n Általában zavarban vagyunk, ha politikusok beszédeit kell értelmeznünk: mi van, ha az egésznek nincs is semmi értelme, s a jeles államférfi megint csak öblögetett egy jókorát. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Orbán Viktornak az időnkénti feszítő erejű országértékelési szükségén túl megint nem volt más célja, mint kedvesen belesusogni hű és elkötelezett hívei fülébe azt, amit azok szeretnek, sőt elvárják, hogy azt kapják századszor is, amit ismernek, amit hallani szeretnének.
A Fidesz - MPSZ vezetőjéről már eddig is köztudott volt, hogy ha direkt ideologikus szöveget kell szolgáltatni, úgy előszerettel fordul a korábban általa is kárhozatosnak ítélt eszmei hagyományokhoz. A nemes tradíciók rendszerváltás utáni önjelölt pártjainak felzabálása után már semmi akadálya a nemzetvédő klerikális kultúrnacionalizmus harcos képviseletének; főmérnökünk legfeljebb azt kockáztatja, hogy ismételten leszögezik róla: eszmei-ideológiai szempontból kicsit dögevő természetű.
Most azonban, hogy új, veszélyesnek tűnő, rokon természetű (hipokrita, tenyérbemászóan arrogáns, de legfőképp szénbuta) vetélytárs tűnt fel a láthatáron, rögvest ki kell jelölni az eszmei cölöpöket, elvégre nincs jobb dolog, mint az állítólagosan veszélyben lévő/hiányzó nemzeti függetlenségről és középosztályról nyafogni, miközben a jobboldal lelkes bázisát képező média- és egyéb harcosok szabadon dühöngenek minden rendelkezésére álló felületen (papíron, tévében, rádióban, utcán, villamoson). Orbánnak ez persze nem fontos: a lényeg, hogy veszélyben nyelvünk, az egyetlen nemzeti vagyonelem, melyet eddig még nem loptak el a kommunisták. A legyengített nemzeti kultúra (mely egyben tiszta tó is) nem elég erős ahhoz, hogy a nemzetet vállára vegye és átmentse utódainknak - rakja hűvös halomba a képzavarokat neves államférfiúnk, akit korábban sem bántott fikarcnyit se, hogy propagandistái törve beszélik és írják a magyart, mert neki úgy jó, ha Bayer Zsolt az Illyés Gyula, mert neki úgy jó, ha vezető publicistája német, időnként angol mondatszerkezetekben fogalmaz, ha elmegyenge Krúdy-epigonok nyíjják és vonyítják..., s összefüggéstelen baromságaik kizárólag az arra hajlamos elemek hergelésére alkalmasak.
Persze nem az egy szem kincsünk, az anyanyelv ellensége az ellenség, hanem a nemzetközi magánbirodalmak, melyek a bankárvilágot uralják, s melyek csápjai mindenhová elérnek - lassan mi is fújjuk kívülről. Ennek ütemére masírozva koszorúzik a Horthy Miklós Társasággal együtt a Fidelitas meg a gazdapárt MPSZ, melynek fővárosi szervezete újra felállítaná a Károlyi-kertben Prohászka Ottokár, a keresztény kurzus s a modern politikai antiszemitizmus jelentős, lapunk hasábjain is méltatott apostolának szobrát.
Körükben maradva idézzük fel, hogy említett rezsimről már a kurzuslovagokból kiábrándult Szabó Dezső is kifejtette: három alapvető ismérvében hasonlít a görényre, miszerint sunyi, lop és büdös. Persze most már tudjuk, hogy minderről legkevésbé szegény görény tehet. Igaz, őt nem is értékelik évente.
