A Szülőföld Kalap fosztogatói - A határon túli magyar szervezetek támogatásáról

  • Barak László
  • 2007. november 1.

Publicisztika

Aki pénzért kénytelen ácsingózni, mindenképpen hálátlan. Ha nem kap pénzt, nyilván utálja a pénzforrás letéteményeseit. Akinek pedig jut valami, azért füstölög, mert kevesli az adományt, elegánsabban szólva, a támogatást. Ezenfelül, ha állami pénzek osztogatásáról van szó, az illetékes adófizető is joggal háboroghat, hogy elherdálják a tőle beszedett pénzt.

Aki pénzért kénytelen ácsingózni, mindenképpen hálátlan. Ha nem kap pénzt, nyilván utálja a pénzforrás letéteményeseit. Akinek pedig jut valami, azért füstölög, mert kevesli az adományt, elegánsabban szólva, a támogatást. Ezenfelül, ha állami pénzek osztogatásáról van szó, az illetékes adófizető is joggal háboroghat, hogy elherdálják a tőle beszedett pénzt.

Szóval nem jellemző, hogy megfellebbezhetetlen igazságot lehetne szolgáltatni az efféle pénzügyekben. Ha pedig tetten érhetően fosztogatásra szakosodik a pénzosztó, de legalábbis olyan koldusokra bízza a kalap pénzt, akik vérségi, sógor-koma, jelen esetben pártalapon nyúlkálnak bele, evidens a konfliktusok gerjedése.

Már most, a magyar kormány által a határon túli kisebbségek istápolására létrehozott Szülőföld Alap jelenlegi állapotában éppenséggel egy efféle kalap. Amelybe a magyar adófizetők milliárdjai a magyar parlament vonatkozó rendelkezései nyomán kerülnek.

A szóban forgó intézmény létrehozása idején ugyan látszólag kézenfekvő megoldásként kínálkozott, hogy a határon túli magyarság identitásának, kulturális intézményrendszereinek megőrzésére és karbantartására szánt pénzek elosztásába legyen beleszólásuk az érintetteknek, vagyis a határon túli magyar közéleti és kulturális intézményrendszer képviselőinek is. Ám a magyar kormánykörök által jelenleg megbízott határon túli "illetékesek" csak és kizárólag politikai identitás alapján képesek behatárolni az általuk képviselendő határon túli magyarokat. A politikai identitást meg, ugye, a politikai párthovatartozás jelenti manapság. Függetlenül attól, hogy az adott pártok vezetői civilizált közéleti tényezők-e, avagy olyan haszonleső, zsákmányszerzésre kiképzett csicskások, akik kizárólag az általuk képviselt párt prizmáján keresztül képesek szemlélni a világot. Tehát nyilvánvalóan klientúra- és tagtoborzásra, vagy éppen politikai ellenfeleik megregulázására használják a magyarországi állami szervektől szerzett mandátumot.

Félreértés ne essék, elvileg nincsen semmi kifogásolnivaló a Szülőföld Alap létrehozásával és annak működésével szemben. Annál is kevésbé, mivel a mindenkori magyarországi illetékesek kizárólagos joga, hogy a határon túli magyarság pénzügyi támogatását lebonyolító intézményrendszert saját belátásuk szerint működtessék. Azt a jogukat sem vonja kétségbe senki, hogy eldönthessék, a mindenkori határon túli társadalmi intézményrendszer mely képviselőit bízzák meg a határon túli magyarok képviseletével a Szülőföld Alap szakkollégiumaiban. Az sem érdekes tehát, hogy a magyarországi illetékesek, például Szlovákia esetében, kizárólag a Magyar Koalíció Pártja által delegált szakkollégiumi tagokkal kívánnak közvetlenül együttműködni. Mindenképpen változtatni kellene azonban eme szakkollégiumi tagok mozgásterén. Hogy adott esetekben sokkal kvalifikáltabban és ellenőrizhetőbben képviselhessék a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszer valamennyi mérvadó szereplőjének érdekeit, mint ahogy azt ez idáig tették. Az illetékes szakkollégiumokban ugyanis csak abban az esetben születhetnek objektív és védhető döntések, ha a Szülőföld Alap működtetői kötelezik a határon túlról delegált szakkollégiumi tagokat, hogy tájékozódjanak a lehetséges pályázók körében. Mégpedig az egyes pályázati kiírásokat és döntéseket megelőzően! Magyarán, a rendszerváltás utáni, 2006-ig tartó magyarországi pályázati gyakorlat szerint, kötelezően és idejekorán tájékoztassák a lehetséges pályázókat a Szülőföld Alap által kiírt vagy éppenséggel kiírandó pályázatok nyújtotta lehetőségekről. Továbbá kötelezni kellene őket arra is, hogy kizárólag a szlovákai magyar társadalmi intézményrendszer párton kívüli, legitim képviselőivel folytatott tanácskozásokat követően vehessenek részt a szakkollégiumok ülésein. Mégpedig csakis a szóban forgó tanácskozásokon konszenzussal elfogadott javaslatok behatárolta, azaz kötött mandátummal!

*

Ugye nyilvánvaló, hogy nem csupán a pénzről van szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy bármilyen jó szándék vezérli is a jelenlegi magyar kormánykörök vonatkozó kezdeményezéseit, azért tévedtek ők a pokolba vezető útra, mert nem képesek átlépni saját pártemberi árnyékukat. Ráadásul, ennek a verdiktnek látszólag ellentmondó módon, regnálásuk óta tulajdonképpen szinte kizárólag azt a határon túli magyar klientúrát támogatják, mind erkölcsileg, mind pedig gazdaságilag, amelynek tagjait anno épp legádázabb jelenlegi ellenfeleik, a magyarországi jobboldalt irányító politikusok toborozták - saját használatra...! Amely klientúra épp ezért folyamatosan azon agyal és ügyködik, hogy a lehető legeffektívebben keresztbe tehessen jelenlegi baloldali jótevőinek.

A pökhendi és felszínes problémakezelés, a jelképes társadalmi aktusok, tökösnek tetsző, ám üres kinyilatkoztatások, nem utolsósorban primitív sajtópolémiák helyett tehát most már végre érdemi munkába kellene kezdeni, kedves "nemzettestvérek"!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.