Rózsa Péter

Mentőöv

Az LMP szavak nélküli koalíciós ajánlatáról

  • Rózsa Péter
  • 2012. március 16.

Publicisztika

Furcsán hangzik, de az LMP legutóbbi döntésével jó előre menekülő utat biztosít a Fidesz-KDNP-koalíciónak. Az ökopárt eltökélten nem működik együtt a baloldallal - a még Schiffer András által tett feljelentés nyomdokain haladva Gyurcsányt bűnözőnek tartja, az MSZP, pláne a Demokratikus Koalíció választási szövetségesként szóba sem jöhet, a civilek mozgolódását pedig már előre leírta azzal, hogy a tervezett Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalhoz sem kíván leülni.

Senkivel sem kíván leülni. A Jobbikot fasisztának tartja - talán ez benne az egyetlen közös a többi párttal. Az LMP egyedül maradt.

Ám ez csak a látszat.

Valójában ezzel kezdődik egy új szövetség kiépítése.

*

A Fidesz egyik kudarca a Jobbik erősödése. Nem ezt akarta Orbán Viktor, és ezzel az 1993-ban tett "polgári fordulat" terve is sérült. Igaz, csak most, de most nagyon. Sokan látták akkoriban úgy, hogy a liberálisból jobboldalivá válás egyik veszélye az, hogy nem sikerül majd kifogni a szelet a radikális jobboldal vitorlájából. Ezeket a véleményeket Orbán elutasította. A kétkedők akkor sem nyugodtak meg, amikor 1998-ban a MIÉP épp csak átsiklott a parlamenti küszöb fölött - de a Fidesz vezérkara lezártnak tekintette az ügyet, mondván, polgári, jobboldali retorikája elszívta a MIÉP-szavazók jó részét. És hozzákezdhetett a kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum leszalámizásához. Ami szépen sikerült is. A poszt-MIÉP-es szélsőjobb legújabb generációja ezután kezdett cseperedni; igaz, működésük sokáig karácsonyi fakeresztek állítgatásában merült ki. A Fidesz rájuk se hederített. A 2002-es és a 2006-os választási vereségek nyomán Orbánt csak az MSZP és az SZDSZ elleni ádáz harc kötötte le. Ám amikor Orbán 2006-ban lelépett a Kossuth téri színpadról, már felheccelt, árpádsávos zászlókkal és a nyilas jelképekre hajazó relikviákkal felszerelt, zsidózó tömeget hagyott maga után. Ez sem zavarta. Talán még akkor is azt hitte, mint 1993-ban, hogy ezeket is le fogja darálni. Hamar elfeledtette magával és a választóival azt is, hogy a polgári körök életre hívásakor még egy táborban állt Vona Gáborral. Aztán a Jobbik a maga 17 százalékával megjelent a parlamentben.

Eltaktikázta volna Orbán?

Lehet, de ugyanígy eltaktikázta a miniszterelnök Gyurcsány Ferenc is. Aki annak reményében nem söpörte le az alkotmányt, a párizsi békeszerződést és az európai politikai kultúrát megsértő jobbosokat, hogy ténykedésük következménye majd az egész magyar jobboldal hátán csattan. Amikor feltűnt a Hollán utcai jegyirodát felrobbantó újnáci csoport miatt tüntető civilek között, még Schröder volt német kancellárt is magával cipelte. Két dolgot nem vett észre: az egyik, hogy a frontvonal helyett a dolgozószobájában lett volna a helye, hogy kiadja az utasításokat a szélsőjobboldali mozgalmak felszámolására. A másik, hogy nem vette észre Orbánt. Illetve Orbán hiányát. ' ugyanis kaján vigyorral az arcán figyelhette, amint ellenfele szépen belekeveredik ebbe a vircsaftba.

Így lavírozott a magyar politikai elit két nagy tábora egészen 2010-ig. A két pártvezér kezét dörzsölve drukkolt a Jobbiknak és a rokon neonáci csoportosulásoknak, hogy azok majd a másik kárára randalíroznak a köztereken. Ez Orbán és Gyurcsány együttes bűneként vonul majd be a történelembe.

