Farkas Zsolt

Miért ne hagyjuk – Magyarország német megszállásának emlékművét a Szabadság téren

  • Farkas Zsolt
  • 2014. június 22.

Publicisztika

0.

Ha választani kéne, hogy a pestisnek vagy az antibiotikum felfedezésének állítsunk emlékművet...

1.

Ez valóban "nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházás"?

Helyes használata ez a szavaknak?

Kérdezem a fideszeseket, mindenekelőtt.

Kérdezek minden magyar anyanyelvűt.

Úgy van, retorikai a kérdés, hisz mindenki tudja a helyes választ.

De mindenki (rosszul) tudja, hogy nem ez a lényeg.

A lényeg az, mondja mindenki, hogy ezzel az ürüggyel, ezzel a hazugsággal kivették az emlékmű ügyét a rendes engedélyezési eljárások köréből.

Kérdezek mindenkit: hát hogy lehet egy hazugsággal, egy ürügygyel kivenni a rendes eljárások köréből? Minden társadalmi, sőt intézményes kontroll alól?

Kérdezem a jogászokat, mindenekelőtt. Ez tényleg "nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházás"? És ha nem, akkor ki szerez érvényt a hatályos jognak? Miért nincs a megfelelő jogi eljárás beindítva egy hamis indokra hivatkozó, vagyis törvénytelen eljárással szemben?

Kérdezzem a közgazdászokat? Közgazdászok! Ez "nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházás"? És ha nem, akkor ez nem tartozik a szakmai kötelességek körébe, hogy nem engedem a nyilvánvalóan téves, szakmaiatlan indoklást, különösen, ha hivatalos, sőt a legmagasabb helyről jön?

Kérdezek mindenkit: ez a hivatalos politika, hogy a szavak, a mondatok nem azt jelentik, amit?

Ki határozza meg a hivatalos politikát?

Újabb retorikai kérdés volt, kedves embertársaim, természetesen mi mindannyian.

Tehát mindenki, aki ezen az egyszerű és jól beazonosítható hazugságon túlteszi magát; mindenki, aki azt mondja, ez nem lényeges; az ürügy a lényeg, nem az ügy; mindenki, aki azt mondja, a hazugság van uralmon, és az igazság nem számít - az ezt érvényesíti mint hivatalos politikát.

Tehát egy szemérmetlen hazugsággal ("nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházás") kiiktattak minden demokratikus, szakmai, sőt jogi kontrollt. Ez az első ok, ami miatt nem szabad engedni ezt az emlékművet.

false

 

Fotó: Németh Dániel

2.

Milyen fura, hogy O. V. pontosan ezzel kezdte a beiktatási beszédét! "A szavak helyes használatának helyreállítása." Azt a fűzfán fütyülőjét! Szófia és őszödi beszéd: rendben lenne, ha nem az ellenkezőjét csinálná. Az egynegyedet kétharmadnak mondja, a közpénzt a vállalkozók pénzének, a húsvét előtt két héttelt húsvétnak stb.

A hivatkozott 2006/VIII. törvénynek már a preambuluma elég az eljárás megbuktatásához: "Annak érdekében, hogy az Európai Unió támogatásából finanszírozott projektek megvalósítása gyorsabb, egyszerűbb" legyen, született ez a törvény. És ez az emlékmű enyhén szólva nem ilyen. Vagy e törvény 1. § (1) h) pontja: "nemzeti vagyonnak minősülő műemlékek és műemlékegyüttesek, továbbá a világörökségi területen lévő műemlékek és műemlékegyüttesek fenntartásához, felújításához, fejlesztéséhez szorosan kapcsolódó" ügyekre terjedhet ki. Nem új építésére.

A Városligetben tervezett gigaberuházás esetében ugyanezt az önkényuralmi módszert követik, úgyhogy ennek nagyon gyorsan elejét kell venni.

Ez a második ok, ami miatt nem szabad engedni ezt az emlékművet.

3.

