Esküszünk, esküszünk: a mi szerkesztőségünkben nincs egy árva szem nyilvános rendőr sem, egyéb természetű a munkánk. Mégis arra gondoltunk, mi lenne akkor, ha a főnyomozó azokat a nyomorult fantomképeket odanyomná az első folyosón szembejövő vagy a büfében kefírbélelésen kapott próbarendőr kezébe, hogy "na, fiam, te most beülsz a vetítőbe, a tévé elé, bárhová, és jól végignézed az elmúlt öt-tíz év köztéri náciparádéinak, úgy emlékszem, bőséges felvételeit". Egyébként mi a fenéért videózna minden második rendőr a nyílt utcán ott, ahol ötnél több ember valamiért összegyűlik? De ha nem egy darab próbarendőrnek, akkor a teljes állománynak. És ha ne adj' isten valaki hasonlítani talál valamelyik megrajzolt szemétládára, azt kezelésbe vesszük. Igen, kezelésbe, mondjuk ezt mi, akik alapjáraton amúgy kényesek vagyunk a személyes szabadságjogokra. Amúgy. Valamennyire még a nácikéra is - amúgy. De az autóbuszon elkövetett fasiszta merénylet óta nincs amúgy. Mintha elvágták volna. Mert úgyszólván lejárt az idő. Nem úgyszólván, piszkosul. Ha a megjelenésünkig kézre kerülne a tettes, akkor is későn.
Mérsékelt lelkesedéssel, ám készségesen hajlandók vagyunk elhinni, hogy a rendőrség csak azt a bűnelkövetőt képes elkapni, akit feldobnak - végtére is ebben az országban, ilyen módszerrel európai szintű felderítési arányokat lehet produkálni. De mi lenne, ha ezúttal maguk végeznék a munkájukat? Semmi. Nem szólnánk egy szót sem, a normális üzemmenet nem igényel kommentárt. Ki-ki konstatálhatná magában, hogy olyan országban él, ahol nem grasszálhatnak nácik kivont karddal az utcán - marha nagy kívánság, nem? Ezzel szemben a bűntett óta eltelt rengeteg időben a magyar rendőrség nem produkált semmit, bár egy-két közlekedési szabálysértő bravúros befogásáról a hét végén is beszámolt a sajtó.
Ha ez azonban így megy tovább, többé nincs módunkban rendőri tehetetlenségről beszélni. Következő ez irányú mondandónk a bűnpártolás fogalomkörének némileg sajátos értelmezéséből fog startolni. S abbéli alapos gyanúnkat leszünk kénytelenek szavakba önteni, mely szerint az eleve romaellenes rendőrség szemet huny, mondván, nem árt, ha cigányok méretre vannak szabdalva. Ámbár még nem tartunk itt, van még vagy két napjuk bebizonyítani, hogy megérdemlik a társadalom bizalmát.
De megint elragadtattuk magunkat. Nem igaz, hogy a magyar rendőrség nem produkált semmit. Egy feltétlenül hivatalosnak mondható nyilatkozatra azért futotta az erejéből. E szerint egyáltalán nem biztos az, hogy rasszista bűncselekmény történt. Aha. Egy katonai egyenruhákat, második világháborús sisakokat viselő horda egyik tagja ledöf egy jól láthatóan cigány származású kisfiút - az miért is történt volna faji alapon? Tán azért, mert nem volt rajta sapka (rohamsisak)? Mi ez, ha nem a tettes előzetes mosdatása? Ami egyébiránt nemhogy piszokság, hanem még velőtrázó ostobaság is, hisz a cigánygyerekek biztonsága cseppet sem különb másénál. Amit védelmeznünk kell, mindenáron. E védelemnek megvannak az évszázadok óta bejáratott módszerei, például ezért tartjuk fenn (magas áron) a rendőrséget. De vannak más megoldások is...
