Kinek adja jövedelme nagyobb felét Puzsér, a betörő?

  • Haskó László
  • 2018. október 21.

Publicisztika

Ez így kevés!

Tudom, nevekkel játszadozni nem szép dolog, most mégis szükségem van rá. Legelső színházi élményeim közé tartozik Molnár Ferenc Doktor úr című darabjának 1957-es Vidám Színpadi előadása. Kabos László adta benne Puzsért, a betörőt, aki „jövedelmének nagyobb felét védőügyvédjének (a Doktor úrnak) adja, aki rendszeresen és sikeresen fölmenteti őt”. Kisgyerekként kitűnően mulattam, fütyültem a nem is nagyon rejtett társadalomkritikára. Kabos-Puzsér – foglalkozása dacára – szimpatikus volt. A figura rögzült bennem, fogalommá vált. Pozitív fogalommá.

Valószínűleg ezért kísérem szimpátiával Puzsér Róbert tevékenységét föltűnése óta. Főpolgármesteri bejelentkezése nagy reményekkel töltött el, rá akartam szavazni. Azért, mert azt hittem, ki akarja kergetni a pártpolitikát a budapesti önkormányzati rendszerből. Ugyanis ez az a fej, amitől bűzlik a hal. A vidéki kormányfő 2010-es (második) hatalomra kerülése óta nyilvánvaló volt, hogy a kormány és a főváros viszonya nem lesz harmonikus. Azóta azt is tudjuk, hogy mennyivel rosszabb a helyzet. A vidéki fiatalok pártja rátette a kezét Budapestre. Nem azért, mert szeretik, sőt.

Rosszul érzik itt magukat, de hát ez a főváros, itt vannak a minisztériumok, az Országház, az üzleti élet. Röviden: itt a pénz.

Csak az kell nekik. Fütyülnek a pezsgő kultúrára, ők megrekedtek az ő művészeti akadémiájuk szintjén, vagy annak is alatta. A sporthoz sem értenek, azt sem szeretik, de jó fedődumával onnan lehet a legtöbbet leszívni. Ambíciójuk (szó szerint) határtalan. Budapest a trambulin. Tarlós főmester ebben segített eddig is, azt ígéri, hogy még rátesz egy szívlapáttal.

Puzsér Róbert egy 2013-as tüntetésen

Puzsér Róbert egy 2013-as tüntetésen

Fotó: Bruzák Noémi/MTI

Puzsér erre azt mondja, hogy ő sétálóvárost csinál Budapestből. Neki mindegy, kivel sétál, Orbánnal is, ha akarja. Ezt háromszáz évvel ezelőtt ígérni sem kellett volna. Az a néhány tízezer (többnyire német) polgár sétált reggeltől estig. Aztán amikor lement a nap, semmi romkocsma, aludtak estétől reggelig. De szép is lenne most is így élni. Csakhogy ez már nem megy. Budapest kétmillió embernek munkahelye, és a duplájának kulturális és tudományos központja.

Sem Felcsúton, sem Mezőkövesden nincs színház, nincs komoly tudományos és oktató munka, csak stadion.

Időnként onnan is föltévednek emberek, akik otthon sétálnak, de egy világvárosban gyalog csak koldulni lehet. Gondolom, Puzsér nem kétmillió gyalogost akar látni Pesten. De azt nem tudom, hogyan képzeli. Leköltözünk Felcsútra?

A (könnyedségéért irigyelt és ezért) sokat kárhoztatott Molnár Ferenc a Doktor úr és Puzsér alakjába ennél százszor több és élesebb társadalomkritikát írt. Kedves Puzsér Róbert, ez így kevés. És mert önnek nincs szüksége tanácsra, nem kísérletezek. De nem is szavazok.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.