Várhegyi Éva

Kipukkadásig: Orbán bankjai már rendszerszintű kockázatot jelentenek

  • Várhegyi Éva
  • 2019.10.08 16:14

Publicisztika

Az első Orbán-kormány 1998-ban megörökölte az addigra már csődtömeggé vált Postabankot annak 150 milliárd forintos tőkehiányával, amelyet közpénzből kellett kipótolni, hogy a betétesek ne veszítsék el megtakarításukat. A mostani, negyedik kormányzati ciklusában viszont Orbán Viktor maga kreál újabb, az eredetinél sokszorta nagyobb pénzeket megmozgató, és így jóval nagyobb kockázat felhalmozására alkalmas „Postabankot”, ami Damoklesz kardjaként szintén az adófizetők feje fö­lött lebeg.

Már maga a teremtés folyamata is jócskán emésztette a közpénzt. Ahhoz, hogy kellő gazdasági súlyú pénzintézeteket vonjanak a kormányfő szűkebb körének tulajdonába, illetve irányítása alá, nagy összegű befektetésekre volt szükség, amelyek, elegendő magántőke hiányában, az államot különféle módokon megpumpoló forrásokból táplálkozhattak csak.

A látóhatáron felderengő végső cél egy szövevényes, de jól behatárolt körre koncentrálódó tulajdonosi hátterű és hozzájuk hű, megbízható káderek által irányított, terebélyes bankcsoport létrehozása. Ennek paneljei elkészültek, már csak az összeillesztésük van hátra.

A gázszerelő mint kapocs

Az egyik panel az állami kézbe vett és szanált, majd Orbán-kreatúrák érdekeltségeibe átjátszott MKB Bank, mely ügylet lebonyolításában aktív szerepet vállalt a kormánytól elvileg független, ám Matolcsy elnök jóvoltából a kormányfőt szolgáló jegybank.

A többlépcsős tulajdonváltás nyomán a bankrészvények 49 százalékával – a Metis Magántőkealap és Rkofin Befektetési és Vagyonkezelő Kft. révén – Mészáros Lőrinc rendelkezik, további 43 százalékát pedig az üzleti partnere, Szíjj László által irányított Blue Robin és a Metisből kivált Eirene Magántőkealap birtokolja. A kipucolt bank vezetője az a Balog Ádám, aki MNB-alelnökként a bank szanálását és a tulajdon átjátszását is menedzselte. És bár a bankot már a tőzsdére is bevezették, az újonnan kibocsátott részvények sem fogják meggátolni, hogy a mai főtulajdonosok bankvezető, irányító pozíciója megmaradjon.

false

A kialakulóban lévő banki konglomerátum másik panelje a Mészároshoz szintén kötődő Vida József irányítása alá vont Takarék Csoport, amely az egykori takarékszövetkezeteken felül a kereskedelmi és jelzálogbankkal rendelkező, a Magyar Posta és a Díjbeszedő érdekeltségeivel megerősített FHB-csoportot is felzabálta. A hatalomkoncentráció fondorlatokban bővelkedő, a szövetkezeti tagságot kisemmiző hadművelet sikerét a kormány 136 milliárd forintos tőkejuttatással, a kormánypárti többség pedig a jogszerűség határait súroló törvényekkel olajozta meg.

Az egymilliót közelítő ügyféllel és a lakossági betétek közel ötödével rendelkező Takarék Csoport végső fazonírozása október végéig zárul le. Annyi már bizonyos, hogy a hazai bankpiac negyedik legnagyobb szereplőjévé felnőtt pénzügyi csoport irányítója Vida marad, aki a HVG-nek korábban így vallott a földijéről és régi üzlettársáról: „Kimondhatatlanul örültem, amikor megismertem Mészáros Lőrinc gázszerelőmestert. A gáz bevezetése ugyanis megváltoztatta az életünket.”

