Mindenki egyetért

  • - bkb -
  • 2005. július 14.

Publicisztika

A nagy Orbán-hadműveletben eddig a Fidesz a jobb: csapatai a kezdeti bizonytalanságot legyűrvén minden fronton átvették a kezdeményezést.
A nagy Orbán-hadműveletben eddig a Fidesz a jobb: csapatai a kezdeti bizonytalanságot legyűrvén minden fronton átvették a kezdeményezést.

Az Orbán Viktor szőlőügyi tanácsai, pontosabban az azt rögzítő jegyzőkönyv/nem jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatala utáni offenzíváról van szó. Abban továbbra sincs okunk kételkedni, hogy ama mondatok tényleg elhangzottak (hogy taggyűlésen vagy szolid polgári - bocsánat, magyar emberek közötti, emberközi - csevej során, édesmindegy), de hát a fideszes attak lényege éppen az volt, hogy a figyelem ne erre összpontosuljon: hanem az újságíró szerződéseire, a vizsgálóbi-zottsági elnök pedigréjére, a Vörös Összeesküvés szenzációs rekonstruálására. Ehhez még egy "árulkodó" "kampányterv" is került valahonnét - milyenek a véletlenek!

Ügyes, bár átlátszó. De hát nem is a mi szerkesztőségünket akarja az agitprop meggyőzni, még csak nem is a szocialista bázist, hanem a saját hívek fejében igyekszik maximumra állítani a világosságot: minden csak ármány, a szeretett Vezető elleni rágalomhadjárat, ami lám, kártyavárként dől össze.

Ám ez az egész jól fölépített kommunikációs roham semmit nem ért volna Orbán Viktor nélkül. Ha ugyanis július 6-án ő leszerepel a vizsgálóbizottság előtt, akkor talán csak a legelvakultabb rajongók tartanak ki továbbra is amellett, hogy egyetlen betű sem igaz mindabból, amit Miniszterelnök Úrról írtak. De Orbánt nem darálták be, mi több, leiskolázta a Tokaj-ügyi testületet. Amihez persze megfelelő partnerre is szüksége volt, de ezt a bizottság tagjaiban megkapta. A kormánypárti képviselők elképesztő felkészületlenséggel érkeztek az ülésre: Orbán nemegyszer kapta pontatlanságon vagy egyenesen tudatlanságon őket, mi több, úgy forgatta a beszéd menetét, hogy egy idő után ő irányított mindent, még ha ezt a testület tagjai nem vették is észre.

Pedig nagyon is lett volna miről kérdezősködni, ha a bizottság - és nemcsak ez, hanem a Gyurcsány-féle is - pontosan tudja, mit akar, már azon kívül, hogy a politikai ellenfél hiteltelenítésére mindent el kell követni. De fogalmuk sincs a lényegről: mindkét testület arra a demagóg premisszára épül, hogy a politikusok direktbe' lopnak, és mindez büntetőjogilag is megfogható lenne/lett volna, ha Gyurcsány/Orbán nem kormányfő, de bezzeg majd most. Ami baromság. Bár sokak fejében így él, abszurd az az elképzelés, hogy Gyurcsány, vagy korábban Orbán hazaérvén miniszterelnöki irodájából, a bőrtáskájából az ebédlőasztalra borítja a pénzt, ehun anyukám, ma ennyi sikerült, de nyugi, lesz ez még több! Nem. A kölcsönös szívességek rendszere, a politika és a gazdaság közötti twilight zone virulenciája az, ami nyugtalanító. Azt a világot kellene célkeresztbe tenni, ahol a nagy állami támogatások, megrendelések, magánosítások sorsa vacsoraasztaloknál (a gyermekek gyermekin jókedvű viháncolása közepette), baráti összejöveteleken vagy éppen vadászatokon, (külföldi) focistadionok lelátóin etc. dől el - azt a világot, amely mindennél jobban mérgezi a közéletet. Mindez persze nehezen megfogható: de közvetett módon rekonstruálható, és ha valaki, hát egy országgyűlési bizottság éppenséggel nekigyürkőzhetne egy ilyen feladatnak. Már csak azért is, mert senki nem hiszi - legfeljebb különféle megfontolásokból, pártszimpátiából túllép rajta -, hogy a nagy családi vagyonokhoz, a nyilvánvaló anyagi gyarapodáshoz semmi más nem kell, mint szorgalom, no meg spórolás.

A vizsgálóbizottságok felfogóképességét ez azonban szemmel láthatóan meghaladja. Folytatódik tehát a bohóckodás a kihelyezett ülésekkel meg a két vezérpolitikus "vallatásaival". Igaz, jól ellesznek egymással, efelől ne legyenek kétségeink.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.