Orbánt az országátalakítás és gazdasági szabadságharc túlságosan lefoglalta ahhoz, hogy érdemi lépéseket tegyen a Jobbik immár parlamenti hátszéllel zajló további erősödése ellen. Mindössze annyira futotta, hogy a Jobbik egyre több programpontját emelje a törvényalkotás folyamatába. Nem kis cinizmussal azon a településen, Gyöngyöspatán hozta létre a közmunkaprogram kísérleti telepét, ahol a nácik cigányellenes akciója zajlott, mintegy helyettük mutatva meg, mit kell tenni a romákkal. A fideszesek nem a hungaristák és a gárdisták vezetői, hanem az ellen a civil ellen indítottak vizsgálatot, aki oda merészelt menni, hogy kimentse az asszonyokat és a gyerekeket. Orbán híveinek békemenetében a legelső sorban a szélsőjobbtól átvett jelmondat tűnt fel: "Nem leszünk gyarmat". A múlt hét végén a rendőrség védelme alatt vonulhattak és szónokolhattak a fehér faj magasabbrendűségéről a jobbikos hátterű Hatvannégy Vármegye aktivistái, meg a többi hazai és külföldi újnáci. A Fidesz hallgat, az ügyészség, a rendőrség ugyancsak. A kormány és Orbán Viktor talán még mindig arra számít, hogy a szélsőjobbos érzelmű emberek ezért majd rájuk fognak szavazni.

*

De mi lesz, ha nem?

Ezek a gesztusok ugyanis már nem a Jobbik vitorlájából fogják ki a szelet, hanem a Fideszt gyengítik. A hétköznapi bölcsesség szerint a leszakadó, egyre nehezebb sorsra jutó választók a Jobbikhoz húznak. Hisz a Fidesz inkább a középosztályt erősíti. Ha ez igaz, 2014-ben Orbán csak a Jobbikkal lesz képes elérni a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget.

Hacsak nem valaki mással.

És itt lép be a képbe az LMP. Orbán, ha következő kormányzását nem a neonácikkal közösen kívánja felépíteni - márpedig jelenlegi antidemokratikus politizálása ellenére sem hihető, hogy képes lenne fasizálni Magyarországot -, akkor azonnal nekilát az LMP megerősítéséhez - persze titokban. Nem kell ehhez sok. Elegendő a gazdasági birodalom főfigurájának, Simicska Lajosnak megadni a jelet, s lesz pénz plakátokra, utazásra, rendezvényekre. Jut majd annyi, amennyi elegendő a mondjuk 15 százalékos támogatottság felépítéséhez. És ezzel már meg is volna a következő koalíciós partner. A Jobbik persze tovább erősödhet - de a Fidesz joggal számíthat arra, hogy mostantól majd az egyre csak fakuló, önálló politikai programot felmutatni képtelen MSZP-ből kiábrándult szavazók húznak át a Jobbikhoz. Ezt talán csak egyetlen dolog akadályozhatná meg, ha a civil mozgalmak össze tudnának fogni, ha a Milla, a 4K! és a Szolidaritás meg tudna állapodni a közös cselekvési programban, és alternatívát kínálnának a választóknak. Egyelőre az ellenkezőjét tapasztalni; a valóban impozáns operaházi tüntetés óta bomlani kezdett a laza szövetség, vezetőik egyéni politikai karrierek építéséhez fogtak. A 4K! az LMP bejelentése után gyorsan úgy tett, mintha maga is parlamenti párt lenne, és közölte, ő sem ül le a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalhoz. Inkább önálló politikai utat nyit. Ez a kezdet pedig egyben az ellenzéki szervezkedés végét is jelenti.

Az LMP jól taktikázik - a szélsőjobb sűrűsödő sorai mögött felmutat egy mentőövet. Hátha Orbán észreveszi.

A szerző újságíró, az MTV volt szerkesztője.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.