Sokáig nem okvetlenül ezt gondoltuk, de most hajlunk rá, nem függetlenül az elmúlt egy év eseményeitől, az utcai rasszizmus tobzódásától, a melegtüntetés előtti verbális és utáni fizikai erőszaktól, sorolhatnánk. Másfél évtizede várunk arra, hogy elmúljon a dolog, és demokratikus társadalmunk megvetése elképzelhetetlenné tegye és csírájában fojtsa el e megnyilvánulásokat, de egyelőre ez nem jött be, sőt, ami pár éve még csak a gyéren látogatott futballstadionokban volt hallható, az ma az Andrássy úton parádézik. Lehet, hogy még mindig benne vagyunk az egyelőrében, és már csak egy kicsit kéne várni, de talán itt az ideje kipróbálni más eszközöket. Azt ugyanis nagyon nem gondoljuk, hogy a rasszizmussal vitázni kéne, hogy az bármit hozzátenne demokratikus közéletünk pozitív, előremutató, jóleső pezsgéséhez, vagy hogy a faji gyűlöletkeltés bármily módon - úgymond a vele szemben feltámadó közutálat révén - előremozdítaná a lakosság toleranciaszintjét. Viszont sok honfitársunkban kelt megalapozott félelmet és sérti mélyen méltóságukat. És különben is: a kérdés eddig is az volt, hogy hogyan tudnánk megszüntetni.
A Polgári törvénykönyv (Ptk.) múlt héten elfogadott módosításának céljával tehát, a faji gyűlölet nyilvános felbuzgásának jogi megfékezésével egyetértünk. Avval sincs bajunk, hogy erre épp most szánta rá magát a parlamenti többség: a napi politika reagál a való világra, miért ne tenné. Értjük, hogy miért a Ptk.-hoz nyúlt a törvényhozó. Eddig mindig a Büntető törvénykönyvben próbálta meghúzni az emberi méltóság sérelme és a szólásszabadság közötti ésszerű határvonalat. Sikertelenül. Az Alkotmánybíróság minden, a gyűlöletbeszéd szankcionálását célzó kísérlet esetében úgy találta, az előbbi védelmét utóbbi aránytalan korlátozásával kívánják elérni, ezért elég, ha a büntetőjog csak a közvetlen erőszakkal fenyegető uszításkor lép közbe. Talán a magánjog, mondogatta ilyenkor a testület.
És így is lett. Ezentúl valamely személy is a siker reményében indíthat polgári pert egy másik személy ellen, ha az a faji hovatartozására, a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozására, a vallási vagy világnézeti meggyőződésére, a szexuális irányultságára és a nemi identitására tesz sértő megnyilvánulást. Ez a lehetőség eddig nem állt fent: a rasszizmus legtöbbször nem nevez meg konkrét személyeket, a bírói gyakorlat pedig eddig nem ismerte el a sértett perbeli legitimációját akkor, ha egy közösség tagjaként vették semmibe az emberi méltóságát. Ezt ugyan semmilyen jogszabály nem írta elő, de a bírók mégsem akartak ebben dönteni, ezért találtak egy nem kötelező, és nem is a gyűlöletbeszédre (hanem a sajtó-helyreigazításra) vonatkozó kollégiumi állásfoglalást: az elutasítások hivatkozási alapja eddig ez volt.
A módosítás most elveszi annak a hivatkozásnak a lehetőségét, hogy a gyűlöletbeszéd nem közvetlenül és felismerhetően az adott személy ellen irányult; másrészt a visszaélések kiszűrésére számos szűkítő feltételt tartalmaz. Csak nyilvános, súlyosan sértő, a társadalom kisebbségére vonatkozó magatartás lehet a per tárgya, azaz nem érdemes a szomszéd buzizása vagy egy Ady-idézet közlése után keresetlevelet fogalmazni.
Mégis - nem lesz-e ez kicsit több a kelleténél?
A törvényalkotó a bíróságokat akarta nagyobb aktivitásra sarkallni - de nem adott elég világos és egyértelmű szabályokat a kezükbe. A törvény az "egyéb felmerülő jellemzőknél" a bíróságra bízza annak eldöntését, vajon az a személyiség olyan része-e, amelynek következtében a közösség elleni megnyilvánulás "átsugárzik" az egyénre. És ha a cél a rasszizmus megszégyenítése, szankcionálása, kártérítésre és bocsánatkérésre kötelezése volt, minek kellett belekeverni a világnézetet meg a vallást is? A "hülye suzukisok" melyik bíróságon hány forintot fog érni? Hány embertől kezdődik a kisebbség? És a kommunizmus vagy a nácizmus vagy a liberalizmus vagy a katolikus egyház bírálata melyik bírónál mikor, melyik szófordulatnál csap át sértőbe?
Ha a módosítás kiállja az alkotmánybírósági próbát és törvényerőre emelkedik, nemcsak perdömpingre számíthatunk, de a szólás szabadságának kiszámíthatatlan és elfogadhatatlan korlátozására is.
