Mindenki egyetért

  • - bkb -
  • 2005. július 14.

Publicisztika

A nagy Orbán-hadműveletben eddig a Fidesz a jobb: csapatai a kezdeti bizonytalanságot legyűrvén minden fronton átvették a kezdeményezést.
A nagy Orbán-hadműveletben eddig a Fidesz a jobb: csapatai a kezdeti bizonytalanságot legyűrvén minden fronton átvették a kezdeményezést.

Az Orbán Viktor szőlőügyi tanácsai, pontosabban az azt rögzítő jegyzőkönyv/nem jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatala utáni offenzíváról van szó. Abban továbbra sincs okunk kételkedni, hogy ama mondatok tényleg elhangzottak (hogy taggyűlésen vagy szolid polgári - bocsánat, magyar emberek közötti, emberközi - csevej során, édesmindegy), de hát a fideszes attak lényege éppen az volt, hogy a figyelem ne erre összpontosuljon: hanem az újságíró szerződéseire, a vizsgálóbi-zottsági elnök pedigréjére, a Vörös Összeesküvés szenzációs rekonstruálására. Ehhez még egy "árulkodó" "kampányterv" is került valahonnét - milyenek a véletlenek!

Ügyes, bár átlátszó. De hát nem is a mi szerkesztőségünket akarja az agitprop meggyőzni, még csak nem is a szocialista bázist, hanem a saját hívek fejében igyekszik maximumra állítani a világosságot: minden csak ármány, a szeretett Vezető elleni rágalomhadjárat, ami lám, kártyavárként dől össze.

Ám ez az egész jól fölépített kommunikációs roham semmit nem ért volna Orbán Viktor nélkül. Ha ugyanis július 6-án ő leszerepel a vizsgálóbizottság előtt, akkor talán csak a legelvakultabb rajongók tartanak ki továbbra is amellett, hogy egyetlen betű sem igaz mindabból, amit Miniszterelnök Úrról írtak. De Orbánt nem darálták be, mi több, leiskolázta a Tokaj-ügyi testületet. Amihez persze megfelelő partnerre is szüksége volt, de ezt a bizottság tagjaiban megkapta. A kormánypárti képviselők elképesztő felkészületlenséggel érkeztek az ülésre: Orbán nemegyszer kapta pontatlanságon vagy egyenesen tudatlanságon őket, mi több, úgy forgatta a beszéd menetét, hogy egy idő után ő irányított mindent, még ha ezt a testület tagjai nem vették is észre.

Pedig nagyon is lett volna miről kérdezősködni, ha a bizottság - és nemcsak ez, hanem a Gyurcsány-féle is - pontosan tudja, mit akar, már azon kívül, hogy a politikai ellenfél hiteltelenítésére mindent el kell követni. De fogalmuk sincs a lényegről: mindkét testület arra a demagóg premisszára épül, hogy a politikusok direktbe' lopnak, és mindez büntetőjogilag is megfogható lenne/lett volna, ha Gyurcsány/Orbán nem kormányfő, de bezzeg majd most. Ami baromság. Bár sokak fejében így él, abszurd az az elképzelés, hogy Gyurcsány, vagy korábban Orbán hazaérvén miniszterelnöki irodájából, a bőrtáskájából az ebédlőasztalra borítja a pénzt, ehun anyukám, ma ennyi sikerült, de nyugi, lesz ez még több! Nem. A kölcsönös szívességek rendszere, a politika és a gazdaság közötti twilight zone virulenciája az, ami nyugtalanító. Azt a világot kellene célkeresztbe tenni, ahol a nagy állami támogatások, megrendelések, magánosítások sorsa vacsoraasztaloknál (a gyermekek gyermekin jókedvű viháncolása közepette), baráti összejöveteleken vagy éppen vadászatokon, (külföldi) focistadionok lelátóin etc. dől el - azt a világot, amely mindennél jobban mérgezi a közéletet. Mindez persze nehezen megfogható: de közvetett módon rekonstruálható, és ha valaki, hát egy országgyűlési bizottság éppenséggel nekigyürkőzhetne egy ilyen feladatnak. Már csak azért is, mert senki nem hiszi - legfeljebb különféle megfontolásokból, pártszimpátiából túllép rajta -, hogy a nagy családi vagyonokhoz, a nyilvánvaló anyagi gyarapodáshoz semmi más nem kell, mint szorgalom, no meg spórolás.

A vizsgálóbizottságok felfogóképességét ez azonban szemmel láthatóan meghaladja. Folytatódik tehát a bohóckodás a kihelyezett ülésekkel meg a két vezérpolitikus "vallatásaival". Igaz, jól ellesznek egymással, efelől ne legyenek kétségeink.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.