Mi lenne, ha Magyarországon vér folyna hömpölygő folyamként, ha itt vágnák el fanatikus vadállatok az önök barátainak a torkát, és ezért önök és a családjaik menekülni kényszerülnének, hogy mentsék a féktelen terrortól a saját és a szeretteik életét; de más államok bezárnák önök előtt kapuikat, mondván: „ezek a magyarok megbízhatatlan, összeférhetetlen népség, mindig bajt kavarnak, és ki tudja, hány gazember van közöttük, ezért inkább egyet se engedjünk magunk közé, őrizzük meg az értékeinket, amelyeket apáink és nagyapáink teremtettek”? Nos, ebben az esetben önök mennyire lennének felháborodva, mennyire éreznék kirekesztőnek, megbélyegzőnek és igazságtalannak az önöket nem befogadók álláspontját? Mennyire tartanák embertelennek, hogy ott kellene maradniuk a szeretteikkel együtt, ahol naponta lennének kitéve a legbrutálisabb és legértelmetlenebb halál lehetőségének?!
Ezeken kérdéseken lenne érdemes elgondolkodnia mindazoknak, akik Orbán Viktor és a Fidesz a menekültkérdésben alkalmazott aljas interpretációjának hatására maguk is gyűlölködve gondolnak a menekültekre, noha közülük személyesen egyetleneggyel sem találkoztak.
| ||
Nem kell olyan messzire menni a magyar történelemben, hogy lássuk, nem így fogadták az innen menekülőket más államok, nem így a háború idején, nem így 1956-ban, és nem így most sem, pedig több százezren vándoroltak ki az elmúlt években. Egyebek mellett amiatt is, mert nem kívánnak egy olyan országban élni, egy olyan hatalom erőszakos diktatúráját tűrni, amely – minden szempontból hazugságokra és csúsztatásokra alapozott – nézeteket plántál a polgárai fejébe, szívébe, lelkébe, már amennyiben meghagyja, hogy egyáltalán legyen még nekik szívük, lelkük és szabad gondolkodásra, belátásra, önálló nézetekre, emberi vitára képes elméjük.
(Janisch Attila témában írt Facebook-bejegyzését itt tekintheti meg!)
