„Tíz–húszmilliárd dollár lenne az az összeg, ami a magyar gazdaság stabilitásához elég lenne.” Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta az ATV-ben, utalva a sikeresnek kommunikált Egyesült Államokban tett útjára. Azt nem tette hozzá, hogy ennyit kért az amerikai elnöktől, de vélhetően nem véletlenül számolt dollárban más devizanem helyett. Lehet persze, hogy csak szeretett volna ennyit kérni, és végül nem ennyit kért – de bármennyit is kért, a helyszínen legfeljebb egy ígérvényt kaphatott. Azóta bizonyos hírek szerint szóba került valamiféle hitelmegállapodás is, de egyelőre arról sincs papír, hogy az Egyesült Államok jegybankja swap line ügyletet köt a magyar jegybankkal – a felek, az úgymond független Magyar Nemzeti Bank, illetve a Fed képviselői eleve nem is voltak jelen a megbeszélésen. A védőernyőként jellemzett swap line lényege, hogy két ország jegybankja rögzített árfolyamon valutát cserél, amit aztán az egyik (a gyengébbik országé tudniillik) vagy felhasznál, vagy nem. Afféle biztosítókötél, fogvédő és térdvédő, ha esetleg hülyeséget csinálna a delikvens – és persze a díjat, vagyis a kamatot ki kell fizetni a használat után. Nem lehet egészségügyi dolgozók bérére költeni, sem kisgyerekes anyák lába elé szórni, csak alá lehet dúcolni vele a födémet, jelesül a forint árfolyamát a spekulációk ellenére stabilan lehetne tartani.
Amire talán szükség is lenne, ha egyszer hiányzik 10–20 milliárd dollár, vagyis úgy 3200–6400 milliárd forint az államháztartás rendszeréből, ahogyan azt a miniszterelnök mondta. Senki sem kényszerítette Orbán Viktort arra, hogy ezt állítsa, szóval, talán elhihetjük neki, hogy valóban ez a helyzet, ennyi hiányzik neki a kellemes közérzethez. Maradjunk egyelőre a becslés alsó értékénél, a 3200 milliárd forintnál – az sem kevés.
A valóság ezzel szemben
A kormány az idei költségvetésben 4123 milliárd forintra tervezte az államháztartás hiányát. Akkor még úgy számolt, hogy a GDP 3,7 százalékkal fog nőni, emelkedni fognak a fogyasztási adók bevételei és a gazdálkodó szervezetek befizetései is, pörögni fog a feldolgozóipar, az építőipar és a mezőgazdaság is. Arra értelemszerűen nem lehetett számítani, hogy 2025-ben a pár évvel ezelőttihez hasonló pusztító aszály lesz, tetézve az év eleji fagyokat, amelyek alaposan megkurtították a gyümölcstermést. Extra adalékként száj- és körömfájás tizedelte a marhaállományt, volt madárinfluenza is, a sertéspestis pedig el sem tűnt. Vagyis az idén a mezőgazdaság nem sokat fog hozzáadni a GDP-hez. Ha csak ennyi lenne, ami félrement, nem lenne hatalmas tragédia, de hát nem erről van szó.
A feldolgozóipar nem tud magához térni, egyebek mellett a zászlóshajónak szánt akkugyártás világpiaci megtorpanása miatt. Az infláció nem tud lejjebb menni, 4 százalék fölött ragadt, a kormány kénytelen újabb és újabb árrésstopokat bevezetni, hogy kicsit el lehessen kenni a kínos valóságot. Minden, ami emberi erőforrást igényel, sokkal többe kerül, mint egy éve: a turisztikai szolgáltatások 13, a járműjavítás, karbantartás 10, az egészségügyi szolgáltatások 9,7 százalékkal drágultak. Amit a kormány a hatósági árakkal, sapkákkal kordában tart, annak a költsége megjelenik máshol. Bónuszként duplájára emelkedik a bankadó, ezt középtávon ugyancsak a lakosság fizeti meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
