Az elmúlt időszakban újságíróként és egykori politikai szereplőként figyelemmel követtem Simonka György Békés megyei fideszes országgyűlési képviselő felemelkedését, tündöklését és lebukását. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy értelmezzem, miért engedte el a Fidesz a képviselő kezét? Hogyan jutottunk el 2018. október 17-éhez, amikor egy vádirattal felérő sajtóközleményt tett közzé a legfőbb ügyész arra kérve a törvényhozást, függessze fel a dél-békési kormánypárti képviselő mentelmi jogát – ami október 29-én meg is történt.
| ||
Bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, vesztegetés, vesztegetés elfogadása, valamint hamis magánokirat felhasználása vétségének gyanúja merült fel Simonka ellen. Még országgyűlési képviselősége előtt, 2009-ben, azért hozott létre termelői csoportokat, mert európai uniós és a magyar költségvetési forrásokat akart, és mint kiderült, sikerült megcsapolnia. De az is a vádpontokkal felérő gyanú tárgykörébe tartozik, hogy a parlamenti képviselő arra kérte/kötelezte az egyes beruházásokat megvalósító cégek képviselőit, hogy a nekik átutalt, vagyis felülárazott vállalkozói díj átlagosan 45 százalékát szolgáltassák vissza neki készpénzben. Az ügyészség szerint az így keletkezett vagyoni hátrány eléri 1,4 milliárd forintot. De amint a Narancsban már leírtuk, ez csak a jéghegy csúcsa lehet: a felhalmozott adósságok, veszteségek, tartozások akár a többszörösére is rúghatnak a nyomozás lezárulta után.
Szemmel tartva
Mint említettem, előbb közszereplőként, mint az Együtt politikusa , majd újságíróként – nemegyszer az ország közvéleményének figyelmét is felhíva – küzdöttem a kormánypárti politikus ellen annak kétes ügyei miatt. (Simonka ügyében 2016 novemberében büntetőfeljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen fedezetelvonás alapos gyanúja miatt, amiért később rágalmazási pert indított ellenem a képviselő. A Simonka elleni feljelentésem igazságtartalmát a mostani történések igazolják. A rágalmazási pert még azelőtt nyertem meg a Gyulai Járásbíróságon, hogy Simonka mentelmi jogának felfüggesztése felmerült volna.) Ezt a munkát, főleg helyben, fontosnak tartottam, mégis úgy gondolom – magam ellen is beszélve –, hogy Simonka beáldozásának alapvetően nem külső okai voltak. Nem az ellenzéki politikusoké és a független újságíróké az érdem, miközben persze a dolgukat tisztességesen látták el. Még kevésbé került sor Simonka bukására azért, mert Polt Péter és szervezete akkor is üldözi a bűnt, ha azt fideszes követi el. (Még ha ez esetben akár lehet ez is a látszat.) A szerteágazó, de nem nagy bonyolultságú ügyben ugyanis érthetetlenül hosszú ideig, közel négy és fél évig folyt a nyomozás.
Simonka beáldozásának a Fideszen belüli, a NER hatalmi logikájukhoz szorosan kötődő, azt meghatározó okai vannak.
Sok mindenre jó volt
Mielőtt rátérnék ezekre, vegyük sorra, hogy eddig milyen értelmezési kísérletek születtek Simonka György politikai bukásáról. (Azzal együtt bukásról beszélhetünk, hogy még mindig nem kellett lemondania országgyűlési mandátumáról, aminek elsősorban poltikikai, még pontosabban parlamenti szavazattechnikai okai vannak.) Ezek szerint a dél-békési fideszes parlamenti képviselő kezét azért engedték el, mert (1.) túl sokat lopott; (2.) túlságosan megosztotta a Békés megyei Fidesz szervezeteket; (3.) nem osztotta vissza a pénzt; (4.) egyszerű, vidéki képviselőről van szó, aki feláldozható; (5.) ez jó fideszes válasz a megsemmisítő Sargentini-jelentésre és annak a jogállamot bíráló passzusaira; (6) ebből eredően jó hivatkozási alap, hogy a magyar igazságszolgáltatás pártatlan és (8.) szakszerűen dolgozik a vádhatóság; (9.) a Fidesz kiveti magából a korrupt elemeket, s ezen felül mindez (10.) persze jó a figyelemelterelésre is (például a tavaly ősszel sűrűn előforduló, az Orbán-vő Tiborcz István egykori érdekeltségéről csúnyakat állító OLAF-jelentés miatt).
