Kit szeret jobban Orbán: a muszlimokat vagy az illiberálisokat? – Ismét Európa kapui előtt dobrokol a török

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. október 23.

Publicisztika

Ha Törökország csatlakozik az unióhoz, akkor a 78 milliós lakosságával akkora nyomatékot adhat a demokráciaellenes összefogásnak, aminek Brüsszel aligha tud ellenállni.

Bár pár nappal október 18-i, isztambuli látogatása előtt Angela Merkel még arról nyilatkozott, hogy tárgyalásain figyelmeztetni fogja a török vezetőket, ne kapcsolják össze a szíriai menekültáradat megfékezése érdekében teendő lépéseket azzal az ambíciójukkal, hogy mihamarabb az EU tagjaivá váljanak, a kancellár törökországi megjelenése mégiscsak nagy szolgálatot tett Erdoğannak és rendszerének. És még az sincs kizárva, hogy a csatlakozási tárgyalások végül felgyorsulnak. Merkel a miniszterelnökkel a Dolmabahçe, illetve az elnökkel a Yıldız palotában lezajlott tárgyalásai során ugyanis arra kényszerült, hogy a négy török alapkövetelést maradéktalanul elfogadja:

1. Az egyelőre induló összegnek tekintett 3 milliárd euró, melyet az unió a szír menekültek ellátására kilátásba helyezett Törökországnak, nem lehet része azon uniós alapoknak, melyek a csatlakozási folyamatot finanszírozzák. Erdoğan többször kifejtette: a menekültkérdés nem Törökország, hanem Szíria ügye.

2. Azonnal meg kell könnyíteni a török állampolgárok számára az uniós vízumok kibocsátását, és egyidejűleg lépéseket kell tenni a schengeni státusz megadása felé, melyre legkésőbb 2016-ban sor kell, hogy kerüljön.

3. Az uniós tagságot előkészítő tárgyalások hat fejezetét azonnal újra kell nyitni.

4. Törökországnak vissza kell kapnia a jogát, hogy delegációi részt vehessenek az uniós csúcstalálkozókon, méghozzá tagjelölti státuszban.

Erdoğan tehát jó érzékkel nyújtotta be a számlát, ráadásul egy olyan pillanatban, amikor

Merkel – vagyis az unió – nem mondhatott nemet.

Orbán és Merkel októberv22-én az Európai Néppárt kongresszusán

Orbán és Merkel október 22-én az Európai Néppárt kongresszusán

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

November 1-én Törökország történetének egyik legfontosabb választására kerül sor, Recep Tayyip Erdoğan sorsa pedig nagymértékben ettől függ. Mi több, a rendszer ellenzéke – elsősorban a demokratikus baloldal, valamint az ország 20 millió kurdja által jelentős mértékben támogatott Népi Demokrata Párt (HDP) – az elmúlt hónapokban komolyan hihette, hogy esélye van Erdoğannal szemben. A rendszer valóban inogni kezdett, a szekuláris erők visszaszerezték a kezdeményezést, felbomlott Erdoğan különleges szövetsége a kurdokkal, lelepleződött a török Nemzetbiztonsági Szolgálat (MIT) érintettsége az Iszlám Állam (ISIS) létrejöttében, Putyin és Irán harcoló csapatokat és fegyvereket küldött a nagy ellenfél, Bassár al-Aszad megmentésére, Ankara és Jeruzsálem stratégiai kapcsolatai pedig már rég romokban hevernek. Ráadásul Erdoğannak sikerült elmérgesítenie viszonyát az Európai Unióval, melyben legfeljebb egyetlen szövetségese van, a szintén illiberális Orbán.

Erdoğan és Orbán

Erdoğan és Orbán meghitt pillanata

 

Ám a tény, hogy Törökország megkerülhetetlen a menekülthullám megállítását illetően, teljesen átrendezte az erővonalakat, ez most esélyt kínál Erdoğannak, hogy fordítson, s megerősítse pozícióit otthon, továbbá az unió – nem mellesleg a csatlakozás – viszonylatában.

Ez a potenciális győzelem

ugyanakkor csökkenti a törökországi demokratikus erők súlyát s így a demokratizációs folyamatot is lassítja vagy visszájára fordítja. A két tendencia között szemmel látható a roppant ellentét.

De nem ez az egyetlen ellentmondás. Ugyanis nem csak Erdoğan antiszekuláris, illiberális és iszlamista ellenforradalma volt oka annak, hogy Brüsszel befagyasztotta a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával, s a már említett hat fejezetet még ki sem nyitotta. A további okok között szerepelt, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége egyenetlen, a lakosság felkészületlensége a demokráciára óriási. A 2004-ben s azt követően végrehajtott kelet-európai beléptetésekkel Brüsszel már megégette magát; nem csak Románia és Bulgária vagy Horvátország bizonyult egyelőre emészthetetlennek, de a V4-ek is, úgy en bloc; hogy most Magyarország kétes szerepével külön ne is foglalkozzunk. Ha Törökország csatlakozik, akkor a maga 78 milliós lakosságával akkora nyomatékot adhat a demokráciaellenes összefogásoknak, aminek az unió aligha tud majd ellenállni.

Ugyanakkor az is tény, hogy – a török születési rátát szem előtt tartva – öt éven belül az unió legnagyobb országa muszlim lenne, bájos mellékszála ennek az egész történetnek viszont, hogy ez ellen leginkább azok tiltakoznak – közöttük Orbán, Kaczynski stb. –, akiknek a leghőbb vágya egy efféle illiberális internacionálé tető alá hozása.

 

A szerző a DK elnökségi tagja

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.