Publicisztika

Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben (Nincs türelem) tévedtünk akkor, amikor egyértelműen faji alapú bűncselekménynek minősítettük a 21-es buszon május 8-án történteket.

Nincs a história szerelmesei körében még egy téma, melyet oly közkedveltség övezne, mint a nagy történelmi személyiségek bukása.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy 2005 pünkösdjén bizony igencsak siralmas állapotban van az ország.

A módfelett szánalmas, azon belül is kétségbeejtően ostobán tálalt érettségi-botránynak újabb epizódjai kerültek napvilágra.

Esküszünk, esküszünk: a mi szerkesztőségünkben nincs egy árva szem nyilvános rendőr sem, egyéb természetű a munkánk.

Kinek lesz nagy üzlet a felsőoktatási reform?

A kezét kéne letörni annak, aki az 1996. évi I. tv.-be, közkeletű nevén a médiatörvénybe ezt a civil kuratóriumosdit beleírta.

Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket.

Kell-e változtatni az alkotmánybírák megválasztásának módján?

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn ismertette az Országgyűlésben a százlépéses program néhány elemét.

Van pápánk - vette át címoldalán a Reggel című napilap a Joseph Ratzinger egyházfővé választásáról szóló hivatalos vatikáni bejelentést, így, idézőjel nélkül.

Ha mégannyira átérezzük is a Szent Péter téren csápoló bajor zarándokok őszinte örömét és szintúgy a kurrens szocialista elnökjelölt büszkén kinyilvánított "gyermeki tiszteletét", azért az mégiscsak látni való: az ultrakonzervatív német kardinális, Joseph Ratzinger megválasztása barátságtalan és kemény üzenet a modern világnak.

Aki Magyarországon ma nem olvas, az értelemszerűen az idén éppen négyszáz éve megjelent Don Quijotét sem olvassa; de azért az meglepő, hogy aki viszont olvas, az is előbb rágja át magát Joyce Ulyssesén, mint a világirodalom első és valószínűleg egyik legszórakoztatóbb regényén.

Kedves Jóisten, légy szíves, segítsél nekem abban, intézzed el valahogy, hogy ne legyek ilyen mérhetetlenül hülye.