Mindebben bőven vannak igazságelemek, ám a mélyebb okok a Nemzeti Együttműködés Rendszere zárt, kérlelhetetlen belső logikájában, a hatalom teljes összpontosításában és kézben tartásában, a vezér megkérdőjelezhetetlen státuszának és primátusában húzódnak. Ez pedig három, egymással szorosan összefüggő pontban foglalható össze. Mindez messze túlmutat Simonka beáldozásán, noha egyúttal azt is magyarázza.
A három főszabály
1. Orbán Viktor állításai megkérdőjelezhetetlenek, azokat, ha valaki sikeres akar lenni valaki a NER-ben, akkor is visszhangoznia kell, ha ezek naponta változnak is. Akár az ellenkezőjére is. Tudomásul kell venni: nincs más igazság csak Orbán Viktor igazsága.
2. A közpénz közpénz jellegének megszüntetése nem bűn, sőt a NER-ben a “nemzeti burzsoázia” “létrehozásának”, kinevezésének alapfeltétele. A NER-ben ezért ezt nem is üldözik, ha az elkövető egyrészt igaz „hívő” és a megfelelő szabályok (például a visszaosztás) tényét elfogadja és végrehajtja. Ennek működtetésében 2014-2015-től, de legkésőbb a G-nap, 2015. február 6. után Orbán Viktor „kénytelen” volt átvenni Simicska Lajos főszerepét. Ám mivel Orbán tehetségtelenebb, mint Simicska Lajos, sokkal több a botrány, és egyre több dolga van Polt Péternek, hol így (mint az Elios esetében), hol úgy (mint Simonka nyakon csípésében).
3. Senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt hihesse: szakmai vagy gazdasági sikereit magának köszönheti. Bukott oligarchák és a NER-kondér mellől elűzött szerencselovagok sora bizonyítja e tétel valódiságát.
(Mint minden szabályrendszerben, kivétel itt is van. Az egyik Kövér László, a Fidesz ún. élő lelkiismerete, jelentsen ez bármit is. A másik Pintér Sándor, mert a Fidesznek és Orbánnak szüksége van rá és arra, hogy megőrizze titkaikat – Pintérnek kevésbé van szüksége a NER-re. És egy egyelőre bizonytalan kimenetelű játszma, az önkéntes száműzetésbe vonult Lázár János kísérlete. Korábban a Fidesz-frakciót, majd a miniszterelnökséget vezető Lázár ambíciói már régen meghaladták a másodhegedűs szerepét, számára a gond az, hogy a Fideszen belül sincs meghatározó támogatói bázisa. Most Hódmezővásárhelyre visszavonulva, kivonva magát a felső politikai régiókból, a célja kettős lehet: válság esetén a vezetésével a NER legalább egy részét átmenteni, és ha kis időre is, de „mindenhatóvá” válni.)
