Merjünk jóhiszeműek lenni

  • 2002. szeptember 12.

Publicisztika

Mindazt, ami "múltfeltárás" és ügynökügy ürügyén zajlik ma Magyarországon, értelmezzük ezúttal a lehető legteljesebb jóhiszeműséggel. Ne feltételezzük tehát, hogy kormány- és ellenzéki pártjaink nem a valóság minél teljesebb rekonstruálásán dolgoznak, és azt sem, hogy lépéseiket a sunyi, rövid távú haszonlesés, a minél teljesebb zűrzavar keltésének vágya vezeti. Eszünkbe se jusson, hogy a Medgyessy-ügyet a választási vereségükbe belenyugodni nem tudó, a (most mindegy, milyen) törvény által védettnek minősülő adatokkal visszaélő politikusok robbantották ki. Tekintsük képtelenségnek azt a feltételezést, hogy a kormánypártok azért hozták létre a Mécs-bizottságot, hogy a kormányfő titkosszolgálati múltját elkenjék, relativizálják, mondván, van mindenkinek vaj a fején (sőt, az ellenzéknek kicsit több is). Nevessünk a szemébe annak, aki azzal jön, hogy a kormánypártiak is biztosra mentek, mert az elmúlt évtized gyűjtögető életmódja okán indulásból rendelkeztek a visszavágáshoz szükséges információkkal.

n Mindazt, ami "múltfeltárás" és ügynökügy ürügyén zajlik ma Magyarországon, értelmezzük ezúttal a lehető legteljesebb jóhiszeműséggel. Ne feltételezzük tehát, hogy kormány- és ellenzéki pártjaink nem a valóság minél teljesebb rekonstruálásán dolgoznak, és azt sem, hogy lépéseiket a sunyi, rövid távú haszonlesés, a minél teljesebb zűrzavar keltésének vágya vezeti. Eszünkbe se jusson, hogy a Medgyessy-ügyet a választási vereségükbe belenyugodni nem tudó, a (most mindegy, milyen) törvény által védettnek minősülő adatokkal visszaélő politikusok robbantották ki. Tekintsük képtelenségnek azt a feltételezést, hogy a kormánypártok azért hozták létre a Mécs-bizottságot, hogy a kormányfő titkosszolgálati múltját elkenjék, relativizálják, mondván, van mindenkinek vaj a fején (sőt, az ellenzéknek kicsit több is). Nevessünk a szemébe annak, aki azzal jön, hogy a kormánypártiak is biztosra mentek, mert az elmúlt évtized gyűjtögető életmódja okán indulásból rendelkeztek a visszavágáshoz szükséges információkkal.

Azt se higgyük el, ha valaki azt mondja: abból, hogy a múltfeltárók működésük kezdetén elfelejtették tisztázni azon apróságot, hogy pontosan mit is kell érteni az "érintettség" kifejezés alatt (miközben e tárgykörben az emberek kábé százegy százalékának e szóról az jut az eszébe: az "érintett" az a spicli), minimum két dolog következik: e képviselők vagy retardáltak, s ily módon nemhogy a bizottságba, de az Országgyűlésbe sem valók, vagy megint oda lyukadunk ki, mint pár sorral elébb, hogy ti. politikai színjáték az egész. És legyünk jóhiszeműek akkor is, amikor annak okát keressük, hogy miért kellett Kádár Bélát meghurcolni, majd múltjának tisztázása után ismét "érintettnek" nyilvánítani? (A másikkal, aki ügynökügyben ugyancsak igazolta érintetlenségét, nem akarunk jóakaratúak lenni. Neki az ordacsehi elágazás után semmi keresnivalója a közéletben; semmi és senki nem rehabilitálja őt.)

Ne gondoljuk továbbá Kövér László nemzet- és embertársunkról azt, hogy csak a káosz növelése - és ezzel együtt a volt kormánya viselt dolgairól való figyelemelterelés - miatt jött elő az "eltűnt hálózati kartonok" munkacím alatt futó projekttel. Ellenkezőleg: Kövér a Kádárékkal szembeni igazságtalanságot torolta meg azzal, hogy a bizottsági "irányelvek" szellemében földobta a szabaddemokrata Szalay Gábort (aki nem írt alá stb.), és hogy újabban erősen célozgat (eleddig nevének említése nélkül) Bokros Lajosra, akiről persze ő sem állítja, hogy ügynök lett volna. Ne higgyük, hogy Mécs Imre vagy Kuncze Gábor a kövéri bejelentésre adott első reakciójakor sumákolni akart volna; fogadjuk el, hogy a bizottság elnöke ezt az iratvándorlást tényleg nem tekintette fontos dolognak, s hogy a volt belügyminiszternek anno fogalma sem volt az egészről.

Tudjuk, hogy 14, a Szalayéhoz hasonló hiányos karton van a Történeti Hivatalban: ebből azonban senki ne vezesse le azt, hogy hamarosan más neves személyiségek "kiemelt" aktáitól lesz hangos a sajtó. Ne reménykedjen abban egyetlen maszop- vagy szadeszrajongó sem, hogy a volt kormány- és a jelenlegi államfő neve előkerülhet ebben az összefüggésben, mert egy ilyen kiszivárogtatás elképzelhetetlen közismerten mértéktartó, felelősségteljes politikusainkról. Azon a felvetésen pedig egyenesen szörnyedjünk el, hogy a kormánypárti múltfeltárók épp e két férfiú skalpjának megszerzésében bíztak, s hogy a korábbi sejtetések (a hatvanas évekbeli ösztöndíj meg a katonaságbeli szerepvállalás kapcsán) rájuk vonatkoztak.

Szalay Gábor kartonját - a dolgok jelenlegi állása szerint - 1995-ben valamelyik átvilágítóbíró kérésére emelték ki, igaz, a képviselők átvilágítását végző testülethez (a bizottság jelenlegi elnöke szerint) a dokumentum nem érkezett meg. Megint csak ne legyünk rosszhiszeműek, és ne firtassuk, hogy a lusztrátoroknak mi közük volt a III/II-es anyagokhoz, amikor törvényi felhatalmazásuk a III/III-as múlt vizsgálatára szólt. Azon se meditáljunk, hogy ezek szerint - elvben - nemcsak a mindenkori politikus titokgazdák, hanem a soros átvilágítóbírák is hozzájuthattak e papírokhoz. Eszünkbe ne jusson, hogy valamely politikailag elkötelezett bíró esetleg eltett a nehezebb időkre egy-két ilyen doksit. Az pláne ne.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.