Nincs türelem

Publicisztika

Esküszünk, esküszünk: a mi szerkesztőségünkben nincs egy árva szem nyilvános rendőr sem, egyéb természetű a munkánk.

Esküszünk, esküszünk: a mi szerkesztőségünkben nincs egy árva szem nyilvános rendőr sem, egyéb természetű a munkánk. Mégis arra gondoltunk, mi lenne akkor, ha a főnyomozó azokat a nyomorult fantomképeket odanyomná az első folyosón szembejövő vagy a büfében kefírbélelésen kapott próbarendőr kezébe, hogy "na, fiam, te most beülsz a vetítőbe, a tévé elé, bárhová, és jól végignézed az elmúlt öt-tíz év köztéri náciparádéinak, úgy emlékszem, bőséges felvételeit". Egyébként mi a fenéért videózna minden második rendőr a nyílt utcán ott, ahol ötnél több ember valamiért összegyűlik? De ha nem egy darab próbarendőrnek, akkor a teljes állománynak. És ha ne adj' isten valaki hasonlítani talál valamelyik megrajzolt szemétládára, azt kezelésbe vesszük. Igen, kezelésbe, mondjuk ezt mi, akik alapjáraton amúgy kényesek vagyunk a személyes szabadságjogokra. Amúgy. Valamennyire még a nácikéra is - amúgy. De az autóbuszon elkövetett fasiszta merénylet óta nincs amúgy. Mintha elvágták volna. Mert úgyszólván lejárt az idő. Nem úgyszólván, piszkosul. Ha a megjelenésünkig kézre kerülne a tettes, akkor is későn.

Mérsékelt lelkesedéssel, ám készségesen hajlandók vagyunk elhinni, hogy a rendőrség csak azt a bűnelkövetőt képes elkapni, akit feldobnak - végtére is ebben az országban, ilyen módszerrel európai szintű felderítési arányokat lehet produkálni. De mi lenne, ha ezúttal maguk végeznék a munkájukat? Semmi. Nem szólnánk egy szót sem, a normális üzemmenet nem igényel kommentárt. Ki-ki konstatálhatná magában, hogy olyan országban él, ahol nem grasszálhatnak nácik kivont karddal az utcán - marha nagy kívánság, nem? Ezzel szemben a bűntett óta eltelt rengeteg időben a magyar rendőrség nem produkált semmit, bár egy-két közlekedési szabálysértő bravúros befogásáról a hét végén is beszámolt a sajtó.

Ha ez azonban így megy tovább, többé nincs módunkban rendőri tehetetlenségről beszélni. Következő ez irányú mondandónk a bűnpártolás fogalomkörének némileg sajátos értelmezéséből fog startolni. S abbéli alapos gyanúnkat leszünk kénytelenek szavakba önteni, mely szerint az eleve romaellenes rendőrség szemet huny, mondván, nem árt, ha cigányok méretre vannak szabdalva. Ámbár még nem tartunk itt, van még vagy két napjuk bebizonyítani, hogy megérdemlik a társadalom bizalmát.

De megint elragadtattuk magunkat. Nem igaz, hogy a magyar rendőrség nem produkált semmit. Egy feltétlenül hivatalosnak mondható nyilatkozatra azért futotta az erejéből. E szerint egyáltalán nem biztos az, hogy rasszista bűncselekmény történt. Aha. Egy katonai egyenruhákat, második világháborús sisakokat viselő horda egyik tagja ledöf egy jól láthatóan cigány származású kisfiút - az miért is történt volna faji alapon? Tán azért, mert nem volt rajta sapka (rohamsisak)? Mi ez, ha nem a tettes előzetes mosdatása? Ami egyébiránt nemhogy piszokság, hanem még velőtrázó ostobaság is, hisz a cigánygyerekek biztonsága cseppet sem különb másénál. Amit védelmeznünk kell, mindenáron. E védelemnek megvannak az évszázadok óta bejáratott módszerei, például ezért tartjuk fenn (magas áron) a rendőrséget. De vannak más megoldások is...

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.