Végzetes tudatlanság
Simonka most nem érti, mi történt. Mit nem volt szabad tegnap tennie, amit tegnapelőtt még elnéztek neki? Hiszen csak azt csinálta, amit oly’ sokan körülötte, alatta és felette. Miért van az, hogy tegnap még a kevesek egyikeként bejuthatott Orbán Viktor miniszterelnöki dolgozószobájába, ma meg a vezér jószerivel meg sem ismeri? – kérdezhetné a dél-békési politikus. Főleg, hogy nála nagyobb csibészek az igazságszolgáltatás látókörébe sem kerülnek
Úgy vélem, a 2. és 3. pont be nem tartása okozta Simonka bukását. A dél-békési fideszes politikus közvetlen családtagjaira – az anyjára, a feleségére és az unokahúgára –, valamint legközvetlenebb barátaira és munkatársaira támaszkodva, őket névleg, esetenként ténylegesen bevonva, európai uniós és hazai forrású támogatási, fejlesztési pénzeket szerzett meg. Politikai befolyását maximálisan kihasználta. Százmilliók, milliárdok futhattak át a kezén az elmúlt közel 10 évben. Mindeközben vagyonnyilatkozata egy jövedelem nélküli és vagyontalan politikusról árulkodott. Simonka vagyonnyilatkozataiban eltitkolta adósságainak jó részét, így azt is, hogy képviselői tiszteletdíjának döntő részét az Országgyűlés Hivatala levonta és levonja ma is. Ekként legálisan több mint nehezen magyarázható, miből futotta neki – sok más luxus mellett – prémiumkategóriás autó lízingelésére és sofőr alkalmazására, ha a minimálbért sem kereste (keresi) meg? De a gazdagság forrását nemigen kellett keresni sem az újságírónak, sem az ügyészségnek.
Simonka nem érti, hogy bár Dél-Békésben élet és halál ura lehetett, országosan a legkevésbé sem fontos, csereszabatos figurának számított, amilyenből a NER-ben tizenkettő egy tucat. Ráadásul semmi olyan szaktudása és speciális ismerete nincs, ami miatt nélkülözhetetlen lenne. A politikai sakktábláról leszedése azzal a járulékos előnnyel is szolgál, hogy a Fidesz Békés megyei szervezetén belül lenyugodnak a kedélyek.
Mengyi “Voldemort nagyúr” Roland esete – minden különbségével együtt – sok tekintetben hasonlít Simonkáéra. Ugyanazzal a projektcéggel dolgoztattak, ugyanazon pénzügyi technikát alkalmazva. Rokonlelkek voltak. Egymásra találásukat talán az is segítette, hogy a parlamenti patkóban egymás mellett ültek.
Nem csak a pénz miatt lehet bűnt elkövetni
Nyilvánvaló a NER egészén belül az is, hogy az 1. szabály be nem tartása is a bukás oka lehet. Erre példa régebbről Mádi László vagy Illés Zoltán esete, akik ráadásul a saját szakterületükön olyan speciális tudás birtokában voltak, amelyet Simonka nem mondhat el magáról. Mégis, könnyű szívvel ejtették őket. Mádi bűne annyi volt, hogy egy fórumon az ingatlanadó bevezetésének lehetőségéről beszélt, mint lehetséges forgatókönyvről. De ezt a pártvezetés és személy szerint Orbán rossz néven vette, és a listás helyre sem kerülhetett fel a Fidesznél, így gyorsan lezárult politikai pályafutása. Illés Zoltán hosszú fideszes politikai pályafutása és a pártvezetéssel, valamint Orbánnal történt többszöri döccenése után 2014-ben azért nem indulhatott a Fidesz színeiben a választáson és azért nem kapott semmilyen pozíciót az Orbán-kormányban, mert szakmai alapon ellenezte a Paksi Atomerőmű bővítését. Ami ebben a szabályrendszerben főben járó bűn volt. Pokorni Zoltán, a Fidesz egykori elnöke és frakcióvezetője, korábbi oktatási miniszter, a Hegyvidék jelenlegi polgármestere önálló gondolkodása, saját kezdeményezései, a pártvezetéssel való többszöri szembeállása miatt egy idő után nem fért bele a NER vezérelvű rendszerébe.
