Metrót Miskolcra!

  • 2003. június 12.

Publicisztika

Vagy a négyes metrót, vagy tizenöt nemzeti színházat lehetett volna fölépíteni annyi pénzből, amennyi 1997-2002 között a Magyar Televízió (MTV) Rt. működési költsége volt. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke érzékeltette az öt év alatt elköltött összeg (190 milliárd forint) nagyságát e példával múlt heti sajtótájékoztatóján, amelyen a köztévé átfogó ellenőrzéséről készült vizsgálati jelentést ismertette. Bár a párhuzam nem mentes a hatásvadászattól, a hivatal vezetője két okból is jól tette, hogy élt vele.

n Vagy a négyes metrót, vagy tizenöt nemzeti színházat lehetett volna fölépíteni annyi pénzből, amennyi 1997-2002 között a Magyar Televízió (MTV) Rt. működési költsége volt. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke érzékeltette az öt év alatt elköltött összeg (190 milliárd forint) nagyságát e példával múlt heti sajtótájékoztatóján, amelyen a köztévé átfogó ellenőrzéséről készült vizsgálati jelentést ismertette. Bár a párhuzam nem mentes a hatásvadászattól, a hivatal vezetője két okból is jól tette, hogy élt vele.

Egyrészt végre egy felelősen működő intézmény képviselője mondta ki, hogy ez így nem mehet tovább. A méltányolható körülményeken túl (például a kereskedelmi tévék megjelenésével a köztévé reklámbevételei drasztikusan csökkentek) ugyanis mindenekelőtt arról van szó, hogy a költségvetés - áttételesen az adófizető - értelmetlenül pumpál évről évre milliárdokat az MTV-be; és az, hogy e pénzekkel számos esetben rosszul, mi több, hanyagul bánnak (az ÁSZ feljelentést is tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen), egyenes következménye annak a struktúrának, amit a médiatörvény (pontosabban az elfogadása után kialakult gyakorlat) szentesített. A köztévé körül mindig mindent - magát a működését szabályozó törvényt is - pártpolitikai, számos esetben napi pártszempontok határoztak meg, aminek a menetrendszerű vezető-, műsor- és műsorkésztői garnitúracserék csupán a leglátványosabb, de nem egyedüli elemei. A köztévé története tette a legnyilvánvalóbbá annak a - lényegében 1990 óta tartó - hatalomgyakorlási technikának a csődjét, miszerint a választások győztesei négyévenként elkezdik újraépíteni Magyarországot.

Nem kevésbé fontos a másik tanulság: ha a legendás állami költségvetési alrendszerekhez (például az egészségügyhöz) képest egy olyan pimf üzem, mint az MTV Rt. folyamatosan nyeli az állami milliárdokat úgy, hogy konzervált életképtelensége miatt esély sincs adóforintjaink ésszerű felhasználására, vajon mennyit emészthet föl a nem kevésbé pazarló struktúrájú egészségügy vagy a többi, állam által életben tartott csődtömeg? Azokból vajon hány metróvonal jönne ki nemhogy Budapesten, de Szegeden vagy Miskolcon is?

Igaz, az ÁSZ az ezekbe feccölt pénz nagyságrendjét eddig még nem érzékeltette ilyen attraktív párhuzammal; csupán azt mondták el jó néhányszor (és nem csak ők) az elmúlt évtizedben, hogy ez így nem mehet tovább. És mehetett. Az pedig ne vigasztaljon senkit, hogy már nem sokáig tartható ez; félő, hogy a radikális változást nem józan megfontolás, hanem a totális csőd szorítja majd ki a tisztelt bal- és jobboldali döntéshozókból. Az pedig tényleg sokba fáj majd nekünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.