Ingyen megválaszolható első kérdésünk a következő.
Mit jelent ez a mondat: "Megyek."
Tudjuk-e, ki az, aki megy? Tudjuk-e, mit csinál? Tudjuk-e, hogy mihez képest? Tudjuk-e, hogy jó kedve van-e az illetőnek, vagy rossz?
Mindennapjainkban nincs gondunk a fenti mondat értelmezésével. Tudunk a fönti kérdésekre válaszolni. Vagy ha nem, képesek vagyunk ezt a kijelentést úgy kiegészíteni, hogy a kommunikáció során a megfelelő információk gazdát cseréljenek, és egyértelműsítsék a kifejezést.
*
A következő kérdés már sokba kerülhet.
Mit jelent a következő mondat:
"(3) A magánszemély az adóévben megszerzett, az Szja tv. szerint külön adózó, bevallási kötelezettség alá tartozó...
...e) ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem után 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet."
Úgy tűnik, a mondat elég sok információt tartalmaz. De értjük-e ezt a mondatot? Érthető-e ez a mondat?
Könnyítsük a kérdést azzal, hogy csak egy részletét vizsgáljuk. Mit jelent az "egymillió forintot meghaladó jövedelem után" kifejezés? Amennyiben a jövedelem meghaladja az egymillió forintot, a teljes összeg után kell a 4 százalékot fizetni, vagy csak az egymillió fölötti részt illeti ez a teher?
Ha a boltban az "ezer forintot meghaladó vásárlás után" 3 százalék kedvezményt adnak, úgy véljük, a kedvezmény az egész összeget érinti. De ha a repülőtéren "a 20 kg-ot meghaladó csomag után" pótdíjat kell fizetni, akkor ez a pótdíj nem érinti a 20 kg-ot, csak az afölötti súly mértéke szerint fizetünk. Ezen analógiák alapján a törvény szavai többféleképpen értelmezhetők.
A többértelműség a nyelv alaptulajdonsága. Ha a hangok, szavak, nyelvtani szerkezetek nem jelenthetnének több dolgot is, akkor mindenre, de abszolúte mindenre külön kifejezés kellene. Viszont a kommunikáció során az esetek döntő többségében megtanultuk, hogy a több lehetőséget hogyan egyértelműsítsük. Ha azt kiáltom: "Hó!", többnyire világos lehet, hogy egy ló vágtatását akarom visszafogni, vagy észrevettem a téli csapadékot.
A nyelv többértelműségének lehetőségével nyilván a törvényalkotók is tisztában vannak. De miért nem lehet a mondatokat egyszerűbbé, közérthetőbbé tenni?
Specialisták - adószakértők, közigazgatási hivatalnokok, ügyvédek - foglalkoznak azzal, hogy érvényesítsék, aprópénzre (adópénzre) váltsák, a hétköznapi életben realizálják a törvényeket. A fenti törvényről jelentős tanakodás alakult ki a jogalkalmazók között. Nem ez az első eset, hogy nagy tapasztalatú szakelemek széttárt karral állnak a sokféleképpen értelmezhető törvények, rendeletek előtt.
Kezdetben az APEH is "félreértette" a törvényt, a Pénzügyi és Adóirányítási Szaklap (az "Adóújság") 2006. márciusi számában a példaszámításban a bérbeadásból származó hatmillió forintos jövedelemnek csak az egymillió forintot meghaladó részét kellett a 4 százalékos eho-alapként figyelembe venni.
A Pest megyei APEH által kiadott "Adóinfó 2006" c. kiadvány is hasonló értelmezés mellett tette le a voksát.
Az Adókamara szakértői a következőképpen okoskodtak. Ha egy nem osztható dologra egy mérethez kötődő szabály vonatkozik, akkor ez a szabály a dolog egészére vonatkozik. Ha a súlyemelő nehezebb, mint a pehelysúly határa, akkor nem indulhat a pehelysúlyban, és kész. Ha osztható dologra vonatkozik egy mérettől függő szabály, akkor a korlátozás részekre osztja a méretskálát, és más szabály vonatkozik a határ alatti és a határ feletti részre. Ha 1 600 000 forint a jövedelmem, nem az egész után fizetek 36 százalékot, csak az 1 550 000 forint feletti rész után.
A szöveg tehát bizonyosan kétértelmű. A mondatot kétféleképpen lehetett volna pontosabban megfogalmazni:
Az adóalany az "...ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg után 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet".
Vagy: az adóalany az "...ingatlan bérbeadásából származó jövedelem egymillió forintot meghaladó része után 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet". Ebben az esetben nem vitatható, hogy csak az egymillió feletti rész járulékköteles.
Persze nem azért élünk ebben az országban pár évtizede, hogy ne sejtsük, mi az APEH szerint a helyes válasz. A törvény hatálybalépése után tíz hónappal, 2006. november 7-én felkerült az adóhivatal honlapjára a szöveg helyes olvasata. Az egymillió forintot meghaladó, ingatlan bérbeadásából származó jövedelem esetén a bevétel egésze után meg kell fizetni a 4 százalék ehót 2006-ra. Aki 2006. január 1-jétől 2006 októberéig esetleg nem így értelmezte a törvényt, az magára vessen. A törvény helyébe ettől kezdve az APEH-iránymutatás lépett.
*
Az Alkotmánybíróság határozata értelmében az APEH-iránymutatások elé kötelezően ki kell írni: "Ezen szakmai vélemények nem minősülnek jogszabálynak, az állami irányítás egyéb jogi eszközének, ezért alkalmazásuk az ügyfelekre és a bíróságokra nézve nem kötelező."
Vajon a bíróság hogyan döntene? És vajon miért nem egyértelmű ez a törvényszöveg?
Mi lesz annak a következménye, ha valaki rosszul számolja ki az adót? Csak nem megbüntetik? Vajon a pontatlanul fogalmazott szövegeknek nem éppen ez a céljuk? A büntetés. Elég rendes extra költségvetési bevételt jelenthet. Egy rosszul fogalmazott rendelkezés valójában a büntetést jelenti. Hogy a törvény nem elégítette ki az egyértelműség feltételét, az is bizonyítja, hogy 2007. január elsejével módosították a szöveget.
Hol vannak azok, akik vagy butaságból fogalmaztak rosszul (és hogyan kerülhettek ebbe a pozícióba?), vagy fondorlatos előrelátással a törvény szövegének alkotásakor a büntethetőség lehetőségét növelték? Talán felbujtóik is vannak? Mit érdemel az a bűnös, akinek a törvénye a kezünkben van?
Kicsit több felelősségvállalás és felelősségre vonás nem ártana, hogy ne érezzük magunkat a mindenkori hatalom így-úgy kihasznált, bár szavazójoggal rendelkező bábjainak. Sok névtelennel van dolgunk, akik elbújnak valamilyen intézmény láthatatlanná tevő köpönyege mögé.
Hogyan lehet jogszerűséget, jogkövető magatartást elvárni, ha egy viszonylag egyszerű célú törvény sincs pontosan megfogalmazva? Finoman kérdezve: nem udvariatlan dolog ez?
Miszori Ildikó adószakértő, Pápai Gabriella magyartanár.
