Banánhéj és küldetés

Publicisztika

Nincs a história szerelmesei körében még egy téma, melyet oly közkedveltség övezne, mint a nagy történelmi személyiségek bukása.
Az Oroszországból visszafelé hajtató Napó-leon, a bunkerjében becsavarodó Hitler, az ex-szövetségeseivel a macájáért csatázó Antonius egyszerre kelt áhítatot és borzongást. A kisember, éljen bármely korban is, a széles vászon előtt vagy valamely színes újság ismeretterjesztő cikkét böngészve egyszerre érez kárörömöt, elégtételt (ez is mire verte magát!), saját, hétköznapi életének igazolását (lehet, hogy én körömpörkölttel is beérem, de ez a körömpörköltem húsz év múlva is meglesz - csak egészség legyen addig!), és azonosul az elbukó nagy emberrel (hej, ha nem sző ármányt az ellen!). Kis országok kisebb, helyi érdekű hőseinek esetében ugyanezen közérzületek előcsiholódásához még nagy történelmi tettekre sincs szükség (arra ritkán szokta futni, a szponzorok távolmaradása és az ebből következő logisztikai hiányosságok miatt), elég ezen magasztos cselekedetek akarása és eltervezése. E tekintetben modellértékű annak a kicsiny balkáni országnak az egyik szabadságharca a XIX. század végén, melynek résztvevői egy gőzhajón kívánták volna megközelíteni, majd felszabadítani a célhazát: ám a nagyszabású hadművelet már a kikötést követő vámvizsgálatnál hamvába holt (a résztvevők pedig - megannyi általános iskola későbbi névadói - felkoncoltattak). Mifelénk a nagy történelmi küldetések nagyon el bírnak csúszni apróságokon!

Legfrissebb ilyen esetük egy ügyetlenül lebonyolított válás lehet. A múlt héten a Fővárosi Bíróság előtt kiderült: azok a - hivatalos vagy nem hivatalos, tulajdonképpen édesmindegy - iratok, melyekből kibontakoznak a Szárhegy dűlő Kft.-nél bevett gazdálkodási módszerek, egy válóper eldurvulásából kifolyólag vándoroltak az Élet és Irodalom újságírójához, majd a nyilvánosság elé. A dokumentumokban foglalt tényeket a sajtó-helyreigazítást kérő kft. nem vitatta; ügyetlennek tűnő védekezése, miszerint akkor nem is volt "taggyűlés", Orbán Viktor szerepére a kft. némi megsegítésében nem tért ki. És akkor jöhet Révész Máriusz, esetleg a népszerű Répássy Róbert, akiről egyszer majdnem törvényt is elneveztek, ha az illető jogszabálytervezet (melynek rövid távú célja és hatása a sajtó- és véleményszabadság felszámolása lett volna) nem bizonyul alkotmányellenesnek, tehát jön Bobby Carrot valamely Disney-rajzfilmből, és azt mosolyogja: ha nem volt taggyűlés, Orbán sem lehetett ott - az ÉS pert vesztett Orbánnal szemben!

Ám első fokon nem ez történt. Első fokon volt taggyűlés: annak minden következményével együtt.

De számít-e mindez Orbán Viktor közmegítélésében, különös tekintettel 2006-os kormányfői ambícióira? S mit számítana, ha a pert másodfokon is elvesztené a szorgalmas kft.?

A magyar belpolitika e fontos kérdésére talán még a legöregebb, leghosszabb szakállú közvélemény-kutató sem tudja a választ. Hogy a szocpárt 2002-ben még szavazólapot urnába hajítani kész, ám mostanra kissé lefagyott szavazói tömegeit pont annak vélelme mozdítsa ki közönyükből, hogy Orbánék valamit bűvészkedtek az állami vagyonnal meg az állami szubvenciókkal, nehéz elképzelni. Csak azért, mert a kormányfő Orbán feleségének egy cége vagy nem cége súlyosabb állami támogatásokat nyert el, vagy az asszony egy üzlettársa valami présházat vagy székházat vagy bakterházat meg akart szerezni, még senki nem fog elmenni szavazni az MSZP-re - ha amúgy a pártban egy szemernyi bizalma sincs már. A családi gyarapodás történetének befogadói értelmezéseit nyilván azok körében érdemes latolgatni, akik elsődlegesen kedvelt pártjukként a Fideszt jelölik: annál is inkább, mert a jövő tavaszi választást az nyeri meg, aki egykori, 2002-es kuncsaftjait újabb vásárlásra tudja bírni; s az veszti el, aki korábbi vevőkörét nem tudja visszacsábítani.

Képzeljük el most e választói mezőt koncentrikus körökként, melynek magját a legelkötelezettebb 1-1,5 millió szavazó adja, s külső íveit az inkább a Fidesszel rokonszenvezők. A belső, sötéttel színezett részek kevéssé hagyják magukat zavartatni a tokaji történettől - ezer módját találják majd, hogy hitüket mentsék. Nem is igaz az egész; és ha még igaz is lenne, mi van abban, ha a miniszterelnök önsegélyez - hisz neki szabad, azért miniszterelnök; s végül, az ultima ratio: mér', a komcsi, a Gyurcsány nem ugyanezt csinálta? A külső íveken elhelyezkedő, a választási győzelem szempontjából kritikus tömeg azonban mérlegelni fog: s összeveti a két Orbán-sztorit. Azt, amit Orbán saját magáról terjeszt: az újjászületett Magyarországot önagyából kicsiholó, legkisebb vidéki fiúét, a kenyérszaporítóét, aki keveset szed be, de sokat oszt szét, a magyar dicsőség kollektív álmait megálmodó, majd meg is valósító ihletett gyermekét, aki igazságot szolgáltat a veresek minden bűnéért. S a másikat: azt, amelynek főszereplője a ravasz ripacs, a mohó jöttment, aki a nemzeti mitológia csűrés-csavarásával megszerzett hatalmát csak birtokainak gyarapítására használja: akinek hovatovább ez a fő célja, minden más csak szélhámoskodás - ha kell, a legszentebb szavakkal is.

A cikkely, amit a második történet kiszakíthat a Fidesz-szavazók köréből, bármekkora lehet. Hisz eleddig egyetlen szabadon választott magyar miniszterelnök se keverte össze a családi kasszát az államéval. (Nem szabadon választott sem.) Ilyen sztorink még nem volt. De akkora nem lehet, hogy önmagában megakadályozza Orbán visszatérését. Ahhoz politikai ellenállításokat kell tenni. A szocialisták feladata, Tokaj ide vagy oda, változatlan. Helyzetük annyival súlyosabb, hogy ha elbuknak, akkor Orbán a Tokaj-üggyel a háta mögött lesz megint miniszterelnök. És akkor szabad lesz neki mindent.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.