A CEU-botrány megmutatta, hogy a Jobbik néppártosodása miért akkora átverés

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. április 3.

Publicisztika

Olyan ellentmondás van Vona Gábor és Toroczkai László között, ami feloldhatatlan.

Toroczkai László pénteken sommás posztban ölelte magához Orbán Viktort, amikor arról írt, hogy ő bizony sóval hintené be a CEU helyét. Őt idézzük: „Soros egyetemével nem gyáván finomkodni kellene, hanem nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozva betiltani, bezárni”, de azt is hozzátette, hogy a CEU „az elsikkasztott rendszerváltozás óta külföldről mozgatva, de Budapestről mérgezi a levegőt, támadja a nemzet és a társadalom alapjait”. Valamint, hogy rendszerváltozás „csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit”.

Ez tiszta beszéd, Putyin se mondhatta volna szebben: picsába a törvényekkel, seperjük ki ezt a trógert az országból, a módszer nem számít, ne finomkodjunk!

Ez a gondolkodás csírájában veti el bármilyen demokratikus norma alapját. Aki így beszél, az szívéből gyűlöli a jogállamot, a törvényeket, az alkotmányosságot, és eleve különbséget tesz az ország egyes intézményei, de akár állampolgárai közt is.

false

 

Fotó: MTI

A Fideszről tudható, hogy mára nagyjából ilyen párt lett, ám a Jobbik közel három éve próbálja az úgynevezett „néppártosodás” nevű fordulattal elérni azt, hogy kellő számú választó elhiggye neki: ő viszont nem ilyen párt. Közben persze nem is baloldali, hanem rendes, derék magyar, törvénytisztelő alakulat.

Megkérdeztem hát a Jobbik sajtóosztályát péntek délután, mit szólnak alelnökük, Toroczkai László véleményéhez CEU-ügyben, esetleg osztják-e azt?

A válasz csak másnap jött meg. Közben Vona Gábor is kiírta a Facebookra, amit ki kellett írnia, amit megkövetelt a néppártosodott új imázs. Aminek kb. az volt a lényege, hogy jó, ő sincs oda a CEU-ért, de így azért nem lehet egy egyetemet kezelni Magyarországon, és a „Jobbik-kormány 2018-tól kulturált módon fogja lefolytatni az értékrendi vitákat, de elsősorban arra fog koncentrálni, ami a feladata: a bérek európai szintű felzárkózására, az egészségügyre, az életszínvonal általános javítására, az elvándorlás megállítására és a többi húsba vágó problémára”. Ezek persze szép célkitűzések, ki ne értene velük egyet, már csak az a kérdés maradt, hogy amikor majd „kulturált módon kívánják lefolytatni az értékrendi vitákat”, akkor vajon a Jobbik elnöke csak Toroczkai Lászlót küldi a CEU rektorához, vagy esetleg a Betyársereget is felkéri majd kíséretnek?

De nem akarom ezt elviccelni, a vak is látja, hogy ez az érvelés ezer sebből vérzik. Az elnöknek és az alelnöknek láthatóan újra és újra feloldhatatlan vitái vannak. Vona Gábor állítja, ő nem így, azaz nem ex-lex módon akarja intézni az országban zajló dolgokat, Toroczkai László viszont láthatóan épp úgy hiszi: így kell ügyeket intézni, sőt a még nagyobb tempó lenne javallott. A Jobbikban is érzik, hogy itt elemi ellentmondásról van szó. A párt még azt is megírta nekem rövid levelében, hogy „Toroczkai László a Facebookon magánvéleményét ismertette. A párt álláspontját Vona Gábor fogalmazta meg ugyancsak a Facebookon.” Magánvélemény egy közszereplői Fb-oldalon? Ez csak valami rossz vicc, ugye?

Persze hogy nem az, csak az a helyzet, hogy az alelnök véleménye vállalhatatlan lett a Jobbiknak. Nem is arról van szó, hogy egy konkrét kérdésben nem értenének egyet. Ez elvi kérdés: lehet-e nem demokratikus módon szétverni valamit ebben az országban, vagy nem? Vona szerint nem lehet, Toroczkai szerint lehet. Egy tisztességes párt elnökségében ez a két vélemény nem fér meg. A Jobbikéban igen.

Amikor feltártam, hogy Toroczkai putyinista fajvédők ingatlanprojektjét segíti, a Jobbik mosakodott, amikor Toroczkai meghozta diszkriminatív és alkotmánysértő ásotthalmi rendeletét – amely megtiltotta a mecsetépítést –, a szokásos dramaturgia pergett le. Vona elítélte azt, és hangosan kijelentette, ő nem ért vele egyet, és megígérte, hogy „a Jobbik kormányra kerülve a szabad vallásgyakorlást mindenkinek biztosítani fogja, és tiszteletben fogja tartani a vallási szokásait”.

Akkor is az a színjáték zajlott le, ami a mostani CEU-ügynél. A probléma ugyanaz: vagy-vagy. Ha egy párt alelnöke diszkriminál egy vallást, a párt viszont elvi alapon nem teszi ezt, akkor csókolom, az utak elválnak. A Jobbikban viszont nem. Toroczkai László máig a párt alelnöke, nyilván nem véletlenül. Gondolom, azért, hogy ő tartsa a pártnál azokat, akiknek az új, „néppártosodott” Jobbik túl jól fésült, túl halk, túl jól nevelt; azokról a  szavazókról van szó, akik Toroczkaihoz hasonlóan nem hisznek a jogállamban, és mihamarabb megkülönböztetnének benne vallásokat, intézményeket, és mondjuk a romák jelentős részét sem tartják egyenrangú magyar állampolgároknak – hogy csak egy példát említsünk.

A Jobbik szavazóbázisának ez a része teljes szívvel egyetért Orbán Viktorral – és Toroczkai Lászlóval –, és sóval hintené be a CEU helyét. Vona Gábor ezzel teljesen tisztában van, pontosan látja, érti pártja szavazóbázisának értékrendbeli megosztottságát. Nyilván azt is tudja, hogy a Jobbik néppártosodása fából vaskarika. Ő beszél a bázis egyik feléhez, és Toroczkai a másikhoz. Ez a polifónia teljesen tudatos, ki van ez találva.

És még el is megy ideig-óráig. Akár sikereket is hozhat, de a feloldhatatlan ellentmondás idővel csak nőni fog. Ez a két felfogás ugyanis nem tűri meg egymást. Nem lehet demokratának lenni, miközben a párt egy része habzó szájjal követeli a kirekesztést, az eltakarítást. Amennyiben ezek az álláspontok mégiscsak megférnek egy szobában, az csak úgy lehetséges, hogy az egyik fél hazudik a maga meggyőződéséről. Ebben az esetben pedig nem Toroczkai lesz az.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.