Kovács László: Betekintés a Fidesz brüsszeli tevékenységébe

  • Kovács László
  • 2019. május 22.

Publicisztika

Kohl kancellár azt kérte Pötteringtől, hogy állítsa le az Európai Néppárt frakciójában részt vevő Fidesz képviselők áskálódását.

A napokban a Magyar Narancs idézte az országgyűlés elnökének, a Fidesz egyik alapító tagjának, Kövér Lászlónak siófoki nyilatkozatát, amely szerint „a volt kommunista külügyér, Kovács László a Medgyessy-kormány jelöltjeként úgy került 2004-ben a Magyarországnak járó Európai Biztosi posztra, úgy ment át a szűrőn, mint melegített kés a vajon, ellenben Navracsics Tibort, az Orbán kormány volt igazságügy-miniszterét alig fogadták el azért, mert fideszes.”

Ha valaki hiteles képet akar kapni a történtekről, és a Fidesz módszereiről,

annak meg kell ismernie a folyamat részleteit. Kövér László, aki velem egy időben ugyancsak az MSZMP Központi Bizottságának apparátusában dolgozott – vagyis szintén kommunista volt –, jól emlékszik.

A hetvenes évek közepétől valóban az MSZMP, az állampárt Központi Bizottságának Külügyi osztályán dolgoztam. Feladatom a kapcsolatok kiépítése volt a nemzetközi kommunista mozgalomhoz tartozó MSZMP és a nyugat-európai szociáldemokrata pártok között. A nyolcvanas években, az akkori pártközpont két reformszellemű osztálya, a gazdaságpolitikai osztály és a külügyi osztály néhány vezető munkatársa együtt dolgoztunk a rendszerváltás előkészítésén, a magyar külgazdasági és külpolitikai kapcsolatok Nyugat felé történő és hazánk számára előnyökkel járó kinyitásán. Ebbe a körbe tartozott a bizalmas párbeszéd megkezdése az Európai Közös Piac brüsszeli apparátusában dolgozó szociáldemokrata politikusokkal, a Közös Piac és a Magyarország közötti, számunkra előnyös megállapodások létrehozása, hazánk csatlakozása a Nemzetközi Valuta Alaphoz (IMF) és a Világbankhoz. A szovjet blokk többi országához képest sokkal aktívabb és szélesebb körű együttműködést alakítottunk ki az euro- atlanti közösség tagállamaival, majd a rendszerváltás után ennek folytatásaként hazánk csatlakozott az Európa Tanácshoz, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

Horn Gyula közvetlen munkatársaként, később a Horn-, majd a Medgyessy-kormány külügyminisztereként végzett munkám nyilvánvalóan elősegítette biztosi jelölésem elfogadását. A Fidesz akkori európai parlamenti képviselői viszont éppen azzal segítették elfogadásomat, amivel azt akadályozni igyekeztek. Az Európai Parlament képviselői között

azt híresztelték, hogy Putyinnal együtt jártam Moszkvában a KGB Akadémiájára, baráti kapcsolatban vagyunk,

amiből természetesen egy szó sem volt igaz. Az ellenem folytatott kampány mélypontja az volt, amikor az Európai Parlament valamennyi képviselőjének email-postájába elküldtek egy sokszorosított fényképet, amelyen egy kb. ötvenfős „pufajkás” alakulat volt látható. Az első sorban ülő parancsnok képe alatt egy kézzel írott szöveg jelezte, hogy a képen „az a Kovács László látható, aki 1956 novemberében a forradalmat és a szabadságharcot leverő szovjet hadsereg oldalán harcolt, és akit a Medgyessy-kormány az Európa Bizottság tagjának jelölt”. A képen látható férfi akkor kb. 50 éves lehetett, én viszont még középiskolás diák voltam. Pár nap múlva a magyar bulvársajtóban meg is jelent egy férfi fényképe, aki úgy nyilatkozott, hogy azon a képen ő szerepel.

A Fidesz akcióján felháborodva felkerestem az Európai Néppárt (EPP) német keresztény demokrata vezetőjét, Hans-Gert Pötteringet,

aki az őt is felháborító ügy kivizsgálását ígérte. Két nap múlva újra találkoztunk és akkor elmondta, hogy felhívta Kohl kancellárt, akinek korábban közeli munkatársa volt, és aki megerősítette neki, hogy az ellenem felhozott vádaknak nincs semmilyen alapjuk. Horn Gyulával együtt dolgoztunk a rendszerváltásért, a magyar külpolitika nyugati nyitásáért és azon, hogy Magyarország az Euro-atlanti Közösség része legyen. Elmondta, hogy Kohl kancellár azt kérte tőle, állítsa le az Európai Néppárt frakciójában részt vevő Fidesz képviselők áskálódását, amit meg is tett.

Számomra elégtételt jelentett, hogy a következő napokban az Európai Parlament számos, különböző nemzetiségű jobboldali képviselője fejezte ki felháborodását a Fidesz alaptalan rágalmai miatt, ami így végül a Fidesz képviselőit az Európai Parlamentben vezető Szájer Józsefre és társaira ütött vissza.

A szerző politikus, hat évig volt az MSZP elnöke, volt külügyminiszter, volt EU-biztos.

(Kiemelések tőlünk: magyarnarancs.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.