Senkivel sem kíván leülni. A Jobbikot fasisztának tartja - talán ez benne az egyetlen közös a többi párttal. Az LMP egyedül maradt.
Ám ez csak a látszat.
Valójában ezzel kezdődik egy új szövetség kiépítése.
*
A Fidesz egyik kudarca a Jobbik erősödése. Nem ezt akarta Orbán Viktor, és ezzel az 1993-ban tett "polgári fordulat" terve is sérült. Igaz, csak most, de most nagyon. Sokan látták akkoriban úgy, hogy a liberálisból jobboldalivá válás egyik veszélye az, hogy nem sikerül majd kifogni a szelet a radikális jobboldal vitorlájából. Ezeket a véleményeket Orbán elutasította. A kétkedők akkor sem nyugodtak meg, amikor 1998-ban a MIÉP épp csak átsiklott a parlamenti küszöb fölött - de a Fidesz vezérkara lezártnak tekintette az ügyet, mondván, polgári, jobboldali retorikája elszívta a MIÉP-szavazók jó részét. És hozzákezdhetett a kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum leszalámizásához. Ami szépen sikerült is. A poszt-MIÉP-es szélsőjobb legújabb generációja ezután kezdett cseperedni; igaz, működésük sokáig karácsonyi fakeresztek állítgatásában merült ki. A Fidesz rájuk se hederített. A 2002-es és a 2006-os választási vereségek nyomán Orbánt csak az MSZP és az SZDSZ elleni ádáz harc kötötte le. Ám amikor Orbán 2006-ban lelépett a Kossuth téri színpadról, már felheccelt, árpádsávos zászlókkal és a nyilas jelképekre hajazó relikviákkal felszerelt, zsidózó tömeget hagyott maga után. Ez sem zavarta. Talán még akkor is azt hitte, mint 1993-ban, hogy ezeket is le fogja darálni. Hamar elfeledtette magával és a választóival azt is, hogy a polgári körök életre hívásakor még egy táborban állt Vona Gáborral. Aztán a Jobbik a maga 17 százalékával megjelent a parlamentben.
Eltaktikázta volna Orbán?
Lehet, de ugyanígy eltaktikázta a miniszterelnök Gyurcsány Ferenc is. Aki annak reményében nem söpörte le az alkotmányt, a párizsi békeszerződést és az európai politikai kultúrát megsértő jobbosokat, hogy ténykedésük következménye majd az egész magyar jobboldal hátán csattan. Amikor feltűnt a Hollán utcai jegyirodát felrobbantó újnáci csoport miatt tüntető civilek között, még Schröder volt német kancellárt is magával cipelte. Két dolgot nem vett észre: az egyik, hogy a frontvonal helyett a dolgozószobájában lett volna a helye, hogy kiadja az utasításokat a szélsőjobboldali mozgalmak felszámolására. A másik, hogy nem vette észre Orbánt. Illetve Orbán hiányát. ' ugyanis kaján vigyorral az arcán figyelhette, amint ellenfele szépen belekeveredik ebbe a vircsaftba.
Így lavírozott a magyar politikai elit két nagy tábora egészen 2010-ig. A két pártvezér kezét dörzsölve drukkolt a Jobbiknak és a rokon neonáci csoportosulásoknak, hogy azok majd a másik kárára randalíroznak a köztereken. Ez Orbán és Gyurcsány együttes bűneként vonul majd be a történelembe.
Orbánt az országátalakítás és gazdasági szabadságharc túlságosan lefoglalta ahhoz, hogy érdemi lépéseket tegyen a Jobbik immár parlamenti hátszéllel zajló további erősödése ellen. Mindössze annyira futotta, hogy a Jobbik egyre több programpontját emelje a törvényalkotás folyamatába. Nem kis cinizmussal azon a településen, Gyöngyöspatán hozta létre a közmunkaprogram kísérleti telepét, ahol a nácik cigányellenes akciója zajlott, mintegy helyettük mutatva meg, mit kell tenni a romákkal. A fideszesek nem a hungaristák és a gárdisták vezetői, hanem az ellen a civil ellen indítottak vizsgálatot, aki oda merészelt menni, hogy kimentse az asszonyokat és a gyerekeket. Orbán híveinek békemenetében a legelső sorban a szélsőjobbtól átvett jelmondat tűnt fel: "Nem leszünk gyarmat". A múlt hét végén a rendőrség védelme alatt vonulhattak és szónokolhattak a fehér faj magasabbrendűségéről a jobbikos hátterű Hatvannégy Vármegye aktivistái, meg a többi hazai és külföldi újnáci. A Fidesz hallgat, az ügyészség, a rendőrség ugyancsak. A kormány és Orbán Viktor talán még mindig arra számít, hogy a szélsőjobbos érzelmű emberek ezért majd rájuk fognak szavazni.
*
De mi lesz, ha nem?
Ezek a gesztusok ugyanis már nem a Jobbik vitorlájából fogják ki a szelet, hanem a Fideszt gyengítik. A hétköznapi bölcsesség szerint a leszakadó, egyre nehezebb sorsra jutó választók a Jobbikhoz húznak. Hisz a Fidesz inkább a középosztályt erősíti. Ha ez igaz, 2014-ben Orbán csak a Jobbikkal lesz képes elérni a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget.
Hacsak nem valaki mással.
És itt lép be a képbe az LMP. Orbán, ha következő kormányzását nem a neonácikkal közösen kívánja felépíteni - márpedig jelenlegi antidemokratikus politizálása ellenére sem hihető, hogy képes lenne fasizálni Magyarországot -, akkor azonnal nekilát az LMP megerősítéséhez - persze titokban. Nem kell ehhez sok. Elegendő a gazdasági birodalom főfigurájának, Simicska Lajosnak megadni a jelet, s lesz pénz plakátokra, utazásra, rendezvényekre. Jut majd annyi, amennyi elegendő a mondjuk 15 százalékos támogatottság felépítéséhez. És ezzel már meg is volna a következő koalíciós partner. A Jobbik persze tovább erősödhet - de a Fidesz joggal számíthat arra, hogy mostantól majd az egyre csak fakuló, önálló politikai programot felmutatni képtelen MSZP-ből kiábrándult szavazók húznak át a Jobbikhoz. Ezt talán csak egyetlen dolog akadályozhatná meg, ha a civil mozgalmak össze tudnának fogni, ha a Milla, a 4K! és a Szolidaritás meg tudna állapodni a közös cselekvési programban, és alternatívát kínálnának a választóknak. Egyelőre az ellenkezőjét tapasztalni; a valóban impozáns operaházi tüntetés óta bomlani kezdett a laza szövetség, vezetőik egyéni politikai karrierek építéséhez fogtak. A 4K! az LMP bejelentése után gyorsan úgy tett, mintha maga is parlamenti párt lenne, és közölte, ő sem ül le a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalhoz. Inkább önálló politikai utat nyit. Ez a kezdet pedig egyben az ellenzéki szervezkedés végét is jelenti.
Az LMP jól taktikázik - a szélsőjobb sűrűsödő sorai mögött felmutat egy mentőövet. Hátha Orbán észreveszi.
A szerző újságíró, az MTV volt szerkesztője.