Már az ötletből, a tervből, a döntésből is totálisan kiiktattak minket, az egész magyar népet, kinek hivatása, joga, örömteli feladata megmondani, mi legyen a köztereinken. De hogy ne legyen félreértés, hogy az emlékműterv nem szerény javaslat nemzeti megvitatásra, hanem a Legfelsőbb Akarat parancsa - azt kellett lejelezni ezzel a nyilvánvaló hazugsággal. Nem rejtegetni akarja a hatalmát, hanem megmutatni. A hatalmának természetét pedig az mutatja meg, hogy az igazság fölött akar úr lenni.

Ez az emlékmű kizárólag O. V. ötlete és magánakciója. Mindenkit kizárt ebből a döntésből. Mindenkit: a fejbólintó főcsinovnyikjai, a halálfalók pontosan tudják, mibe nem szólhatnak bele.

Azonnal jelzi, hogy ez az ő biznisze, és senki másé. A siettetésen és az autisztikus önkényességen látszik a hatalmaskodó furor. Egy decemberi kormányülésen "dől el", hogy ezt fel "kell" állítani márc. 19-ére, az évfordulóra. A dec. 31-i Magyar Közlönyben jelenik meg. Jan. 3-ra (!) kell a személyesen megbízott szobrásznak előállnia a tervvel. A megalázóan rövid határidő azt hivatott jelezni, hogy a Megrendelő mindent megmondott neki, neki csak a technikai részleteket kellett kidolgoznia. Aztán a tervet feldicsérteti két házi művészével (jan. 21.). Jan. 22-én már megszavazza az "V. kerület". Rogán Antal pecsétje legalább legyen rajta, ő is hiteles képviselője a mártír magyarságnak. És kész is a társadalmi legitimáció, párbeszéd, döntéshozatal a la "Fidesz".

A tiltakozások miatt a választások (ápr. 6.) előtt rizikós lenne forszírozni az eredeti határidőt, úgyhogy a Vezér(kar) elnapolja és társadalmi párbeszédet ígér. De aztán a választás harmadnapján már ott vannak a rendőri és építési erők, és szó nélkül megy tovább egy új, szoros, máj. 31-i határidővel a magánakció.

Kitalálod, mi van még május 31-én?

O. V. születésnapja.

Aztán most a napokban ez a "homályos dramaturgiájú" (félig nyílt) levél, vagyis üzengetés - a Nemzetvezető fő "kommunikációs" formája, hogy ő mindenkinek levelet ír és óriásplakáton, közszolgálati médiából üzen, a mi pénzünkön, nekünk, de fordítva nem működik -, vagyis hivatalos álláspont, melyben O. V. leszögezi, hogy "ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan".

Uff.

"Tehát" megy tovább az építkezés, a pénzünkön.

Védik rendőreink.

Netuddki akaratát, egyes-egyedül.

A bosszú pillanata. Nesztek, ballib. Nesztek, EU. Nesztek, kurucok, labancok, kisantantok és nagyok. Magyarország, a Szabadság tér, a Döntés az enyém, a magyarok több mint kétharmada mögöttem áll.

Szóval nemhogy nagyon akarja ezt az emlékművet, hanem egyenesen ezzel demonstrálja személyes hatalmát, "ha kell", egyeduralmát.

"Senkinek atevékenysége nem irányulhat ahatalom (...) kizárólagos birtoklására. Azilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni." (Új alkotmány, C/2.)

Ez a harmadik ok, ami miatt nem szabad engedni ezt az emlékművet.

4.

Nézzük hát meg közelebbről a corpus delictit. Mi is az, amit az akaratos, törtető és úrhatnám ennyire akar. A személyes erődemonstráción túl mi is az üzenet? A nemzetvezéri ukáz, miheztartás és irányvonal?

