Kit szeret jobban Orbán: a muszlimokat vagy az illiberálisokat? – Ismét Európa kapui előtt dobrokol a török

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. október 23.

Publicisztika

Ha Törökország csatlakozik az unióhoz, akkor a 78 milliós lakosságával akkora nyomatékot adhat a demokráciaellenes összefogásnak, aminek Brüsszel aligha tud ellenállni.

Bár pár nappal október 18-i, isztambuli látogatása előtt Angela Merkel még arról nyilatkozott, hogy tárgyalásain figyelmeztetni fogja a török vezetőket, ne kapcsolják össze a szíriai menekültáradat megfékezése érdekében teendő lépéseket azzal az ambíciójukkal, hogy mihamarabb az EU tagjaivá váljanak, a kancellár törökországi megjelenése mégiscsak nagy szolgálatot tett Erdoğannak és rendszerének. És még az sincs kizárva, hogy a csatlakozási tárgyalások végül felgyorsulnak. Merkel a miniszterelnökkel a Dolmabahçe, illetve az elnökkel a Yıldız palotában lezajlott tárgyalásai során ugyanis arra kényszerült, hogy a négy török alapkövetelést maradéktalanul elfogadja:

1. Az egyelőre induló összegnek tekintett 3 milliárd euró, melyet az unió a szír menekültek ellátására kilátásba helyezett Törökországnak, nem lehet része azon uniós alapoknak, melyek a csatlakozási folyamatot finanszírozzák. Erdoğan többször kifejtette: a menekültkérdés nem Törökország, hanem Szíria ügye.

2. Azonnal meg kell könnyíteni a török állampolgárok számára az uniós vízumok kibocsátását, és egyidejűleg lépéseket kell tenni a schengeni státusz megadása felé, melyre legkésőbb 2016-ban sor kell, hogy kerüljön.

3. Az uniós tagságot előkészítő tárgyalások hat fejezetét azonnal újra kell nyitni.

4. Törökországnak vissza kell kapnia a jogát, hogy delegációi részt vehessenek az uniós csúcstalálkozókon, méghozzá tagjelölti státuszban.

Erdoğan tehát jó érzékkel nyújtotta be a számlát, ráadásul egy olyan pillanatban, amikor

Merkel – vagyis az unió – nem mondhatott nemet.

Orbán és Merkel októberv22-én az Európai Néppárt kongresszusán

Orbán és Merkel október 22-én az Európai Néppárt kongresszusán

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

November 1-én Törökország történetének egyik legfontosabb választására kerül sor, Recep Tayyip Erdoğan sorsa pedig nagymértékben ettől függ. Mi több, a rendszer ellenzéke – elsősorban a demokratikus baloldal, valamint az ország 20 millió kurdja által jelentős mértékben támogatott Népi Demokrata Párt (HDP) – az elmúlt hónapokban komolyan hihette, hogy esélye van Erdoğannal szemben. A rendszer valóban inogni kezdett, a szekuláris erők visszaszerezték a kezdeményezést, felbomlott Erdoğan különleges szövetsége a kurdokkal, lelepleződött a török Nemzetbiztonsági Szolgálat (MIT) érintettsége az Iszlám Állam (ISIS) létrejöttében, Putyin és Irán harcoló csapatokat és fegyvereket küldött a nagy ellenfél, Bassár al-Aszad megmentésére, Ankara és Jeruzsálem stratégiai kapcsolatai pedig már rég romokban hevernek. Ráadásul Erdoğannak sikerült elmérgesítenie viszonyát az Európai Unióval, melyben legfeljebb egyetlen szövetségese van, a szintén illiberális Orbán.

Erdoğan és Orbán

Erdoğan és Orbán meghitt pillanata

 

Ám a tény, hogy Törökország megkerülhetetlen a menekülthullám megállítását illetően, teljesen átrendezte az erővonalakat, ez most esélyt kínál Erdoğannak, hogy fordítson, s megerősítse pozícióit otthon, továbbá az unió – nem mellesleg a csatlakozás – viszonylatában.

Ez a potenciális győzelem

ugyanakkor csökkenti a törökországi demokratikus erők súlyát s így a demokratizációs folyamatot is lassítja vagy visszájára fordítja. A két tendencia között szemmel látható a roppant ellentét.

De nem ez az egyetlen ellentmondás. Ugyanis nem csak Erdoğan antiszekuláris, illiberális és iszlamista ellenforradalma volt oka annak, hogy Brüsszel befagyasztotta a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával, s a már említett hat fejezetet még ki sem nyitotta. A további okok között szerepelt, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége egyenetlen, a lakosság felkészületlensége a demokráciára óriási. A 2004-ben s azt követően végrehajtott kelet-európai beléptetésekkel Brüsszel már megégette magát; nem csak Románia és Bulgária vagy Horvátország bizonyult egyelőre emészthetetlennek, de a V4-ek is, úgy en bloc; hogy most Magyarország kétes szerepével külön ne is foglalkozzunk. Ha Törökország csatlakozik, akkor a maga 78 milliós lakosságával akkora nyomatékot adhat a demokráciaellenes összefogásoknak, aminek az unió aligha tud majd ellenállni.

Ugyanakkor az is tény, hogy – a török születési rátát szem előtt tartva – öt éven belül az unió legnagyobb országa muszlim lenne, bájos mellékszála ennek az egész történetnek viszont, hogy ez ellen leginkább azok tiltakoznak – közöttük Orbán, Kaczynski stb. –, akiknek a leghőbb vágya egy efféle illiberális internacionálé tető alá hozása.

 

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.