Horvát Marcella

Mit konszolidál Orbán Viktor?

A Jobbik-program kormányzati megvalósítása

  • Horvát Marcella
  • 2012. március 16.

Publicisztika

Két évvel ezelőtt a választási kampányban a Fideszt rendre bírálták azért, hogy nincs programja. Vagy ha van is bármiféle elképzelése, azt nem osztja meg a magyar társadalommal. Konkrét szakpolitikai elképzeléseket aztán a kormányprogramban sem igen találhattunk.

Amikor némileg elcsitultak a 2006-os őszi események okozta indulatok, és a Gyurcsány-kormány érdemben nekikezdett az általa tervezett reformok kivitelezésének, számos jobboldali elemző hangoztatta: ezzel a garnitúrával nemcsak az a baj, hogy "hazugságokra nem lehet kormányzást építeni", hanem az is, hogy szervezeti, személyi képességekből adódó hiányosságok miatt képtelen egy jól működő államot létrehozni - képtelen a kormányzásra. A 2009-es kormányváltás idejére e vélekedés általánossá vált a magyar közéletben, ezért is gondolhatták sokan a 2010-es választások előtt, hogy egy esetleges kétharmados győzelem ismét hatékony és jól működő országot eredményez - lehet, hogy át lesz itatva nemzeti szósszal, de a szétesett államot összerántja végre. Ma már világos, hogy ennek az ellenkezőjéről van szó. Innen nézve a mostanában egyre többet hangoztatott konszolidáció ígérete némileg fals, mert az ehhez szükséges reformlépéseknek a kormánytöbbség még előtte van - manapság körvonalazódik számunkra, mi lesz a közoktatással, a felsőoktatással, az újrarajzolt közigazgatással, a központosított, de egyelőre lényegi reformelképzelések nélküli egészségüggyel. Ezek a konfliktusok a közeljövőben erősödnek föl, ami aligha kedvez a konszolidációnak. A centrális erőtér a hatalmi szerkezetben ugyan létrejött - de a miniszterelnök és a jobboldali elemzők által rendre hangsúlyozott kizárólagos kormányzóképességet nem tapasztalni.

Ezt a hiányosságot a kormányfő egyelőre ráolvasással pótolja. Nem véletlen, hogy minapi évértékelőjében újfent szükségesnek tartotta kiemelni: rajta kívül senki sem tud kormányozni, mert a baloldal csak a teljes önfeladásra képes, a tőle jobbra állók pedig "semmiben sem hajlandók megegyezni, ezért nem is vehetők komolyan".

*

Érdekes álláspont ez attól a miniszterelnöktől, akinek a parlamenti többsége az elmúlt közel két évben lényegében megvalósította a "tőle jobbra állók" programjának majd' minden fontos elemét. Ennek igazolására elegendő fellapozni a Jobbik 2007-ben közreadott Bethlen Gábor Program című dokumentumát. Ebben ugyanis, ellentétben a Fidesz választási programjával, konkrét elképzelések is szerepelnek - és aki csak egyszer is végigolvassa, újra és újra arra a felismerésre jut: de hát ezt megcsinálta Orbán Viktor!

Anélkül, hogy tételesen megvitatnánk, mely elképzeléseknek van egyáltalán értelmük a Bethlen-programban, érdemes végigszántani a szöveget - mert bár józan ésszel nem kételkedünk abban, hogy a nemzeti bank eddig is a nemzeti érdeket képviselte, az Állam a nemzetért fejezetben mégis ott szerepel "a monetáris politika nemzeti érdekek alá rendelése". S lám: a jegybanktörvény körüli viták kapcsán is rendre valami hasonló érvelést hallunk, miszerint az nem járja, hogy a nemzeti bank mindentől és mindenkitől, főleg a kétharmados többségtől függetlenül járja a maga útját.

Hegedűs Zsuzsa egy Népszabadságnak adott interjúban büszkén említette, hogy az elszámoltatást ő találta ki: ám a 2002 utáni korrupciós és kormányzati gazdaságpolitikai visszaélések kivizsgálására a Jobbik már 2007-ben vizsgálóbizottságot ígért - igaz, sem Budai Gyulát, sem Papcsák Ferencet nem írták bele a programjukba, vagyis a tényleges kivitelezés valóban a kormánypárt saját innovációja. (Hasonló tárgyú értekezést Lázár Jánostól olvashatunk a 2010-es Fidesz-programban, rögtön a Törvény előtti egyenlőség című alfejezet előtt - ez utóbbi a visszamenőleges hatályú jogalkotás gyakorlatát hozza érdekes helyzetbe.)

Miközben a Fidesz programjaiban a nyugdíjak védelmét ígérte, beleértve a magánnyugdíjpénztárakat (a nyilvános megszólalásokban ennek privatizációjával riogatva a jónépet), addig az "új erő" a kötelező magánnyugdíjrendszer felszámolásával, tagjainak az állami rendszerbe való visszavezetésével kampányolt - és ahogyan Selmeczi Gabriella tavaly, ők is megígérték az egyéni számlavezetést. Ugyancsak a Jobbiknál olvashatunk először a munkanélküli-segélyek közmunkához kötéséről. De ne legyünk igazságtalanok: egy Közmunka című alfejezet a Matolcsy György által írt gazdaságpolitikai elképzelések között is szerepel a Fidesz programjában, ámbár ott szó nincs a segélyezés ilyen megkötéséről. A miniszterelnök jobbkeze a romákat és a szakképzetlen munkavállalókat az építőipar és a mezőgazdaság területén kívánta elhelyezni. Gátakról, erdőtelepítésről és önkormányzati bérlakásépítésről értekezett - árokpucolásról, stadionépítésről, állami munkaerő-kölcsönzésről nem.

