Karácsony Gergely közképviseleti feladatkörökben állta ki a hatalmi jellempróbát

  • Molnár Péter
  • 2019. október 5.

Publicisztika

Ott, ahol a hatalmi gőg szinte elkerülhetetlen.

Mindazok, akik Karácsony Gergelyt nem tartják elég határozott fellépésűnek, elfelejtik azt, ami a politikában a legfontosabb. Azt, hogy a hatalomhoz jutó embert szinte elkerülhetetlenül hatalmába keríti a hatalmi gőg. Különösen így van ez olyan országokban, mint Magyarország, ahol csak törékenyebb demokratikus hagyományokra tudunk építeni.

A hatalom önkényességhez vezető hatására van is példánk bőven.

Nézzük csak Tarlós Istvánt. Hírhedt arroganciája akkor sem lenne rokonszenves, ha nem kétharmados parlamenti túlhatalommal visszaélő önkényt képviselne. Azt képviseli. Stílusa így kirívó tankönyvi példája a hatalmi arroganciának, a hatalommal való visszaélésnek.
Az, hogy Karácsony halkabb szavú, szerényebb, okos, rokonszenves ember, a politika világának szirénhangjait értők (és mindenki tapasztalataként, a rossz főnök önkényeskedését ismerők) számára nem hátrány, hanem előny. Sőt. Magának az alkalmasságnak a legfontosabb mércéje.

Karácsony jelleme

már több hatalmat jelentő közképviseleti feladatkörben is eltorzulhatott volna. Az eddigi próbákat kiállta, és stílusa alapján is okkal remélhető, hogy a továbbiakat szintén ki fogja állni. Aki nem szavaz rá október 13-án, az akaratlanul is a Magyarországot sújtó hatalom-központosítás fenntartásához járul hozzá. És elszalasztja a lehetőségét annak, hogy olyan főpolgármester- jelöltet támogasson, akinek a megválasztása a népképviseleti hatalommal felruházottaknak a hatalomhoz való viszonyában is új kezdetet jelenthet, fordulatot hozhat.

A szerző volt országgyűlési képviselő, magyar és európai slam poetry bajnok.

Neked ajánljuk