Helyszín tehát: V. ker., Szabadság tér. (A tér másik végében a szovjet felszabadítási emlékmű.) A tervezett, épülő megszállási emlékmű: 13 oszlop (mér pont?), többsége törött, a középső, legmagasabb négyen timpanon. A timpanon előtt egy hatalmas, a német címerről szalajtott vérmes sas. Alatta áldozata, a szegény ártatlan, kiszolgáltatott, áldott jó, Magyarországot képviselő Gábriel arkangyal. (A Millenniumi emlékmű központi oszlopán szintén ő.) O. V. hiába próbálta átértelmezni, a cím és a kompozíció továbbra is egyértelműen ezt adja ki.

Az emlékműterv ez utóbbi alakját helyénvalóan kérdőjelezték meg történészek, zsidók és ép érzékű emberek. Magyarország (a magyarság) mindig is nagyon sokféle volt, de összességében ez az ábrázolás ostoba és gusztustalan hazugság. Hintapolitika ide vagy oda, Horthy és az úri Magyarország, a hivatalos, Hitler mellé állt, mert tőle kapta vissza az elcsatolt területeket. Küldte a hadsereget a Donhoz stb.

Gábriel pedig nem állt a bukott angyal mellé.

Ez a negyedik ok, ami miatt nem szabad engedni ezt az emlékművet.

Viszont teljesen elsikkadt - Kálmán Olga és Schiffer András két példa nagyjából mindenkire -, hogy ez az emlékmű németellenes. Nettó és bruttó. Nem náciellenes - a gonosz ragadozó sason nincs semmi nácizmusra utaló jel, ez simán a német sas, úgy, ahogy van. (Messziről lehetne a turul is, de akkor ki lenne Gábriel? Emese?) Az emlékmű hivatalos elnevezése is "német", és nem "náci" megszállásról szól.

És ez legalább olyan ostoba és gusztustalan, mint Gábriel alakja.

Az ápr. 30-i levél is megerősíti, hogy személyes sértettsége és bosszúvágya itt elsősorban a németekre irányul. Taktikailag hajlandó volt átértelmezni (próbálni) Gábriel alakját "Magyarország"-ról "áldozatok"-ra, sőt megfejelte még a "kereszténység"-gel is. (És mekkora, a szellemi fogyatékosság határát súrolóan gátlástalan hazudozó: "csodálkozik" rajta, hogy "az emberek" Magyarországgal azonosították, mintha nem a cím és az udvari művészek tették volna ezt, mégpedig egyértelműen. Párkányi Raab "alkotó" az eredeti műleírásban: "Gábriel arkangyal, Isten embere, Magyarország szimbóluma, 370 cm", Melocco és Benedek a szakvéleményben: "A félszárnyú, szellemmé ellobogó, szép emberalak - Magyarország alakja - védtelen, nem is védekezik". Továbbá, rakd össze: "Magyarország német megszállásának emlékműve" a cím. A mű két figurát szerepeltet. Az egyik a német sas... O. V. viszont többértelműsége miatt csodálja. Pfhhh...) De a sas alakját eszébe sincs, az a projekt lényege: "ami a bennünket megszálló katonai gépezet identitását illeti". Azt döntsék el a nácik... akarom mondani: németek, s amíg erre türelmesen várnak "a mások hibái iránt általában megértő és lovagias magyar ítészek", addig is O. V. ezzel az emlékművel azt üzeni: ezek vagytok, németek.

Kant, Hegel, Nietzsche, Mozart, Beethoven, Schubert, Goethe, E. T. A. Hoffmann, Kleist - és meddig kéne sorolni, minden műfajban és korban, ami (a) "német". (Vö. Kövér László, aki Európából semmi mást nem lát, csak "bandaháborúkat".) És ha nem mérhetetlenül gazdagabb kultúra lenne a német, mint a magyar, akkor is: akkor sem. Nem teszünk ki németellenes emlékművet sehova, ahogy nem teszünk ki szláv-, román-, zsidó-, cigány- és semmilyen elleneset sem. Mert az ellenségességet nem akarjuk megörökíteni. Azt megszüntetni akarjuk.

Ez az ötödik ok, ami miatt nem szabad engedni ezt az emlékművet.

5.

