n "Jászladányból egy második Zámolyt akar csinálni ugyanaz a politikai maffia, amelyik feltüzelte a zámolyi romákat is" - nyilatkozta a minap Jászladány polgármestere az Új Néplap riporterének. Dankó István feltehetően azokra a jogvédő aktivistákra utalt, akik a falu cigány önkormányzatának elnökét és a helyi roma közösséget támogatva léptek fel a roma gyerekek iskolai szegregációja ellen. A polgármester akarata ellenére majdnem pontosan fogalmazott: miként a zámolyiakat, a jászladányi romákat is az a politikai gengszterizmus juttatta a címlapokra, amelyik bátran szeg törvényt, sért rendeletet, tipor sárba emberi jogot és méltóságot, ha a romák rovására ezáltal némi vélt előnyt biztosíthat a többségi lakosságnak. Hogy aztán ezt a romák házainak törvénytelen lerombolásával vagy a kulturális különbségekre ejtett cinikus hivatkozással alapítványi apartheid-iskolát indítva teszi, szinte mellékes. A "romakérdés" kezelésének hasonlósága persze abban is tetten érhető, hogy miután az aprónak gondolt, helyi ügyekből országos botrány lett, mindkét esetben éppen azok kárhoztatják a jogsértések ellen tiltakozó romákat és vezetőiket, akik a leginkább felelősek a botrányokért.
A jászladányi iskolaügy és Zámoly összehasonlításakor a fő különbség, hogy a magániskola indításának kísérlete nagyjából egybeesett a roma gyerekek oktatási esélyegyenlőségének megteremtését célzó kormányzati szemléletváltással. Az Oktatási Minisztérium határozott jászladányi fellépése - melynek köszönhetően végül kudarcba fulladt az oktatási apartheid-kísérlet - mindenképpen bizalomkeltő. Akkor is így van ez, ha most csak tűzoltás történt, és a strukturális reform terveiről, köztük a roma gyerekek gyakran automatikus kisegítő iskolákba irányításának megszüntetéséről, a kisebbségi oktatás normatív finanszírozásának hatékonyabbá tételéről, a felzárkóztatás rossz beidegződéseinek megváltoztatásáról egyelőre kevés konkrétum tudható. Másképp alakulhatott volna a zámolyi-strasbourgi családok sorsa, ha kiáll mellettük egy, az érdekeiket képviselő, a problémáikat akár konfliktusok árán is megoldani kész kormányzat.
A jászladányi történetnek nincs vége. Az alapítványi iskola osztályai az önkormányzati iskola égisze alatt változatlan összetételben működnek, a gyerekek külön folyosórészt használnak. A következő szakítópróba máris körvonalazódik. A romák állítják: a polgármester körei az orruk alá sok borsot törő jelenlegi CKÖ-elnök ellenében jelöltet állítanak az októberi kisebbségi önkormányzati választáson, hogy az új cigány önkormányzat ne vétózza meg a képviselő-testület cigányellenes terveit. Ha igaz a hír, az ellenjelölt csak a gázsók "kisebbségi" szavazataira számíthat, ami a jelenlegi indulatok fűtötte helyzetben nem látszik reménytelen elgondolásnak. Sikerük esetén a kisebbségi választás a helyi roma érdekek kijátszásának eszközévé silányul, a zámolyi analógia pedig más értelemben is érvényessé válhat Jászladányban.
