A hétköznapi okoskodás szerint az MSZP mindjárt elbocsátja miniszterelnökét, mert az ő népszerűtlensége, hitelvesztése, reformeszetlenkedése, ésatöbbije úgy megüli a pártot, hogy az hovatovább a 15 százalékból alig lát ki. És ez biztos így is van.
Ha azonban fordítunk egyet szokásos perspektívánkon, már csak az unaloműzés kedvéért, a kérdés feltehető ekképpen is: ha a kormányfő magával rántja a padlózatra a pártját, akkor mit csinál a pártja a kormányfővel, aki egyszersmind elnöke is neki? Nyár vége óta a Zuschlag-ügytől Kaszab Csaba kőbányai exalpolgármester elsőfokú, ám emberes ítéletén át az MDF által szorgalmazott, és a fővárosi parkolási társaságok ügyében felállítandó parlamenti vizsgálóbizottság megakadályozásán keresztül Veres János egykori cégének innovatív áfa-visszaigénylési gyakorlatáig bezárólag úgyszólván napi rendszerességgel értesült a nyilvánosság különféle összegű, ám egyformán bizonyítottnak tekinthető disznóságokról. És akkor az ugyancsak a főként a szocpárthoz kötődő, jobbára láthatatlan energiaügyi és vasúti lobbiról nem is beszéltünk, miként egyes fővárosi MSZP-s polgármesterek szívbéli vonzódásáról sem a belkerületi, értékes ingatlanokkal csencselő, ismeretlen tulajdonosi hátterű off-shore cégekhez. A jóhiszemű magyarázat szerint az országos pártvezetés pusztán balfaszságból hagyta elszemtelenedni egyes helyi vezetőit (beférkőztek a gazok!), és ha akart, sem tudott volna közbelépni (hogy ilyen esetekben csak az etikai bizottság járhasson el, az tényleg egy vicc): de ez így együtt nem fog-e megártani? És mi jöhet még? Merthogy fent sorolt példáink nem az utolsók voltak, melyekről tudomást szerez a nagyközönség, arra mérget is vennénk akár. Megannyi púp a kormányfő-pártelnök hátán - nem is csak azért, mert hiteltelenné teszik köztisztasági erőfeszítéseit, de azért is, mert így aligha lehet dolgozni. Egy pártelnök nem prédikálhat a politika megtisztításáról, miközben egyes, a pártjához tartozó egyének részben le vannak sittelve, részben le lesznek, részben meg le kéne őket. A gazdasági bűnözés és a szocpárt interface-ének kiterjedéséről persze fogalmunk sincs azon kívül, hogy nagyobb mint 0 cm2, és nem is vagyunk hajlandóak erről találgatásokba bonyolódni; de azt azért sokért nem adnánk, ha a vagyonosodási vizsgálatról szóló javaslat belső vitáját nyomon követhetnénk. Békesi László, a Horn-kormány első pénzügyminisztere egy régi interjújában (Mozgó Világ) azon morfondírozott, hogy Gyurcsánynak először mégiscsak az MSZP-t kellett volna "megreformálnia", és csak aztán nekilátni Magyarországnak. Ez jó gondolat, egyetlen hátulütője, hogy akkor a mi hazánk miniszterelnökét most Orbán Viktornak hívnák. Viszont ezt a munkát akkor sem lehet megspórolni: és nyilván ezért ragaszkodott a kormányfő ahhoz, hogy ő legyen a párt elnöke is. Lehet, hogy elég szövetségest talál ehhez az elkövetkezendő időkben - az elnökségben, a frakcióban, a megyei vezetők között, végső esetben a kongresszuson. Ha viszont nem, akkor nem csak az MSZP-nek érdemes elgondolkodnia azon, hogy mit várhat még Gyurcsány Ferenctől.
