Ha a kormány nevezi ki az MTA kutatóintézeteit irányító testület tagjainak felét (“paritás”), akkor az MTA elveszti önkormányzó jellegét. Ez a cél. Annak a kormánynak a célja, amelyet nap, mint nap, számos bírálója is konzervatívnak nevez.
Pedig a magyar demokrácia ősplatánkorú tudományos intézményének kidöntési kísérlete nyomokban sem tartalmaz konzervativizmust. A margitszigeti ősplatán, akit (igen, AKIT), 1823-ban ültettek, mint a tőle pár rétnyire álló, 2013-ban alternatív köztársasági elnökjelölt hosszúkarú platánfa, látta az Őszikék-et író, az MTA székházában lakó, az intézményért titoknokként és főtitkárként oly sokat tevő Arany Jánost.
Széchenyi István 1825-ben kezdeményezte a magyar tudós társaság létrehozását. Ha előfutárnak tekintjük az 1793 és 1806 között Kolozsváron működött Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot, akkor az MTA gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza. A tudományos szempontok közmegbízatású szószólójának is tekinthető MTA megőrzendő érték. Ha a kormány nem tiszteli ezt az értéket, mit tehetünk a megóvásáért?
Többek között azt, hogy komolyan vesszük a parlamentet, amiből szerencsére kettő is van: A magyar és az európai.
Kezdjük a magyar országgyűléssel.
Az ellenzéki pártoknak is szót kell emelniük azért, hogy ha egyáltalán van olyan demokratikus hatalmi ág, amelyik kaphat korlátozott szerepet az MTA kutatóintézeteinek irányításában, akkor az nem a kormány, hanem az országgyűlés. Abban pedig ellenzék is van. Az országgyűlés már csak ilyen.
A múlt évezredbeli, rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerint a közrádiót és a köztelevíziókat felügyelő kuratóriumok tagjainak egy hatodát az országgyűlés kormánypárti, egy hatodát ellenzéki képviselőcsoportjai jelölték, kétharmadát pedig társadalmi szervezetek. Ez a bármely parlamenti többség hatalmát korlátozó szabályozás akkor született, amikor a kormányzó koalíciónak (amelynek képviselője voltam), sokkal erősebb kétharmados többsége volt az országgyűlésben, mint a jelenlegi kormánypártnak, amely akkor, ellenzéki pártként persze szívesen fogadta a hatalom e korlátozását.
Ennek a szabályozásnak az ellenzék súlyától függetlenül kiegyensúlyozott, az országgyűlés szerepét a szóban forgó testületek egyharmadának kiválasztására korlátozó, és a kormány szerepét kizáró része az MTA kutatóintézeteinek irányító testületére is alkalmazható. A parlamenti pártok közvetlen befolyásának elkerülése végett azzal az eltéréssel, hogy a tagok egyharmadát nem az országgyűlési képviselőcsoportok jelölnék, hanem egy parlamenti jelölőbizottság, amelyben fele-fele arányban volna képviselve az ellenzék és a kormánytöbbség. Ezzel megvalósulna a kormány által javasolt paritás. Csak nem úgy.
A végrehajtó hatalmi ág, a kormány képviselete az MTA kutatóintézeteinek irányításában egyharmados arányban sem elfogadható.
A kormánynak már az is megkérdőjelezhető befolyást ad, hogy közvetlen pénzbeli támogatásokkal hatással lehet az MTA kutatási tevékenységeire. Az MTA Földrajztudományi Intézetének közreműködésével készül Magyarország Nemzeti Atlasza, amely a Kárpát-medencét tekinti hazánknak (más népek nemzeti atlaszaival átfedések révén remélhetőleg összebékíthető módon), amiben nem kizárt, hogy a kormány pénzbeli támogatása is szerepet játszott.
A másik parlamentünk, a közös európai persze távolabb van az MTA-tól,
amitől az országházunk az Akadémia utcán öt perc séta. A magukat konzervatívnak (is) tartók mégis jól teszik, ha május 26-án vasárnap, az európai parlamenti választásokon vigyázó szemüket a magyar tudomány ősplatán korú intézményére is vetik, és olyan pártokra szavaznak, amelyekre adott szavazattal az MTA védelmében is hozzájárulhatnak a Széchenyi téri székházú intézmény hagyományát nem tisztelő kormány egyre fékevesztettebbé váló hatalmának korlátozásához.
A szerző magyar és európai slam poetry bajnok, a Földalatti Slam és a Tilos Rádió szerkesztője, szólásszabadságkutató, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő.
