n Vagy a négyes metrót, vagy tizenöt nemzeti színházat lehetett volna fölépíteni annyi pénzből, amennyi 1997-2002 között a Magyar Televízió (MTV) Rt. működési költsége volt. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke érzékeltette az öt év alatt elköltött összeg (190 milliárd forint) nagyságát e példával múlt heti sajtótájékoztatóján, amelyen a köztévé átfogó ellenőrzéséről készült vizsgálati jelentést ismertette. Bár a párhuzam nem mentes a hatásvadászattól, a hivatal vezetője két okból is jól tette, hogy élt vele.
Egyrészt végre egy felelősen működő intézmény képviselője mondta ki, hogy ez így nem mehet tovább. A méltányolható körülményeken túl (például a kereskedelmi tévék megjelenésével a köztévé reklámbevételei drasztikusan csökkentek) ugyanis mindenekelőtt arról van szó, hogy a költségvetés - áttételesen az adófizető - értelmetlenül pumpál évről évre milliárdokat az MTV-be; és az, hogy e pénzekkel számos esetben rosszul, mi több, hanyagul bánnak (az ÁSZ feljelentést is tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen), egyenes következménye annak a struktúrának, amit a médiatörvény (pontosabban az elfogadása után kialakult gyakorlat) szentesített. A köztévé körül mindig mindent - magát a működését szabályozó törvényt is - pártpolitikai, számos esetben napi pártszempontok határoztak meg, aminek a menetrendszerű vezető-, műsor- és műsorkésztői garnitúracserék csupán a leglátványosabb, de nem egyedüli elemei. A köztévé története tette a legnyilvánvalóbbá annak a - lényegében 1990 óta tartó - hatalomgyakorlási technikának a csődjét, miszerint a választások győztesei négyévenként elkezdik újraépíteni Magyarországot.
Nem kevésbé fontos a másik tanulság: ha a legendás állami költségvetési alrendszerekhez (például az egészségügyhöz) képest egy olyan pimf üzem, mint az MTV Rt. folyamatosan nyeli az állami milliárdokat úgy, hogy konzervált életképtelensége miatt esély sincs adóforintjaink ésszerű felhasználására, vajon mennyit emészthet föl a nem kevésbé pazarló struktúrájú egészségügy vagy a többi, állam által életben tartott csődtömeg? Azokból vajon hány metróvonal jönne ki nemhogy Budapesten, de Szegeden vagy Miskolcon is?
Igaz, az ÁSZ az ezekbe feccölt pénz nagyságrendjét eddig még nem érzékeltette ilyen attraktív párhuzammal; csupán azt mondták el jó néhányszor (és nem csak ők) az elmúlt évtizedben, hogy ez így nem mehet tovább. És mehetett. Az pedig ne vigasztaljon senkit, hogy már nem sokáig tartható ez; félő, hogy a radikális változást nem józan megfontolás, hanem a totális csőd szorítja majd ki a tisztelt bal- és jobboldali döntéshozókból. Az pedig tényleg sokba fáj majd nekünk.
