Kit szeret jobban Orbán: a muszlimokat vagy az illiberálisokat? – Ismét Európa kapui előtt dobrokol a török

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. október 23.

Publicisztika

Ha Törökország csatlakozik az unióhoz, akkor a 78 milliós lakosságával akkora nyomatékot adhat a demokráciaellenes összefogásnak, aminek Brüsszel aligha tud ellenállni.

Bár pár nappal október 18-i, isztambuli látogatása előtt Angela Merkel még arról nyilatkozott, hogy tárgyalásain figyelmeztetni fogja a török vezetőket, ne kapcsolják össze a szíriai menekültáradat megfékezése érdekében teendő lépéseket azzal az ambíciójukkal, hogy mihamarabb az EU tagjaivá váljanak, a kancellár törökországi megjelenése mégiscsak nagy szolgálatot tett Erdoğannak és rendszerének. És még az sincs kizárva, hogy a csatlakozási tárgyalások végül felgyorsulnak. Merkel a miniszterelnökkel a Dolmabahçe, illetve az elnökkel a Yıldız palotában lezajlott tárgyalásai során ugyanis arra kényszerült, hogy a négy török alapkövetelést maradéktalanul elfogadja:

1. Az egyelőre induló összegnek tekintett 3 milliárd euró, melyet az unió a szír menekültek ellátására kilátásba helyezett Törökországnak, nem lehet része azon uniós alapoknak, melyek a csatlakozási folyamatot finanszírozzák. Erdoğan többször kifejtette: a menekültkérdés nem Törökország, hanem Szíria ügye.

2. Azonnal meg kell könnyíteni a török állampolgárok számára az uniós vízumok kibocsátását, és egyidejűleg lépéseket kell tenni a schengeni státusz megadása felé, melyre legkésőbb 2016-ban sor kell, hogy kerüljön.

3. Az uniós tagságot előkészítő tárgyalások hat fejezetét azonnal újra kell nyitni.

4. Törökországnak vissza kell kapnia a jogát, hogy delegációi részt vehessenek az uniós csúcstalálkozókon, méghozzá tagjelölti státuszban.

Erdoğan tehát jó érzékkel nyújtotta be a számlát, ráadásul egy olyan pillanatban, amikor

Merkel – vagyis az unió – nem mondhatott nemet.

Orbán és Merkel októberv22-én az Európai Néppárt kongresszusán

Orbán és Merkel október 22-én az Európai Néppárt kongresszusán

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

November 1-én Törökország történetének egyik legfontosabb választására kerül sor, Recep Tayyip Erdoğan sorsa pedig nagymértékben ettől függ. Mi több, a rendszer ellenzéke – elsősorban a demokratikus baloldal, valamint az ország 20 millió kurdja által jelentős mértékben támogatott Népi Demokrata Párt (HDP) – az elmúlt hónapokban komolyan hihette, hogy esélye van Erdoğannal szemben. A rendszer valóban inogni kezdett, a szekuláris erők visszaszerezték a kezdeményezést, felbomlott Erdoğan különleges szövetsége a kurdokkal, lelepleződött a török Nemzetbiztonsági Szolgálat (MIT) érintettsége az Iszlám Állam (ISIS) létrejöttében, Putyin és Irán harcoló csapatokat és fegyvereket küldött a nagy ellenfél, Bassár al-Aszad megmentésére, Ankara és Jeruzsálem stratégiai kapcsolatai pedig már rég romokban hevernek. Ráadásul Erdoğannak sikerült elmérgesítenie viszonyát az Európai Unióval, melyben legfeljebb egyetlen szövetségese van, a szintén illiberális Orbán.

Erdoğan és Orbán

Erdoğan és Orbán meghitt pillanata

 

Ám a tény, hogy Törökország megkerülhetetlen a menekülthullám megállítását illetően, teljesen átrendezte az erővonalakat, ez most esélyt kínál Erdoğannak, hogy fordítson, s megerősítse pozícióit otthon, továbbá az unió – nem mellesleg a csatlakozás – viszonylatában.

Ez a potenciális győzelem

ugyanakkor csökkenti a törökországi demokratikus erők súlyát s így a demokratizációs folyamatot is lassítja vagy visszájára fordítja. A két tendencia között szemmel látható a roppant ellentét.

De nem ez az egyetlen ellentmondás. Ugyanis nem csak Erdoğan antiszekuláris, illiberális és iszlamista ellenforradalma volt oka annak, hogy Brüsszel befagyasztotta a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával, s a már említett hat fejezetet még ki sem nyitotta. A további okok között szerepelt, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége egyenetlen, a lakosság felkészületlensége a demokráciára óriási. A 2004-ben s azt követően végrehajtott kelet-európai beléptetésekkel Brüsszel már megégette magát; nem csak Románia és Bulgária vagy Horvátország bizonyult egyelőre emészthetetlennek, de a V4-ek is, úgy en bloc; hogy most Magyarország kétes szerepével külön ne is foglalkozzunk. Ha Törökország csatlakozik, akkor a maga 78 milliós lakosságával akkora nyomatékot adhat a demokráciaellenes összefogásoknak, aminek az unió aligha tud majd ellenállni.

Ugyanakkor az is tény, hogy – a török születési rátát szem előtt tartva – öt éven belül az unió legnagyobb országa muszlim lenne, bájos mellékszála ennek az egész történetnek viszont, hogy ez ellen leginkább azok tiltakoznak – közöttük Orbán, Kaczynski stb. –, akiknek a leghőbb vágya egy efféle illiberális internacionálé tető alá hozása.

 

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.