Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben (Nincs türelem) tévedtünk akkor, amikor egyértelműen faji alapú bűncselekménynek minősítettük a 21-es buszon május 8-án történteket. Nem vigasz, de tény, hogy az egy héttel ezelőtt rendelkezésre álló információkat (terepszínű ruhás, bakancsos fiatalok egyike keresztülszúrt egy roma fiút) hasonlóan értelmezte számos honfitársunk is - köztük például a miniszterelnök és Pokorni Zoltán -, abban sincs okunk kételkedni, hogy jóhiszeműen, miként magunk is. Közös aggodalmunknak éppenséggel volt alapja; s aki az ügyben történt fordulat miatt eltagadná azt is, hogy az eset után akár etnikai indíttatású tettre is lehetett gondolni, az nem ebben az országban él. Mint ahogyan azt sem lehet kárhoztatni, hogy másfél ezer abszolút jó szándékú ember demonstráción fejezte ki felháborodását és félelmét. Nagyon helyesen tették egyébiránt; mert attól, hogy jelenleg úgy tűnik, az incidens nem rasszista indíttatású volt - és ez az egyetlen "jó hír" ebben az ügyben -, még nem változott meg maga a közeg is, amelyben ilyen jellegű támadáskor sokak (sokunk) első reakciója az, ami.
Így hát nemcsak ostoba az a kárörvendés, ami a demonstrációt újabban övezi, hanem önleleplező is - és nem csak a jobboldalon (ahol egyesek ellendemonstráció szervezését fontolgatják a "Magyarországon báncsák a magyarokat!" gondolatkör jegyében). Hiszen az újabb fejlemények ismeretében azt kellene mondani, hogy hál' istennek, legalább rasszizmusról nincs szó. Meg azt, amit Pokorni mondott hétfőn a parlamentben: "Egy mondat nem a világ." Továbbá úgy véljük változatlanul: ilyen jellegű bűncselekményekkor bizony a jövőben is jobb lesz inkább "árnyékra vetődni", mint "taktikusan" kivárni.
A meakulpázási láz, ami egyeseket elkapott, nevetséges. (Kivéve, ha valaki "magyarozásra" használta a bűnesetet; ámbár ilyenre nem emlékszünk.) Az meg egyenesen vérlázító, ahogyan az átszúrt fiú előéletét (ami korántsem makulátlan) összemosni akarják a konkrét esettel. Azok a lapok és kollégák, akik egy héttel ezelőtt még Józsikáztak (mert akkor ez a giccses együttérzés volt a menő), most ironizálnak a névvel, a Józsikát idézőjelben használják, s mindenféle sületlenséget összehordanak. Mert most meg ez a menő, nyilván. A szorgalmasabbjainak talán pár perc a HírTv-ben is öszszejöhet, vagy egy vállveregetés a parlament büféjében a nemzetes kollégától, amitől nyilván kiegyensúlyozottnak érzik majd magukat.
Más kérdés, hogy mit tett a politika. Nos, meglepő módon a fordulatig lényegében semmi rosszat. Hazugság, hogy Gyurcsány rasszizmussal vádolta volna fél Magyarországot (vagyis a jobboldalt) - az Országgyűlés honlapján el kell olvasni május 17-i felszólalásának teljes szövegét -, mint ahogyan Pokorni sem rasszistázott, csupán egyrészt készpénznek vette az egyoldalú (az áldozattól származó) információkat, másrészt azon értetlenkedett, hogy a rendőrség milyen alapon állította azonnal azt, hogy a támadásnak nem voltak etnikai indítékai. Amin speciel mi is fölháborodtunk, és ezt az újabb ismeretek birtokában is jogosnak érezzük. A szokásos politikusi hülyeség - hogy akkor melyik oldal rasszistázta le a másikat jobban - csak az elkövető kézre kerítése után szabadult el.
A rendőrséget részben jogosan korholtuk (lásd fentebb), részben nem, amikor azt állítottuk, hogy semmit sem tesznek. (Abban viszont igazunk volt, hogy "csak azt a bűnelkövetőt képes elkapni, akit feldobnak". Amivel nekünk semmi bajunk: a lényeg, hogy megvan.) Ám amennyire hiba volt részünkről egyből etnikai jellegű konfliktusnak tartani a bűntettet, úgy annyira indokolatlan e szándékot teljességgel kizárni a továbbiakban is. Hiszen az eddig megtudottak alapján mondhatjuk azt is: a tettes félvér (magyar apa, roma anya), aki - a hobbijából ez tűnik ki - nagyon, de nagyon akart asszimilálódni a többségbe. Mint ahogyan kiderülhet az is, hogy a végül lebökött fiú volt valójában a támadó. De ez már az igazságszolgáltatás dolga.
Ám van valami, amiben kétségtelenül melléfogtunk: azon viccelődtünk, hogy a főkapitány egy próbarendőrrel miért nem nézeti végig a szélsőjobbos heppeningekről készült videókat, úgy talán előrébb jutnának a nyomozásban. De hát e felvételeket a rendőrség a törvény szerint nem tárolhatja a végtelenségig, ugyebár, így öt-tíz évet emlegetni nyilvánvaló túlzás volt.