| ||
Orbánra nem jellemző, hogy teljesen „kinyír” valakit. Aki politikailag fordult vele szembe vagy csak hibázott, azzal utólag is hajlandó kiegyezni, illetve valami egzisztenciát biztosítani, vagy menekülő útvonalat biztosítani a számára. Ezek a „kiegyezések” persze egyoldalúak. Vagy nagyúri kegyből (talán jó érzést okoz neki) és okos számításból gyakorolja ezt a vezér: ne legyen többé baj az illetővel, és akinek nincs mit vesztenie, az bármire képes. Ezért mindig érezze azt, hogy nagyon is van mit veszítenie. Ez igaz a messze a NER előtti időkre is, amikor Wachsler Tamás el mert ellene indulni a pártelnöki posztét; politikailag kinyírta Orbán, de lehetett később a honvédelmi tárca államtitkára, utóbb pedig a Kossuth tér felújítását végző Steindl Imre-program vezetője. A sort hosszan folytathatjuk Prőhle Gergelyig bezárólag.
Oligarchák cérnaszálon
Spéder Zoltán esete más. Nem politikusról, hanem a Fideszhez közel álló üzletemberről van szó, aki 2016-ban megvált cégbirodalmának nagyobbik részétől, amelyet részben a politikai elit segítségével épített fel a második Orbán-kormány 2010-es hatalomra lépése után. Amikor a valószínűleg magát erősnek és érinthetetlennek hitt Spéder önállósította magát az FHB átalakításában, az casus belli volt Orbán számára. Példátlan lejárató sajtókampány indított ellene a kormánypárti propagandagépezet, egyúttal az ügyészség megvádolta hűtlen kezeléssel. Végül egérutat adott neki Orbán. Spéder megértette, komoly figyelmeztetésben részesült, akár le is csukathatnák. A NER fentebb vázolt három főszabálya közül a másodikat és a harmadikat megsértette a Fidesz közeli üzletember, és ez nem maradhatott megtorlás nélkül.
Simicska Lajos 1994 után a Fidesz megmentője, gazdasági és pénzügyi alapjainak a megteremtője volt. Aztán részben kormányon, részben ellenzékben, a párt médiabirodalmának létrehozója. Helyzete, szerepe kivételes. Egyrészt, mert sokáig Orbán Viktor leghűségesebb barátja, egyben a NER társlétrehozója és fő haszonélvezője. A kormány szerkezetét közösen alakították ki, a minisztereket és vezető közszolgákat együtt találták ki és tologatták a sakktáblán. Ám amikor elkezdett úgy viselkedni, mint aki el is hiszi magáról azt, amit róla Orbán mondott (“ő a legokosabb mindannyiunk közül”), és önjáróvá vált egyre duzzadó udvartartással és klientúrával, megkezdődött a kiszorítása. A legteljesebb mértékben, a maga speciális és kivételezett helyzetét is kihasználva Simicska sértette meg a hármas főszabály minden pontját. A NER gazdasági alapjainak létrehozója és haszonélvezője, az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb üzletembere vesztett az Orbánnal vívott háborúban. Kiszorult mindenhonnan. A NER-en kívüli senki földjére került.
Az ország leggazdagabb vagy annak hitt emberei, akik messze nem egyenlő mértékben, de a NER-nek köszönhetik vagyonukat, vagy annak gyarapítását: Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Garancsi István, Szijj László és a többiek, a fenti szabályokat nem hágták át. Közülük a már a NER előtt is az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb üzletemberként számon tartott Csányi Sándor az említésre méltó. Ő akkora gazdasági hatalommal rendelkezik, hogy legföljebb együttműködésre kényszeríthető; őt megsemmisíteni talán nem tudná Orbán.
A NER belső logikáját figyelembe véve a szomorú helyzet az, hogy az ellenzéki politikusok, a független újságírók hihetik azt, hogy szerepük volt Simonka bukásában; a jogállam meglétében hinni akarók gondolhatják azt, hogy az ügyészség önálló lépése volt Simonka bekerítése. De ez nincs így.
