Janisch Attila: Orbán Viktor harmadik ciklusa, avagy a gonosz előhívása – 1. rész

  • Janisch Attila
  • 2018. október 22.

Publicisztika

A félelmet a belőle fakadó gyűlölet teszi tartóssá.

Tusványosi kereszténydemokrácia

Amikor a rablást, a korrupciót, az emberi szabadságjogok tagadását, a rászorulóknak való elemi segítségnyújtás bűnnek nevezését, az ember ember iránti gyűlöletét, a hazugságot, az erkölcsi, gazdasági és jogi értelemben vett bűnt a jézusi szeretet alapjaira helyezve legitimálják, ott és akkor nem kétséges, hogy maga a Gonosz van jelen, amely Isten és az istenhit nélkül is jelen van mindannyiunkban és megszólítható, előhívható és aktivitásra késztethető. A Gonosz léte nem vallási vagy hitbéli kérdés, hiszen a rejtőző Gonosszal való együttélés a racionális, mert a hétköznapi emberi esendőség alfája és ómegája.

Orbán Viktor miniszterelnök és az önkény és hűbéruralom megerősítésére saját egyházat gründoló fia, Gáspár most éppen ezt a mindannyiunkban jelenlévő Gonoszt szólongatják, ennek a mindig cselekedni kész Gonosznak a hangján szólnak Istenről, Európáról, világról, szeretetről, kereszténységről, demokráciáról.

false

 

Fotó: MTI

Aki ezt nem érti, nem csak a szavak értelmét nem érti, de maga is nyitva áll a Gonosz befogadására, szolgálatára.

Így és most jutottunk el Orbán néhány évvel ezelőtti tusnádfürdői beszédének egyik legfontosabb, de akkor még homályosnak látszó üzenetétől, a "bármitől” a 2018-as politikai beszéd és a párhuzamos evangelizáció immár konkrétan megfogalmazott jelentéséig.

A 2018-as választás igazi tétje ennek a folyamatnak az utolsó pillanatban talán még lehetséges feltartóztatása volt. Elbukta ezt a magyar társadalom. Orbán azonban az ez évi tusnádfürdői beszédében világossá tette a belhoni változásoknál jóval messzebb mutató célt. Akkor még kérdés volt, hogy Európa mikor hallja meg, mikor veszi észre azt, amire a magyar társadalom nem reflektált időben. Azóta az EU vezetése ocsúdni látszik, de továbbra is kérdés, hogy európai szinten és világviszonylatban is megtörténik-e a Gonosz ismételt hatalomra jutása, amiként az már oly sokszor megtörtént az emberiség történetében, és szinte mindannyiszor annak az önismétlően hasonló folyamatnak az eredményeként, amely során a társadalmak egésze, és bennük az egyes emberek hagyták magukat meggyőzni, elcsábítani, elkábítani a Gonosz által. Nem azt állítom, hogy Orbán lenne a Gonosz – jóval kisebb kaliber ő ennél, és világviszonylatban is vannak a Gonosznak nála erőteljesebb, tehetségesebb, tevékenyebb szószólói. De Orbán szerepe – fellépéseinek, tartós politikai jelenlétének, töretlen honi hatalmának és egyeduralmának katalizáló volta éppen a személyisége konfliktuskereső, állandóan harcra kész jellemzői miatt – a Gonosz egyfajta “vidékies” szólongató-szószólójaként a legkevésbé sem lebecsülendő, és az illiberálisból nemzeti kereszténnyé transzformálódó saját kis szemétdombjának a rothadó bűze tágabb környezetben is fertőző lehet.

Ijesztő (újra) látni azt, hogy az egyes emberek és a társadalmak egésze is mennyire nyitottak a Gonosz szavának befogadására, és mennyire nem veszik észre a mintázatok ismétlődését, és nem értik meg az ebben az ismétlődésben rejlő veszedelem perspektívikus jelenvalóságát, holott a hang és az érvek évezredek óta alig változtak.

