Az M3 metró Kálvin téri megállójában Orbán gyűlöletplakátjai háborítatlanul mocskolják a békességre vágyó ember környezetét.
A felvételt 2019. március 14-én készítettem, egy nappal az Orbán által vállalt és a plakátok eltávolításaként beígért határidő lejárta előtt.
| ||
Kíváncsi vagyok, hogy hétfőn is a helyükön lesznek-e még ezek a plakátok. Az érthető, hogy nem volt utasítás ezek eltávolítására a március 15-i Fidesz gyűléssé silányított és nemzeti ünnepi megemlékezésnek hazudott szeánsz előtt, minthogy Orbánnak és a szervezőknek fontos lehetett, hogy a hívek – magyarok, lengyelek – lássák a hős harcos világmegvető bátorságának e szánalmas, ám annál kártékonyabb dokumentumát.
A gyáva Orbán a minap hozzá érkező Manfred Weber útvonaláról leszedette a plakátjait.
A gyáva Orbán levelet is írt az Európai Néppárt általa lehülyézett – hasznos idiótáknak nevezett – tagjainak, a saját párttársainak, amelyben szokásához híven maszatol, csúsztat, magyarázkodik és Lenintől származó idézetként nevezi meg a fenti jelzős szerkezetet, amely magyarázatában jellemző és árulkodó, hogy Orbán kinek megnyilvánulásaival, mondataival érez eszmei rokonságot. Elnézést csak ímmel-ámmal kér sértettektől, viszont határozottan kijelenti, hogy elveiből nem enged.
Ugyancsak jellemző, ám cseppet sem meglepő, hogy ez az ember elvnek nevezi a gyűlöletet, a társadalmi békétlenséget, a kirekesztést, az összeférhetetlenséget. Ennyiben feltétlenül következetesnek mondható a szemlélete és a politikai tevékenysége, leszámítva azokat az apró botlásokat az életében, amelyeket akkor követett el, amikor még liberálisnak hazudta magát – habár, egyben látva a pályáját, megállapítható, hogy a hazugságban már akkor is következetes volt.