Az elmúlt hetekben bejárta az internetet az a rövid kis videó, amelyben Orbán Viktor kifejezetten negatívan vélekedik az egykulcsos adózásról. Nyilván nem véletlen, hogy a kormányzati kommunikáció másfél éve "arányos" adózást említ a liberálisokhoz köthető, ezért vállalhatatlan "egykulcsos" kifejezés helyett. Ám ez a szemantikai lelemény sem feltétlenül saját dicsőség. Az arányos és igazságos, noch dazu családi adózás a Jobbik programjának kiemelt pontja volt, mondván, hogy a gyereknevelést az államnak a közterhek enyhítésével kell honorálnia. A megvalósult, egykulcsosnak mondott (tehát többkulcsos) rendszer ugyan fontos pontokon tér el ettől - de a retorika egyezik.

Megtörtént azonban "a valódi nemzeti és az általános emberi értékeket megjelenítő közszolgálati média működtetése" - nem is értjük, miért kritizálta a Jobbik az új médiaszabályozást. Ugyancsak ők követelték a hittan- és erkölcsoktatás kötelező bevezetését a közoktatásban - a Fidesz programjában erről egy szót sem találunk, de nem vitatható, hogy választói akarat van a köznevelési törvénybe foglalt elképzelés mögött, elvégre a Jobbik támogatói is választók.

A Bethlen-program iránti legodaadóbb kormánypárti figyelmet és elkötelezettséget - aligha véletlenül - a rendvédelemnél és a szimbolikus politikai kérdéseknél tapasztalhatjuk. Szőcs Géza kulturális államtitkár vette óvó szárnyai alá a hun-avar-magyar folytonosságot kutatni hivatott intézmény, a Magyar Őstörténeti Intézet tervét, igaz, az általa meghirdetett és Julianus barátról elnevezett programról érdemben csak annyi tudható, hogy genetikai alapon vizsgálná a magyar nép finnugor származását. Szimbolikus ügynek tűnt, és feltehetően kevesen gondolták, hogy a kommunista funkcionáriusok közéletből való kizárása 20-22 évvel a rendszerváltás után megvalósítható - ma már tudjuk, hogy ha ki nem is zárják őket (végül is az alkotmányozásnál némelyikük fontos szakelemnek számított), ha úgy adódik, a nyugdíjukkal lehet babrálni. Andy Vajna is bizonyosan tudja, hogy a magyar történelmet hitelesen bemutató játékfilmek, színpadi és zeneművek állami támogatása nemcsak a mostani kurzus kívánsága - de a rend kedvéért szögezzük le, hogy Kerényi Imre tárlata nem szerepelt a Jobbik programjában. Nemzeti emléknap lett viszont június 4., és a kettős állampolgárság bevezetése is megtörtént. Végül, de nem utolsósorban a kétharmad beteljesítette a Jobbik azon álmát is, hogy a korábbi alkotmány helyett egy új, immár a Szent Korona-tanra épülő alaptörvényünk legyen. Nem vádaskodás, nem rágalmazás: a Jobbik programja a preambulumnak is sorvezetője lehetett. Idézzük szó szerint: "Az 1944-es német megszállással Magyarországot letérítették a jogfolytonosság útjáról, és az alkotmányossági válságot sem a kommunizmusnak, sem a rendszerváltoztató elitnek nem állt érdekében helyreállítani (lásd még a NENYI értekezését az átmenet két zavaros étvizedéről - H. M.), így a hosszúra nyúlt huszadik századot még nem sikerült lezárnunk." Láss csodát, az alkotmányozás igencsak hasonló retorikai, kommunikációs keretben történt.

És ki kampányolt a hajléktalanok közterületekről való eltávolításának ötletével? Bizony, az sem a mai kormánypárt volt. Vigaszként megállapíthatjuk, hogy a halálbüntetést nem állította vissza a Fidesz - igaz, ennek időben elnyújtott megfelelőjét, az európai emberi jogi egyezmények által kínzásnak és az emberi méltóságot sértő megoldásnak ítélt tényleges életfogytiglani szabadságvesztést (tész) már 1999-ben bevezette a Fidesz, majd a 2010-es programban Lázár János arról írt, hogy a tészt sokkal több esetben kellene alkalmazni. Alighanem az alaptörvénybe is azért írták bele, hogy az Alkotmánybíróságnak eszébe se jusson ezt a büntetési tételt megsemmisíteni - holmi nemzetközi jogra és a Magyarország alaptörvénye által is elismert emberi jogaink sérthetetlenségére hivatkozva.

*

Hogy a Jobbik-program és a tényleges kormányzati intézkedések harmóniája csupán véletlen egybeesés műve, avagy tudatos döntés, esetleg az "egy a tábor, egy a zászló" utóhatása, arra nehéz lenne válaszolni. Az kétségtelen, hogy ezek a lépések nem véletlenül történtek az elmúlt másfél-két évben. Ám ha a fideszes think tank azzal kalkulált, hogy hangsúlyos Jobbik-programpontok megvalósításával a kormány elszívhatja a levegőt a szélsőjobb elől, alaposan elszámolta magát. Minderre rájön ugyanis a rossz kormányzás, és a kettő mintegy egymást erősítve segíti a Jobbik térnyerését. A szélsőjobb népszerűsége a fiatalok körében masszív, ami elég riasztó. A Jobbik ugyan nem kormányoz, de ihletője a Fidesz kormányzásának. Biztos, hogy ezt konszolidálni kell?

A szerző PhD-hallgató.

Neked ajánljuk