Szerdán délután még azzal nyugtattuk magunkat, hogy csak figyelmetlenek voltunk. Csütörtök este azonban felkerült az EP honlapjára a Magyarország politikai fejleményeiről szóló parlamenti vita szó szerinti – többnyelvű – jegyzőkönyve, amiből sajnos kiderült, hogy megalapozott volt szerdai hiányérzetünk.
Szemernyi kétségünk sem volt afelől, hogy Orbán Viktor ugyanazt a kormányzati kommunikációs bullshitet fogja előadni az alkotmányozás témakörében, amit másfél éve hallunk itthon. Nem lepett meg minket, hogy ismét kommunista alkotmányt emlegetett. Régóta tudjuk, hogy nem tiszteli – a köztársasági alkotmányt, melyre számos alkalommal felesküdött, nemcsak szavaival, tetteivel sem tisztelte, sajátos kivételt teremtve ezzel „ne azt figyeljék, amit mondok” kezdetű politikai krédójához.
Aligha kell ragoznunk, hogy az 1989-es jogállami forradalom eredményeképp Magyarországon új alkotmány, és ezzel új alkotmányos rend született. Ezt nyilvánvalóan nemcsak az bizonyítja, hogy Orbán a Fidesz, és nem pedig a Hazafias Népfront listáján került be az első szabadon választott Országgyűlésbe, de az a tény is, amire Daniel Cohn-Bendit hívta fel a magyar miniszterelnök figyelmét: egy sztálini alkotmánnyal bíró ország aligha nyerhetett volna felvételt az Európai Unióba.
Tarthatja ugyan Orbán és mamelukserege, valamint a harcostársául szegődött néppárti képviselők példaértékűnek az új alaptörvényt – ami kibontakozni látszik a sarkalatos törvények nyomán, az inkább elrettentő, semmint követendő példa. Ha nem így lenne, nyilván uniós tagállamok tömege követné már példánkat. Nem teszik, és erre jó okuk van.
A szerdai vita ismét lehetőséget adott a kormánypárti képviselőknek és a magyar kormánynak, hogy minduntalan azt kommunikálják: a külföldnek fogalma sincs arról, ami Magyarországon zajlik, téves információk alapján kárhoztatják az épülő új magyar rendet. Szégyen-gyalázat, hogy a demokratikus ellenzék magyar EP-képviselői szó nélkül tűrték Orbán kommunista alkotmányt emlegető szóhasználatát, és képtelenek voltak a plénum előtt szembesíteni a miniszterelnököt ezzel az orbitális hazugsággal.
Rögzítsük a szomorú tényt: „Vörös Danny” mellett csupán egyetlen ember, Bokros Lajos tette egy félmondat erejéig szóvá a kommunista (sztálini) alkotmány kifejezést. Sem Göncz Kinga volt külügyminiszter, sem Tabajdi Csaba volt országgyűlési képviselő nem volt képes erre. (Herczog Edit és Gurmai Zita meg sem szólalt a vita során.) A magát a magyarországi demokratikus ellenzék vezető erejének tartó párt európai parlamenti képviselői közül senki nem volt képes egy mondatot mondani az itthon oly sokszor elsiratott alkotmány védelmében.
Nos, ez a teljesítmény nulla. Nem vártuk a képviselőktől, hogy az Európai Parlamentben fordítsák vissza az idő kerekét, és semmisítsék meg a magyar jogállamiság szétdúlását. De azt joggal vártuk, hogy legalább védjék meg az immár holttá nyilvánított köztársasági alkotmányt – ha tettekben nem is, legalább szavakban. Felfoghatatlan, miért nem voltak erre képesek, és hallgatásukkal miért asszisztáltak a miniszterelnöki halottgyalázáshoz.
