Illatos fapados

Publicisztika

Büszkeségünk, a Magyar Államvasutak Zrt. pár napja a következőkről tájékoztatta szeretett utazóközönségét.

Büszkeségünk, a Magyar Államvasutak Zrt. pár napja a következőkről tájékoztatta szeretett utazóközönségét.

F. év augusztus hóban egy bizonyos illatszerbolt-hálózatban egységes, kedvezményes áron (799 forintért) lehet 2. osztályú, egyirányú vasúti menetjegyet vásárolni bárhonnan bárhová az országban. A menetjegyek csinos, tőszelvényes kivitelben, biztonsági elemekkel és vonalkóddal ellátva kerülnek forgalmazásra. A kiindulási és a célállomást az utas, az utazás dátumát az illatszerbolt eladója tölti ki (tollal, figyelmeztet nyomatékosan a vasút). A kedvezmények úgy 80 kilométeren felüli utazás esetén valóban bámulatosak: pár száztól akár több ezer forintra is rúghatnak, Szombathelytől Debrecenig majd' 3000 forintot spórolhatunk.

Az akciót "fapadosnak" keresztelték el. Ilyen a piacgazdaság, nincs mese. Az új ügyfeleket minőséggel és árkedvezménnyel lehet becsalogatni a kupéba. Jó illatokkal. Kicsit persze szokatlan lesz, kérek egy csomag papírzsebkendőt, mert taknyos vagyok, borotvát, mert szőrös, szprét, mert izzadt, meg egy csomag kotont és péntekre kétszáz kilométert, mert randevúm van Celldömölkön. És az is lehet, hogy a kutya nem vesz majd vonatjegyet a drogériában, de nincs az kőbe vésve, hogy egy innovatív marketingötletnek okvetlen be kell jönnie, és jól kinéznénk, ha már próbálkozni sem lenne szabad.

De mi van, ha bejön? És kinek?

Hogy az üzletláncnak miért éri ez meg, arra a MÁV nem tér ki, de ott nyilván nem tökhülyék dolgoznak, felőlük nem is aggódunk. (Azt sem tudjuk, miért pont ezt az üzletláncot, és hányból, és milyen tenderen választotta ki a MÁV.) Ha a kalauz ezentúl kölnit árul majd Mátészalka felé, tudjuk, honnan fúj a szél, javasoluk a Miss Dior Chérie-t, vagy Calvin Kleintől a Euphoriát, esetleg a Chanel Allure Sensuelle-jét, vennék, mint a cukrot.

De miért jó ez a MÁV-nak? Ez a cég egy ideje a következőkről akar meggyőzni minket. Mivel nincsen elég vonata, jó lenne, ha az adófizetők vennének neki. Mivel ami van vonata, az is nagyon fapados, nem ülnek fel rá az emberek. Mivel nincsen elég tőkéje sem, mert elhagyta valahol, az is kéne, hogy felkészülhessen a versenyre a konkurenciával. Mivel minden utasra ráfizet, kéne sok pénz, hogy legyen miből ráfizetni, és szűkíteni kéne a kedvezmények körét is. Eközben ez a vállalat immár hosszú évek óta képtelen arra, hogy megállapítsa: hány utas jár egy nap A városból B városba, mert a jegyeket nem A-ból B-be, hanem kilométerre adja. Következésképp azt sem lehet tudni, hogy melyik vonalon mennyi vesztesége keletkezik. Azt sem, hogy pontosan mennyi veszteség keletkezik a személyszállításon. Azt meg pláne nem, hogy ezzel mit lehetne kezdeni, és mennyit kéne ebből az adófizetőknek állniuk, és miért. Ez a cég azt sem igen tudja megmondani, hogy 200 vagy 140 milliárd forint az adóssága. Arra az egyszerű kérdésre sincs kielégítő módszertani válasza, hogy a vasúti klozetok hogyan tudnának a lehető legrövidebb ideig leszart állapotban tartózkodni.

Képzeljük el a pillanatot, amikor valaki e cég egy irodájában a fejére csap. Megvan a megoldás! Áruljunk jegyet még olcsóbban! A drogériában! Attól minden jó lesz! Dolgozzunk, találjuk ki, lássunk neki! És azt is képzeljük el, hogy nem volt senki, aki ennek az illetőnek lefogja a kezét. Vagy legalább megkérdezze: miért? Miért fogadunk ügynököt azért, hogy növelje a veszteségünket? Már ehhez is hülyék lennénk? Persze, apróság ez, talán szóra sem érdemes. És zárjuk ki a zsebközi pénzforgalom leghalványabb gyanúját is. De az miért van, hogy ilyen ötletekkel csak állami alkalmazásban lehet pénzt keresni - ott viszont akár életfogytig? És az miért van, hogy nem múlik el nap, hogy egy ilyen apróság ne szúrna szemet, azoknak legalábbis, akik a vacsorára valót a magánszféra vadonjában próbálják felhajtani? Akik az ilyen állásokat és ötleteket finanszírozzák? (A Combinók beszerzése és üzembe állítása csak a kötött pálya miatt jut először az eszünkbe, de a heti termésből az a kórházigazgató is tetszett, aki simán belehazudta a kamerába, hogy az orvosok 120 000 forintot visznek haza havonta.) És hogy az állami foglalkoztatottak sérthetetlenségét és előjogait, "jogbiztonságát és életpályarendszerét" mindenkinek kötelessége respektálni, az miért van?

És főleg: meddig?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.