Publicisztika

A múlt héten, november 14-én Nagyszebenben tartott magyar-román kormányülés sajnálatosképpen a leglaposabb és legmeddőbb volt az összes közül.

Liberális (Fidesz- és SZDSZ-közeli) értelmiségiek időnként előkapják a ládafiából az MSZP-s főkáderek bábjait, s jól megszurkálják őket. Nagy Sándort, Szekeres Imrét, Kiss Pétert stb. Lamperth Mónika most önként jelentkezett, meg is kapta a magáét.

A gazdasági rendszerváltás szociális piacgazdaságot ígért, nagy választékot, jó minőségű szolgáltatásokat és szociális hálót a magasabb árakkal szemben védtelen polgároknak. Ma a rendszerváltás előtti szintnél olcsóbban juthatunk közepes minőségű élelmiszerhez és ruhához, a kezdeti bizonytalanságok után erős verseny alakult ki a bankok, a biztosítók, a gépkocsikereskedők meg a telefonszolgáltatók között - és a sor folytatható.

Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter a minap az MSZP pedagógustagozatának ülésén megpendítette, hogy a gyerekek közötti esélyegyenlőség megteremtésének érdekében felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást. E gondolat egy magát szociáldemokratának tartó kormánytól nem meglepő, és nem egyedi az európai történelemben.

Hogy ki mit mond - az úszó, az edző, a szövetségi kapitány, a szövetségi elnök, az ellenőrzést végző Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója -, tudjuk. Azt is, hogy mi minden azonos ezekben az egymástól több ponton eltérő állításokban. De éppen ezek az azonosságok a legelszomorítóbbak.

Október végén a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényjavaslatát. Az ellenzék továbbra is elveti a tervezetet - ebben nincs semmi új, mint ahogyan abban sem, hogy a tagadáson kívül másra nem futja az erejükből.

Egy ország tudatos szellemi működésének feltétele, hogy polgárai időnként nyilvánosan megbeszélik, mi történik velük. Ez a működés azonban sohasem emelkedhet az öntudat szintjére, ha nem tükröződik valami más, általánosabb, az adott provincia határain túli működésben. A magyar szellemi közélet öntudatlansága, provincializmusa meghitt témák körül folytatott meghitt személyeskedésekből áll össze. Igen jellemző erre az önfeledt öntudatlanságra az elvontabb fogalmaktól, ideáktól való kínos tartózkodás, illetve az az értetlenség és riadalom, amit az ilyenfajta diskurzusra tett kísérlet törvényszerűen kivált.

A hétköznapi okoskodás szerint az MSZP mindjárt elbocsátja miniszterelnökét, mert az ő népszerűtlensége, hitelvesztése, reformeszetlenkedése, ésatöbbije úgy megüli a pártot, hogy az hovatovább a 15 százalékból alig lát ki. És ez biztos így is van.

A nyilvános zsidózást, cigányozást, buzizást, általánosabban a rasszizmus nyíltszíni formáit betiltani nem kell félnünk. Jó lesz.

Aki pénzért kénytelen ácsingózni, mindenképpen hálátlan. Ha nem kap pénzt, nyilván utálja a pénzforrás letéteményeseit. Akinek pedig jut valami, azért füstölög, mert kevesli az adományt, elegánsabban szólva, a támogatást. Ezenfelül, ha állami pénzek osztogatásáról van szó, az illetékes adófizető is joggal háboroghat, hogy elherdálják a tőle beszedett pénzt.

Egy szeg miatt a patkó elveszett, A patkó miatt a ló elveszett, A ló miatt a csata elveszett, A csata miatt az ország elveszett, Verd be jól azt a patkószeget! A patkószeg a szociológusoknál a törött üvegtábla. Azt mondják, egy városrész leromlása úgy indul el, hogy egy bezúzott ablakot nem javítanak meg. Ez az a pont, ahonnan még volna kiút: a megjavított ablak arról üzen, hogy itt emberek élnek, akik figyelnek a környezetükre, és a közösségben van annyi erő, hogy megőrizze élhetőnek a saját mikrovilágát.

A Magyar Narancs szeptember 27-i számában Nádasdy Ádám válaszolt Salamon János két héttel korábban megjelent cikkére (A nyelvromlás virágai: Modern Talking Back), s válaszában azt írta: elsősorban azért ragadott tollat, mert "a szerző több szokatlan megállapítást tett a nyelvészetről és annak feladatáról". Salamon azonban nem csupán a nyelvészetről és annak feladatáról tett szokatlan megállapításokat, hanem a filozófiáról és annak feladatáról is - sőt viszontválaszának (Az Értől az Érig: Válasz Nádasdy Ádámnak, Magyar Narancs, október 11.) megjelenése óta a szokatlan megállapítások száma csak nőtt. Elérkezett hát az idő, hogy alaposabban is szemügyre vegyük, milyen filozófiai gondolatmenetekkel igyekszik Salamon alátámasztani a "nyelvromlásról" szóló nézeteit, valamint hogy mindennek mi köze van a filozófiához és a nyelvtudományhoz.

Amikor a közelmúltban a káprázatos tehetségű Szávay Ágnes, a magyar tenisz új csillaga a US Openen letette a névjegyét, a Hócipő címlapján az ő, valamint Talmácsi Gábor és Lékó Péter fotója mellett az a cím virított: "Végre igazi sztárok". Belül a szerkesztő el is magyarázta, hogy a tévé végképp rendet vágott, mi a magunk sikersportágaival mehetünk a búsba, a kutyát sem érdeklik.