Vida egy személyben elnök-vezérigazgatója a csoport központi bankjának, az MTB Zrt.-nek, elnöke a Takarékbank Zrt.-nek (ez épp a napokban került az előbbi többségi tulajdonába) és a Takarék Jelzálogbanknak, amely a jelzáloghitel-refinanszírozási piac második legnagyobb szereplője. Bár a csoport folyamatosan változó tulajdonosi összetételét homály fedi, annyi azért látható, hogy mivel az egykori takarékszövetkezeti tagoknak együttesen sincs befolyásoló részesedésük, a kormányfőt kiszolgáló tulajdonosok (a Magyar Posta, Vida és Mészáros) határozzák meg a csoport működését, hitelezési politikáját, amit teljhatalmú vezetőként Vida végrehajt.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A körvonalazódó banki konglomerátum harmadik eleme a GE-től visszavásárolt Budapest Bank lehet, amelynek az EBRD-vel kötött szerződésben vállalt, régóta esedékes újraprivatizálása csak azért csúszik, mert még nem sikerült megtalálni a nemzetközi intézmény számára is elfogadható konstrukciót. A dolgot az nehezíti meg, hogy az új tulajdonosoknak legalább a magyar kormány által megfizetett 200 milliárd forintos vétel­árat le kell perkálniuk ahhoz, hogy elkerülhető legyen a tiltott állami támogatás vádja.

ár potenciális vevőként a tőkeerős K&H is bejelentkezett, nehéz elképzelni, hogy a kormány újból külföldi tulajdonba engedné a drágán megszerzett kincset. Valószínűbb, hogy az MKB-val történő részvénycsere útján vele közös tulajdonosi körhöz kerül, megtámogatva esetleg a szintén Mészáros érdekeltségébe tartozó Opus Globallal, amely a Konzum beolvasztásával a budapesti értéktőzsde 5. legnagyobb cégévé avanzsált.

Hatalmi mámor

Az Orbán-kreatúra Mészáros személyével összekapcsolt bankegyüttes végső állapotában a magyar bankpiac második legnagyobb szereplőjévé válik, kihelyezett hitelei már ma elérik a 3000 milliárd forintot. Az, hogy a csoport bankjait konglomerátummá szervezzék, azért lehet fontos Orbánnak, hogy megnyirbálja az OTP és más érdekeltségei révén vezető gazdasági pozíciót élvező Csányi Sándor hatalmát. A megszerzett bankok közös irányítását az is motiválhatja, hogy nagyobb lehetőséget nyújt a tulajdonosok és haverjaik pénzügyi machinációira, egymás körbehitelezésére, osztalék- és profittranszfereire.

Csányi Sándor, az utolsó nagy játékos a pályán

Csányi Sándor, az utolsó nagy játékos a pályán

Fotó: MTI

 

A sajtóból tudjuk, hogy e bankok tulajdonosai eddig is előszeretettel hitelezték saját és egymás érdekeltségeit, illetve más barátok-üzlettársak vállalkozásait. Néhány, az index.hu és az mfor.hu portálokon olvasható példa. Az MKB most nyáron 7 milliárd forint hitelt nyújtott az egyik tulajdonosa, Szíjj érdekeltségébe tartozó Duna Aszfaltnak, majd 10 milliárdos hitellel segítette a másik tulaj, Mészáros közvetett tulajdonában lévő céget a Tigáz közel felének a megvásárlásában.

A Budapest Bank a minap keretszerződést kötött a Mészáros üzlettársa, Jászai Gellért érdekeltségében lévő 4iG-vel, amelynek első része egy 1,2 milliárd forintos megrendelés. A Takarékbank tavaly ősszel 5,7 milliárd forintnyi részesedést vásárolt Schmidt Mária ingatlanfejlesztő cégében.

A létrejövő konglomerátum is számíthat a baráti bankok „életterét” jótékonyan kitágító állami intézményekre. Mindenekelőtt a kormányfő „jobbkeze” által irányított jegybankra, amely a most debütált növekedésikötvény-programjával segítheti a haveri cégek finanszírozását, kötvényeik megvásárlásával mérsékelve az őket hitelező bankok kockázatát. Ennek első példája: a T-Systems megvásárlásához szükséges 50 milliárd forintot bankhitelből előteremteni képtelen, csupán 3 milliárd saját tőkével rendelkező 4iG főtulajdonosa és vezetője, Jászai már bejelentkezett az MNB kötvényprogramjába.

De miért kellene aggódnunk

a szemünk előtt épülő banki konglomerátum miatt? Főjön a tulajdonosok feje azért, hogy elveszíthetik a tőkéjüket, ha meggondolatlanul hiteleznek. Csakhogy a bankok nem csupán saját tőkéjüket, hanem a betéteseik ezt jócskán meghaladó pénzét is kockáztatják.

A 2018. végi kimutatások szerint a Takarék Csoportban 1760 milliárd forintnyi lakossági betét koncentrálódik, a főként a vállalati bankpiacon erős MKB-ban 330, a Budapest Bankban pedig 280 milliárd. A három bank együttesen 2400 milliárd forint lakossági betétállománya a teljes bankrendszerének közel a negyedét teszi ki, és zömüket a betétbiztosítási alap (OBA) által védett, 100 ezer euró alatti „kisbetétek” alkotják. Ami azt jelenti, hogy bármi történjék is, az állam állja majd a számlát, hiszen a bankok befizetéseiből működő OBA ekkora összegnek csak töredékét volna képes kifizetni.