A következőképp képzelem, javítsatok ki, ha tévedek! O. V. többedszerre haragudott meg nagyon a németekre. Sorozatosan, több fronton beszólhattak neki. Úgy érzi, lenézik, nem veszik komolyan, bizalmatlanok, haragszanak rá, megvetik, ilyesmik. Nyilván, mert nem konstruktív, nem lelkes, nem rajong az EU-ért, nem tud kedvesen, nyíltan beszélgetni, nincsenek hiteles, tényleg integratív ötletei, öntelt kis falu "bikája", állandóan azzal jön, hogy ő a magyarság, és ő aztán über alles képviseli a magyarok érdekeit, ne is próbálkozzanak mással, és ő aztán soha semmibe nem megy bele, ami sérti a magyarság érdekeit, és ő csak tudja, a magyarok több mint kétharmada mögötte áll. Esetleg bepróbálkozott valamivel náluk, de ők lepattintották.

És erre jön ez a patologikus ötlet, ez az erőfitogtatás és személyes bosszú.

Nesztek, friccek.

0. Viktor megmutatja nektek, kivel van dolgotok.

Lásd az új óriásplakát. A Nagyarcú mögött a felirat: "Üzenjünk Brüsszelnek: tiszteletet a magyaroknak!" Itt nemcsak a németeknek, hanem az egész EU-nak szól be. Mindannyiunk pénzén.

Megsértette volna valaki a magyarokat Brüsszelben? Vagy csak O. V.-t? Nagyon-nagyon kínos, ahogy O. V. összemossa ezt a kettőt. Nagyon-nagyon kínos, hogy állandóan ismételgeti a hazugságot, hogy a magyarok kétharmada támogatja, és eszerint is viselkedik.

Személyes ambíciója és boszszúja, zsarnoki önkénye igazolására nem riad vissza a leggusztustalanabb ájtatos farizeusságtól sem: "Ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítani nemcsak helyes dolog, de erkölcsi természetű kötelesség is."

Nem. Nem kell több szörnyűség a köztereinkre. Elbukott hősök, eltiport szabadság emlékmű. Nem kell a tragizáló mártírkodás. Eleven, derűs, a gyerekeknek is tetsző műalkotásokat a közterekre!

O. V. viselkedése, szoborvíziója, EU-ellenes kampánya egyaránt olyan negatív közhelyekre és érzületekre épít, melyek a magyarságnak a legtöbb kárt okozták:

- az önsajnálat és mártíromság (az empátia- és szolidaritáshiány jellegzetes velejárója),

- a sértettség és sértődősség (amilyen könnyen sért ő),

- a vádaskodás és ellenségképzés (a saját tehetetlenség, bűnözés takargatása),

- kisebbrendűségi frusztráció és felsőbbrendűségi agresszió,

- a perverz rosszra koncentrálás, tragizálás, szenvedésdicsőítés stb.

Ez a hatodik ok, ami miatt nem szabad engedni ezt az emlékművet.

6.

O. V. hatalmas történelmi fordulat előtt áll.

A tiltakozások és az ellenérzések hatására váratlanul lemond az emlékmű megépítéséről. Nem vereség: bölcsesség. Még a fideszeseknek is csak a fele támogatja (a Medián friss felmérése szerint). Az összlakosság többsége szerint kifejezetten meghamisítja a történelmet, sőt még a fideszesek 28 százaléka szerint is.

Nagyon sokan nagyon konkrétan ellenzik. Nem véletlenül nem tudjuk az avatás időpontját.

De az avatás egy dolog. A másik meg, hogy a műtárgy ott marad a téren.

Vagy mégse? Szerintem a Szoborparkban van a tökéletes helye, de az csak kormányváltás után lehetséges. Arra viszont nem vennék mérget, hogy addig nem történik semmi vele.

Ha O. V. megszabadul megszállottságának emlékművétől, mindenki sokkal jobban jár. Az ellenzők, a többség természetesen, de ráadásul ő maga is.

' maga, valamint hazai és nemzetközi megítélése is drámaian feljavulna.

Ez a hetedik ok.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.