Horvát Marcella

Mit konszolidál Orbán Viktor?

A Jobbik-program kormányzati megvalósítása

  • Horvát Marcella
  • 2012. március 16.

Publicisztika

Két évvel ezelőtt a választási kampányban a Fideszt rendre bírálták azért, hogy nincs programja. Vagy ha van is bármiféle elképzelése, azt nem osztja meg a magyar társadalommal. Konkrét szakpolitikai elképzeléseket aztán a kormányprogramban sem igen találhattunk.

Amikor némileg elcsitultak a 2006-os őszi események okozta indulatok, és a Gyurcsány-kormány érdemben nekikezdett az általa tervezett reformok kivitelezésének, számos jobboldali elemző hangoztatta: ezzel a garnitúrával nemcsak az a baj, hogy "hazugságokra nem lehet kormányzást építeni", hanem az is, hogy szervezeti, személyi képességekből adódó hiányosságok miatt képtelen egy jól működő államot létrehozni - képtelen a kormányzásra. A 2009-es kormányváltás idejére e vélekedés általánossá vált a magyar közéletben, ezért is gondolhatták sokan a 2010-es választások előtt, hogy egy esetleges kétharmados győzelem ismét hatékony és jól működő országot eredményez - lehet, hogy át lesz itatva nemzeti szósszal, de a szétesett államot összerántja végre. Ma már világos, hogy ennek az ellenkezőjéről van szó. Innen nézve a mostanában egyre többet hangoztatott konszolidáció ígérete némileg fals, mert az ehhez szükséges reformlépéseknek a kormánytöbbség még előtte van - manapság körvonalazódik számunkra, mi lesz a közoktatással, a felsőoktatással, az újrarajzolt közigazgatással, a központosított, de egyelőre lényegi reformelképzelések nélküli egészségüggyel. Ezek a konfliktusok a közeljövőben erősödnek föl, ami aligha kedvez a konszolidációnak. A centrális erőtér a hatalmi szerkezetben ugyan létrejött - de a miniszterelnök és a jobboldali elemzők által rendre hangsúlyozott kizárólagos kormányzóképességet nem tapasztalni.

Ezt a hiányosságot a kormányfő egyelőre ráolvasással pótolja. Nem véletlen, hogy minapi évértékelőjében újfent szükségesnek tartotta kiemelni: rajta kívül senki sem tud kormányozni, mert a baloldal csak a teljes önfeladásra képes, a tőle jobbra állók pedig "semmiben sem hajlandók megegyezni, ezért nem is vehetők komolyan".

*

Érdekes álláspont ez attól a miniszterelnöktől, akinek a parlamenti többsége az elmúlt közel két évben lényegében megvalósította a "tőle jobbra állók" programjának majd' minden fontos elemét. Ennek igazolására elegendő fellapozni a Jobbik 2007-ben közreadott Bethlen Gábor Program című dokumentumát. Ebben ugyanis, ellentétben a Fidesz választási programjával, konkrét elképzelések is szerepelnek - és aki csak egyszer is végigolvassa, újra és újra arra a felismerésre jut: de hát ezt megcsinálta Orbán Viktor!

Anélkül, hogy tételesen megvitatnánk, mely elképzeléseknek van egyáltalán értelmük a Bethlen-programban, érdemes végigszántani a szöveget - mert bár józan ésszel nem kételkedünk abban, hogy a nemzeti bank eddig is a nemzeti érdeket képviselte, az Állam a nemzetért fejezetben mégis ott szerepel "a monetáris politika nemzeti érdekek alá rendelése". S lám: a jegybanktörvény körüli viták kapcsán is rendre valami hasonló érvelést hallunk, miszerint az nem járja, hogy a nemzeti bank mindentől és mindenkitől, főleg a kétharmados többségtől függetlenül járja a maga útját.

Hegedűs Zsuzsa egy Népszabadságnak adott interjúban büszkén említette, hogy az elszámoltatást ő találta ki: ám a 2002 utáni korrupciós és kormányzati gazdaságpolitikai visszaélések kivizsgálására a Jobbik már 2007-ben vizsgálóbizottságot ígért - igaz, sem Budai Gyulát, sem Papcsák Ferencet nem írták bele a programjukba, vagyis a tényleges kivitelezés valóban a kormánypárt saját innovációja. (Hasonló tárgyú értekezést Lázár Jánostól olvashatunk a 2010-es Fidesz-programban, rögtön a Törvény előtti egyenlőség című alfejezet előtt - ez utóbbi a visszamenőleges hatályú jogalkotás gyakorlatát hozza érdekes helyzetbe.)

Miközben a Fidesz programjaiban a nyugdíjak védelmét ígérte, beleértve a magánnyugdíjpénztárakat (a nyilvános megszólalásokban ennek privatizációjával riogatva a jónépet), addig az "új erő" a kötelező magánnyugdíjrendszer felszámolásával, tagjainak az állami rendszerbe való visszavezetésével kampányolt - és ahogyan Selmeczi Gabriella tavaly, ők is megígérték az egyéni számlavezetést. Ugyancsak a Jobbiknál olvashatunk először a munkanélküli-segélyek közmunkához kötéséről. De ne legyünk igazságtalanok: egy Közmunka című alfejezet a Matolcsy György által írt gazdaságpolitikai elképzelések között is szerepel a Fidesz programjában, ámbár ott szó nincs a segélyezés ilyen megkötéséről. A miniszterelnök jobbkeze a romákat és a szakképzetlen munkavállalókat az építőipar és a mezőgazdaság területén kívánta elhelyezni. Gátakról, erdőtelepítésről és önkormányzati bérlakásépítésről értekezett - árokpucolásról, stadionépítésről, állami munkaerő-kölcsönzésről nem.

