Kárpátok bércei

  • 1997. július 17.

Publicisztika

Van már itt minden, virsli, vurstli, páternoszter, lufi, rossz emlékű múlt és posztkommunista jelen, de egy igazi mini-Kárpát-medence, na, az nincs. Pedig ha lenne, fellendülne ez a pesszimizmusba süllyedt bolhafészek - csak az a Kárpát-zanza hiányzik nagyon.

A szerk.

Van már itt minden, virsli, vurstli, páternoszter, lufi, rossz emlékű múlt és posztkommunista jelen, de egy igazi mini-Kárpát-medence, na, az nincs. Pedig ha lenne, fellendülne ez a pesszimizmusba süllyedt bolhafészek - csak az a Kárpát-zanza hiányzik nagyon.

Az ötlet az olaszországi Rimini városából származik, vagy honnan: ott egy helyen meg lehet nézni az összes olasz nevezetesség makettjét, azt a nagy kerek izét, ahol oroszlánok vetélkedtek a keresztényekkel, a ferde tornyot, amiről a pizza a nevét kapta, a velencei gondolás csatornákat, egyszóval mindent, talán még a bibionei strandot és a tarvisiói bőráruboltot is. Az úgynevezett ötletgazda - aki egy pécsi egyetemi tanárember egyébként - egy ilyet álmodott meg magyarba, a Balaton közelébe: mű Magyarország, mű Parlament és Kárpátok, debreceni nagytemplom és persze: a pozsonyi vár makettje, kolozsvári szalonna. És hogy az irredentizmus vádja ne érhesse őket: egy kis Bécs, egy szelet Lengyelország. Turistacsalogató látványosságnak szánják, amúgy.

Mindez olyan szörnyen hangzik, hogy nem is érdemel jobbat, aki erre befizet.

És evvel nem is kellene foglalkoznunk, ha a fentiek nem A Hét című tévéműsorban hangzottak volna el. A riport megszólaltatta az ötletgazdát, a polgármestert, aki összekuporgatta a hetven hektárt, és az Alapítvány (mert az is van már) rendelkezésére bocsátotta kilencvenkilenc évre, egy forint ellenében, megszólaltak a falubeliek, akik alig várják (vagy nem hallottak róla), sőt még Világosi Gábor (BM) is megszólalt. Mindenki nagyon örül.

De: örömünk nem lehet felhőtlen, mer´ van ám baj is. Ott az a nagy terület, és el kellene kezdeni a földmunkákat, pénz még sehol. Azaz adott már a megyei közgyűlés is, meg ez-és-az, de keveset; az egyik mikro-kárpáti szerint állami támogatás nélkül a vállalkozás elképzelhetetlen. Potom egymilliárdból megépülhetne ez a vonzó terv. És persze A Hét riportere nem kérdezte, vajh mi a lomposé´ adjon erre pénzt az állam.

Pedig mintha ez lenne a valódi sztori: már megint egy maroknyi ámokfutó dörömböl a kapun és pénzt kér, már megint állami segítséget várnak egy olyan vállalkozás beindítására, ami enyhén szólva magánügy; jobb helyen az ötletet papírra vetik - az egyik fecnit költség-haszon elemzésnek hívják -, és ha életképesnek tűnik, akkor kölcsönök, társtulajdonosok, szabad pénzforrások felkutatásába kezdenek. És vállalkoznak, aminek alapja a kockázat, bizony. A vállalkozásba bele is lehet bukni, a kölcsönöket, fájdalom, meg kell adni.

Ezek az - egyébként nyilván jóakaró és derék - emberek is (is, mert a jelenség nem rendkívüli) most a mi pénzünkre, az önök pénzére pályáznak, adóforintjainkból valósítanák meg álmaikat. És lehet, nem értik, mi a baj, jót akarnak ők; elképzelhető, hogy az államnak adnák az egész Kárpát-medence kócerájt - és nagyon haragudni fognak arra, aki azt mondja: erre egy fillér állami pénzt nem szabad költeni.

Mert a mini-Kárpát-medence a turistáknak és a piacnak kell - ha egyáltalán -; nekünk és az államnak nincs közünk hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.