Tudom, nevekkel játszadozni nem szép dolog, most mégis szükségem van rá. Legelső színházi élményeim közé tartozik Molnár Ferenc Doktor úr című darabjának 1957-es Vidám Színpadi előadása. Kabos László adta benne Puzsért, a betörőt, aki „jövedelmének nagyobb felét védőügyvédjének (a Doktor úrnak) adja, aki rendszeresen és sikeresen fölmenteti őt”. Kisgyerekként kitűnően mulattam, fütyültem a nem is nagyon rejtett társadalomkritikára. Kabos-Puzsér – foglalkozása dacára – szimpatikus volt. A figura rögzült bennem, fogalommá vált. Pozitív fogalommá.
Valószínűleg ezért kísérem szimpátiával Puzsér Róbert tevékenységét föltűnése óta. Főpolgármesteri bejelentkezése nagy reményekkel töltött el, rá akartam szavazni. Azért, mert azt hittem, ki akarja kergetni a pártpolitikát a budapesti önkormányzati rendszerből. Ugyanis ez az a fej, amitől bűzlik a hal. A vidéki kormányfő 2010-es (második) hatalomra kerülése óta nyilvánvaló volt, hogy a kormány és a főváros viszonya nem lesz harmonikus. Azóta azt is tudjuk, hogy mennyivel rosszabb a helyzet. A vidéki fiatalok pártja rátette a kezét Budapestre. Nem azért, mert szeretik, sőt.
Rosszul érzik itt magukat, de hát ez a főváros, itt vannak a minisztériumok, az Országház, az üzleti élet. Röviden: itt a pénz.
Csak az kell nekik. Fütyülnek a pezsgő kultúrára, ők megrekedtek az ő művészeti akadémiájuk szintjén, vagy annak is alatta. A sporthoz sem értenek, azt sem szeretik, de jó fedődumával onnan lehet a legtöbbet leszívni. Ambíciójuk (szó szerint) határtalan. Budapest a trambulin. Tarlós főmester ebben segített eddig is, azt ígéri, hogy még rátesz egy szívlapáttal.
| ||
Puzsér erre azt mondja, hogy ő sétálóvárost csinál Budapestből. Neki mindegy, kivel sétál, Orbánnal is, ha akarja. Ezt háromszáz évvel ezelőtt ígérni sem kellett volna. Az a néhány tízezer (többnyire német) polgár sétált reggeltől estig. Aztán amikor lement a nap, semmi romkocsma, aludtak estétől reggelig. De szép is lenne most is így élni. Csakhogy ez már nem megy. Budapest kétmillió embernek munkahelye, és a duplájának kulturális és tudományos központja.
Sem Felcsúton, sem Mezőkövesden nincs színház, nincs komoly tudományos és oktató munka, csak stadion.
Időnként onnan is föltévednek emberek, akik otthon sétálnak, de egy világvárosban gyalog csak koldulni lehet. Gondolom, Puzsér nem kétmillió gyalogost akar látni Pesten. De azt nem tudom, hogyan képzeli. Leköltözünk Felcsútra?
A (könnyedségéért irigyelt és ezért) sokat kárhoztatott Molnár Ferenc a Doktor úr és Puzsér alakjába ennél százszor több és élesebb társadalomkritikát írt. Kedves Puzsér Róbert, ez így kevés. És mert önnek nincs szüksége tanácsra, nem kísérletezek. De nem is szavazok.
A szerző sebész.