Az elmúlt hetekben bejárta az internetet az a rövid kis videó, amelyben Orbán Viktor kifejezetten negatívan vélekedik az egykulcsos adózásról. Nyilván nem véletlen, hogy a kormányzati kommunikáció másfél éve "arányos" adózást említ a liberálisokhoz köthető, ezért vállalhatatlan "egykulcsos" kifejezés helyett. Ám ez a szemantikai lelemény sem feltétlenül saját dicsőség. Az arányos és igazságos, noch dazu családi adózás a Jobbik programjának kiemelt pontja volt, mondván, hogy a gyereknevelést az államnak a közterhek enyhítésével kell honorálnia. A megvalósult, egykulcsosnak mondott (tehát többkulcsos) rendszer ugyan fontos pontokon tér el ettől - de a retorika egyezik.

Megtörtént azonban "a valódi nemzeti és az általános emberi értékeket megjelenítő közszolgálati média működtetése" - nem is értjük, miért kritizálta a Jobbik az új médiaszabályozást. Ugyancsak ők követelték a hittan- és erkölcsoktatás kötelező bevezetését a közoktatásban - a Fidesz programjában erről egy szót sem találunk, de nem vitatható, hogy választói akarat van a köznevelési törvénybe foglalt elképzelés mögött, elvégre a Jobbik támogatói is választók.

A Bethlen-program iránti legodaadóbb kormánypárti figyelmet és elkötelezettséget - aligha véletlenül - a rendvédelemnél és a szimbolikus politikai kérdéseknél tapasztalhatjuk. Szőcs Géza kulturális államtitkár vette óvó szárnyai alá a hun-avar-magyar folytonosságot kutatni hivatott intézmény, a Magyar Őstörténeti Intézet tervét, igaz, az általa meghirdetett és Julianus barátról elnevezett programról érdemben csak annyi tudható, hogy genetikai alapon vizsgálná a magyar nép finnugor származását. Szimbolikus ügynek tűnt, és feltehetően kevesen gondolták, hogy a kommunista funkcionáriusok közéletből való kizárása 20-22 évvel a rendszerváltás után megvalósítható - ma már tudjuk, hogy ha ki nem is zárják őket (végül is az alkotmányozásnál némelyikük fontos szakelemnek számított), ha úgy adódik, a nyugdíjukkal lehet babrálni. Andy Vajna is bizonyosan tudja, hogy a magyar történelmet hitelesen bemutató játékfilmek, színpadi és zeneművek állami támogatása nemcsak a mostani kurzus kívánsága - de a rend kedvéért szögezzük le, hogy Kerényi Imre tárlata nem szerepelt a Jobbik programjában. Nemzeti emléknap lett viszont június 4., és a kettős állampolgárság bevezetése is megtörtént. Végül, de nem utolsósorban a kétharmad beteljesítette a Jobbik azon álmát is, hogy a korábbi alkotmány helyett egy új, immár a Szent Korona-tanra épülő alaptörvényünk legyen. Nem vádaskodás, nem rágalmazás: a Jobbik programja a preambulumnak is sorvezetője lehetett. Idézzük szó szerint: "Az 1944-es német megszállással Magyarországot letérítették a jogfolytonosság útjáról, és az alkotmányossági válságot sem a kommunizmusnak, sem a rendszerváltoztató elitnek nem állt érdekében helyreállítani (lásd még a NENYI értekezését az átmenet két zavaros étvizedéről - H. M.), így a hosszúra nyúlt huszadik századot még nem sikerült lezárnunk." Láss csodát, az alkotmányozás igencsak hasonló retorikai, kommunikációs keretben történt.

És ki kampányolt a hajléktalanok közterületekről való eltávolításának ötletével? Bizony, az sem a mai kormánypárt volt. Vigaszként megállapíthatjuk, hogy a halálbüntetést nem állította vissza a Fidesz - igaz, ennek időben elnyújtott megfelelőjét, az európai emberi jogi egyezmények által kínzásnak és az emberi méltóságot sértő megoldásnak ítélt tényleges életfogytiglani szabadságvesztést (tész) már 1999-ben bevezette a Fidesz, majd a 2010-es programban Lázár János arról írt, hogy a tészt sokkal több esetben kellene alkalmazni. Alighanem az alaptörvénybe is azért írták bele, hogy az Alkotmánybíróságnak eszébe se jusson ezt a büntetési tételt megsemmisíteni - holmi nemzetközi jogra és a Magyarország alaptörvénye által is elismert emberi jogaink sérthetetlenségére hivatkozva.

*

Hogy a Jobbik-program és a tényleges kormányzati intézkedések harmóniája csupán véletlen egybeesés műve, avagy tudatos döntés, esetleg az "egy a tábor, egy a zászló" utóhatása, arra nehéz lenne válaszolni. Az kétségtelen, hogy ezek a lépések nem véletlenül történtek az elmúlt másfél-két évben. Ám ha a fideszes think tank azzal kalkulált, hogy hangsúlyos Jobbik-programpontok megvalósításával a kormány elszívhatja a levegőt a szélsőjobb elől, alaposan elszámolta magát. Minderre rájön ugyanis a rossz kormányzás, és a kettő mintegy egymást erősítve segíti a Jobbik térnyerését. A szélsőjobb népszerűsége a fiatalok körében masszív, ami elég riasztó. A Jobbik ugyan nem kormányoz, de ihletője a Fidesz kormányzásának. Biztos, hogy ezt konszolidálni kell?

A szerző PhD-hallgató.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.