A gonoszság mintázatai

A Gonosz az ellentétek szításával és kibékíthetetlenné fokozásával szigeteli el a neki már behódoltakat, hogy azok ne keveredhessenek a nem behódolókkal, akik megértethetnék a bekebelezettekkel a Gonosz valós szándékait. A behódoltak elszigetelésnek leggyorsabb, leghatékonyabb eszköze pedig a félelem. újabb és újabb rémképekkel gerjesztve. A félelmet a belőle fakadó gyűlölet teszi tartóssá.

Orbán Viktor hivatalos oldaláról

Orbán Viktor hivatalos oldaláról

Fotó: Facebook

Ezért a Gonosz előretörésének megakadályozása nem a gyűlölködés, a harag, az elutasítás mintázatainak átvételében rejlik. Az ugyanis mindegy, hogy ezek a mintázatok melyik oldalon, milyen indokkal, milyen célból ismétlődnek.

A gyűlölet mintázatának visszatükrözése helyett a megértés és az elfogadás gesztusával kellene közeledni, persze nem a Gonoszhoz vagy a Gonosz szószólóihoz, hanem a becsapottakhoz.
A magyar társadalomban könnyen és gyorsan mobilizálható a gyűlölet. Nem azért, mert az egyik oldal butább, gonoszabb, romlottabb, ilyenebb vagy olyanabb, mint a másik, hanem azért, mert ennek a társadalomnak, szinte nincs olyan része, amelynek ne lennének sebei, amelyeket e társadalom tagjai jóval korábban okoztak neki. S amely sebek mindig feltéphetők lesznek (maradnak), aminek következtében a folytonosan újraéledő, mert szándékosan újraélesztett fájdalmak újra és újra és egyre tartósabban és mind felszámolhatatlanabbul élezik ki az ellentéteket. Ezzel is lehetőséget teremtve a szélsőséges demagógiának, és utat nyitva a megosztásban érdekelt a hatalomgyakorlóknak.

Gengszterállam és ellenzéke

Néhány hete, az Orbán-Simicska “geci háború” végét jelentő Simicska-kapituláció okán több, még függetlennek megmaradt orgánumban is meglehetősen precíz és részletekben gazdag összefoglalót lehetett olvasni a magyar politikai és gazdasági gengszterbirodalom történetéről. Persze ezek az összefoglalók érdekesebb lettek volna, ha a gengszterbirodalom kiépülésével párhuzamba állították volna a demokratikus, baloldali és liberális ellenzék tehetségtelenségének krónikáját. Ugyanis a kettő egymást támogatva számolta fel Magyarországot, a demokráciát és a fordulat lehetőségébe vetett hitet.

Miközben a gengszterállam építői egyre szorosabb kötelékbe vonták az ideológiai demagógiával feltüzelt híveiket, az ellenzéki pártok tehetségtelenjei mind jobban szétzilálták a saját szavazói táborukat, és apátiába taszították az Orbán ellenes szavazókat.

Miközben Orbánnak szinte már tennie sem kell semmit, hogy a hatalmát egyre szilárdabbnak tudhassa, hiszen a megszégyenített, kirabolt, meggyalázott országból elmenekülők épp az értelmiségi réteg (ezen belül is a legfiatalabbak) végzetes fogyatkozását okozzák. Orbán részéről persze mindez tudatos. Ahol nincs vita, ott nincs szükség a vitatkozókra sem, ahol nem az értelem, nem az emberség, nem az empátia, nem a műveltség és nem a kultúra az az alap, amelyre egy – az ellentétes nézeteket valló tagjai számára is egyformán emberséges és élhető társadalom felépíthető –, ott mindezek a civilizációs és emberi értékek mesterségesen elértéktelenítődnek, szitokszóvá, a kulturálatlanság és a cinizmus gyűlöletének tárgyává válnak. Azt is mondhatnánk, hogy Orbán, aki a saját politikai pragmatizmusát a frusztrációival keverve, nem sokkal a rendszerváltás után felismerte, hogy ebben a súlyosan sérült magyar társadalomban a demokrácia és a liberalizmus gyorsan veszendővé tehető. S ezek képviseletével ő nem kerülhet hatalomra, vagy ha igen, úgy az ingatag, az önsúlya alatt gyorsan összeomló hatalom lehet csak, ezért magához – mélyen gyökerező kulturálatlanságához és személyes frusztrációihoz – rothasztotta az egész országot.

Folytatása következik…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.