Publicisztika

Az elmúlt hetek fontos politikai fejleménye volt Gyurcsány Ferenc DK-elnök és Jávor Benedek LMP-frakcióvezető nyilvános levélváltása. A Facebookon lezajlott eszmecsere arról szól, hogy az LMP-nek mi baja van a volt miniszterelnökkel. Gyurcsány megkérdezte, Jávor megmondta.

Komoly dilemmában vagyok, mert nem nekem kellene megírnom, amit megírni szándékozok. Vártam is eleget, hátha megírja más. Ha csak maga a téma lenne a téma, mármint a hüje magyar hejesírás, akkor várnék is tovább, hiszen a lényeget illetően - hogy tudniillik hüje - ugyan nincsenek kétségeim, de a sok kis ördögöt rejtő részletek kidolgozását, nem lévén szakember, nem vállalnám.

Tavaly év végén nemzetközi dokumentumok sora zárta rövidre a fogyatékos állampolgárok választójogáról szóló vitát. A strasbourgi bíróság ítélete után az ENSZ, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság állásfoglalásai mostanra kórussá álltak össze: a gondnokság alá helyezett állampolgárok választójoga semmilyen formában nem korlátozható.

Övék a kétharmad, övék a felelősség, no meg egy halom meggyőződéses antikommunista szavazó, akik egyre nagyobb zavarral és dühvel figyelik az úgynevezett nemzeti párt szerencsétlenkedését. De miért is szerencsétlenkedik a Fidesz az ügynöktörvénnyel?

Mára már jól az eszünkbe véshettük: oktatásunk ezentúl a nemzet felemelkedését szolgálja. Az emelkedés mértéke azonban más lesz az erre méltók és kevésbé méltók számára.

Alighanem jól megtalálta őt a politika.

"Néha érdekes vagy mulatságos szövegeket olvastunk fel egymásnak, mint az egyetemisták. Thomas ráakadt egy francia brosúrára a Zsidókérdést Kutató Intézetben. 'Figyeld csak ezt a furcsa szöveget. Egy bizonyos Charles Laville Biológia és együttműködés című cikke. Íme. Egy politikának biológiai politikának kell lennie, vagy nem politika.'" Jonathan Littell: Jóakaratúak

Rózsa Péter Mentőöv c. cikkében (Magyar Narancs, 2012. február 16.) nem kevesebbet állított, mint hogy az LMP-nek azt a döntését, mely szerint nem vesz részt az ellenzéki kerekasztalban, úgy kell értelmezni, hogy szavak nélküli koalíciós ajánlatot tett a Fidesznek. Ezt, a szerző szerint, a Fidesz persze érti, és azzal fogja meghálálni, hogy szól Simicskának, hogy ugyan tőkésítse már föl az LMP-t, úgy 15 százalékig, és már kész is a következő ciklus stabil kormánykoalíciója.

Zárókérdésében Pindroch mintha elégedetlennek tűnne lapjának a komcsi vérvonal feltárásában elért figyelemre méltó eredményeivel, bátran továbbmegy. „Önnek egyébként volt bármilyen kapcsolata a kiterjedt Schiffer család valamelyik tagjával?” – szegezi a kérdést Szélesnek.

A munkahelyteremtést maga Orbán Viktor tűzte ki kormánya fő céljául: egymillió új munkahelyet ígért. Ehhez jól azonosítható munkaerő-politikát választott, amellyel szemben az LMP a héten aláírásgyűjtésbe kezdett - írásomban emellett fogok érvelni.

Furcsán hangzik, de az LMP legutóbbi döntésével jó előre menekülő utat biztosít a Fidesz-KDNP-koalíciónak. Az ökopárt eltökélten nem működik együtt a baloldallal - a még Schiffer András által tett feljelentés nyomdokain haladva Gyurcsányt bűnözőnek tartja, az MSZP, pláne a Demokratikus Koalíció választási szövetségesként szóba sem jöhet, a civilek mozgolódását pedig már előre leírta azzal, hogy a tervezett Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalhoz sem kíván leülni.

Két évvel ezelőtt a választási kampányban a Fideszt rendre bírálták azért, hogy nincs programja. Vagy ha van is bármiféle elképzelése, azt nem osztja meg a magyar társadalommal. Konkrét szakpolitikai elképzeléseket aztán a kormányprogramban sem igen találhattunk.

Miközben a Fidesz lelkesen veti magát rá bármire, amitől hatalma bebetonozását remélheti, semmilyen elképzelése nincs arról, hogy mit kezdjen azokkal a területekkel, amelyek a változatosság kedvéért Magyarország lakói számára lennének fontosak. Orbán Viktor az agonizáló állami vasúttal ugyanazt teszi, amit Gyurcsány Ferenc is sikertelenül próbált meg: amputálja a végtagokat.