Arra éppúgy nem számíthatunk, hogy a felelőtlen hitelezéssel felemésztett tőkét a tulajdonosok pótolják majd, ahogyan annak idején a Postabanknál is hiába vártuk ezt. Akkor csupán az állami Posta meg a kormánytól függő vállalatok és önkormányzatok próbálták életben tartani a pénzintézetet, de a hólabdaként gyarapodó tőkehiányt ők sem tudták leküzdeni. Most a helyzet még rosszabb, mint akkor volt, hiszen a konglomerátum hiteleire a klientúra mellett a banktulajdonosok gyorsan szaporodó cégei is ácsingóznak.

A Postabanknál „csak” a politikai és kulturális élet hatalmasaival parolázó, nagyravágyó vezér ámokfutása okozta a bajt, amit az egyenként gyenge tulajdonosok köre és a kormánytól függő felügyelet sokáig elnézett neki. A mostani tulajdonosok veszélyesebbek: túl azon, hogy pénzügyi erejük sokkal inkább a kormánnyal kiépített kapcsolati hálóra, mintsem a piaci sikerre épül, az is komoly baj, hogy saját cégeik miatt kifejezetten érdekkonfliktusban állnak a bank prudens működésével.

Egyszer talán véget ér

De miért is kerülne bajba a konglomerátum valamely bankja? Hiszen bármennyire is részrehajló, a haverokat kedvezményező hitelpolitikát folytatnak, állami megrendelésekkel, uniós pénzekkel vagy más támogatásokkal a kormány biztosíthatja a hitelek visszafizetését. Csakhogy, miként a Széchenyi Bank és a Növekedési Hitel Bank esetében is láttuk, történhetnek malőrök. Nem zárható ki, hogy túlzottan elszaporodnak a haver ügyfelek, vagy a tulajdonosok válnak túl mohóvá, és osztalékként zsebre vágják a nehezen összehozott nyereséget.

Mint most is tették a Takarék Csoport központi bankjánál, amelynek a 7,7 milliárd forintnyi adózott eredményéből 6,6 milliárd osztalékot vettek ki, holott a tőkében szűkös csoportnak jót tett volna, ha a nyereséggel inkább a tőketartalékot növelik. Az MKB tulajdonosai visszafogottabbak voltak, ők a 25 milliárdos nyereségnek csak az ötödét vágták zsebre, ám ez is túlzottnak tekinthető akkor, ha a jegybanki segédlettel éppen egyenesbe került bank a Budapest Bank bekebelezésére pályázik.

Princz Gábor 2006-ben

Princz Gábor 2006-ban

Fotó: MTI

Az együttesen 400 milliárd forintnyi tőkével rendelkező banki konglomerátum csak addig finanszírozhatja tulajdonosai kedvére a haver cégek ügyleteit, ameddig a hatalom úgy akarja. Amíg számítani lehet az adósok fizetőképességét fenntartó állami üzletekre és a bankcsoportot segítő kormányzati akciókra – például a közalkalmazotti, önkormányzati vagy közüzemi számlák és a hozzájuk kapcsolódó bankműveletek becsatornázására. Addig még a banktőke is növelhető részvénykibocsátással, sőt, a hatalmi pozíció miatt felértékelődő árfolyamokkal még nyereség is teremthető.

Ám mindez nem tarthat örökké: egyszer talán véget ér a NER-rémálom, és kipukkadnak a nagyra fújt lufik. Mint ahogy Princz Gábor nagyra növesztett bankja is összecsuklott, mihelyt egy kormányváltást követően az új hatalom (jelesül: Orbán Viktor, Princz korábbi jó barátja) hasznosabbnak látta, ha állami pénzből a magáévá teszi a pénzintézetet, és ezért kimondta, amit mindenki tudott, hogy a király meztelen. Most persze jóval nagyobb a tét, és minél tovább működik a rendszer, a magyar gazdaság minél nagyobb hányadát gyűri maga alá, annál többe kerül majd a (legalább részleges) visszarendezés. Ha egyáltalán lehetséges lesz. Addig csak rezignáltan mondogathatjuk magunknak, egymásnak: nekünk se Mohács, se Postabank, se más vesztes pozíció nem kell.

Neked ajánljuk