamikor híres karmester volt) nevével ruházza fel a Budapest Noir című tényleg olvasmányos kötet szerzőjét, akit a címlapon Kondor Vilmosnak hívnak. Kérem, igyekezzenek máskor jobban vigyázni!

Maradok olvasójuk:

Tanka Sándor

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.