Élenjáró költők

  • .
  • 2008. április 17.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. április 3. Tisztelt Szerkesztőség! Minimum tizenegyes! című (egyébként nem rossz ötletből merítő) irodalmi listájuk legutóbbi kommentárjában minimum két hiba van, talán több, is, de én ezeket vettem észre.
Először is a híres mai prózaírók közé sorolja Darvasi Ferencet, aki nem tudom ki, de szinte biztos, hogy a cikkíró Darvasi Lászlóra, a Dumumba elvtársnő című klassz novella szerzőjére gondolt. A másik: Komor Vilmos (valamikor híres karmester volt) nevével ruházza fel a Budapest Noir című tényleg olvasmányos kötet szerzőjét, akit a címlapon Kondor Vilmosnak hívnak. Kérem, igyekezzenek máskor jobban vigyázni!

Maradok olvasójuk:

Tanka Sándor

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.